Írta: Korányi G. Tamás

A Budapesti Értéktőzsde újkori története 1990-ben rögtön egy invázióval kezdődött. Augusztus másodikán, alig hat héttel a BÉT ünnepélyes megnyitója után Irak Kuvait elleni inváziójának hírére a világ tőzsdéi estek, az olaj és az arany pedig szokás szerint az egekbe szökött. Az S&P index tizenegy százalékot veszített, a hozzánk legközelebbi – és néhány magyar papírt ekkor már forgalmazó – bécsi tőzsde indexe pedig az inváziót követő négy hétben tizenhat százalékkal zuhant. A BÉT azonban – ahol ekkor két részvénnyel, az Ibusszal és a Skálával folyt napi 10–15 millió forintos értékben, 90 percen át a kereskedés – egyáltalán nem reagált. A június 21-én 4900 forintos kibocsátási áron bevezetett Ibusz ugyan augusztusban 10 700-ról 9040 forintra araszolt lefelé, de a Skála részvénye ezalatt 30 300 forintról 48 800-ig emelkedett. Persze, ez a „stabilitás” kizárólag a szűkös kínálatnak volt köszönhető.