Két éve mondogatjuk, hogy mindjárt vége. Két éve hisszük, hogy lesz még újra „normális” életünk. Alkalmazkodási képességünk két éve van extrém próbatételnek kitéve.
Azt a világot, amelyikben a koronavírus kitörése előtt éltünk, az állandó növekedés igénye jellemezte. A profithajhászás és a mind magasabb életszínvonal kergetése közben annyi területet vettünk már el az élővilágtól, hogy egyre gyakrabban jöttek szembe velünk az állatokról átterjedő kórságok (Lyme, MERS, Ebola és most a covid). Hiába éreztük, hogy baj lehet, nem különösebben készültünk fel világjárványra, pedig úgy tűnik, időről időre ezzel próbálja a Föld egy kicsit tehermentesíteni magát.
Ahhoz képest, hogy nem egyértelmű, a Meshuga tulajdonképpen bár, szórakozóhely vagy étterem, közel-keleti vonalon egészen jókat lehet enni benne.
Jelentem mindazoknak, akik aggódtak: háború ide, covid oda, a pesti bulinegyed visszatért, és egyből vissza is csatolták oda, ahova tartozik: a Ryanairhez. Ennek megfelelően a Gozsdu-udvarba betérni újra olyan, mint az euró- (vagy font-) övezetbe utazni mostanság: el kell fogadni, hogy az ember pénze kevesebbet ér – gyanítható, az itteni árak is eleve euróban születnek.
A Meshuga a néhai Mátka (Forbes, 2019/07 – köszi, covid!) helyén nyílt meg az év elején, majdnem teljesen az udvar origójában. Péntek estére épphogy egy becsúszó foglalást tudtunk intézni, a bejáratnál listával ellenőrzi egy lány, van-e helyünk, és már csak azért is angolul szól hozzánk, mert magyarul nem tud. Odabent is több körben kell magyarra állítani a pincéreket, és ott sem mindenkit lehet. A téliesített teraszon kapunk helyet, hősugárzó és hangszóró alá (utóbbinak még lesz jelentősége), ennél csak jobbat tud választani bárki, akinek lehetősége van rá.
Török–izraeli keresztezés a konyha (ez a személyzetre is vonatkozik, a látványkonyhára nézve Németh Szilárd Csepel határáig menekülne), kis magyar csavarocskákkal, például brióssal kínálják a nyitó mezzéket. Elképzeljük a szezámkrémet az édes bucin, és inkább a haltatárt kérjük helyette tésztakosárban, tormával, zöldalmával, mentával. Annyira friss az ízhatás, hogy egy pillanatra (pont eddig tart megenni) elfelejtjük a fogás még a Gozsdu-szorzóval együtt is húzós árát.
Utána zsályás, gesztenyés, vajas gnocchit kérünk, plusz feltétnek libamájjal – utóbbit el is hagyhattuk volna, mert egyszerűen nincsen már hova krémesíteni a fogást, a kis tésztagombócok viszont így sem nehezülnek el. Hasonlóan jó választás a tépett kacsa mentás joghurttal, salsával és szumákos hagymával. Ehhez kicsi és haszontalan palacsinták jönnek, amikből alulméretezett tacókat gyártunk magunknak, de egyszerűbb csak összekanalazni az alkatrészeket, amikor ezek elfogynak. Az Isztambul saláta is több körrel veri a sarki gíroszos görög salátáját: egyrészt eleve íze van márciusban, másrészt boldogan kanalazzuk ki alóla a gránátalmás vinaigrette-et.
Desszertet három okból sem kérünk: nemigen férne hova, és menet közben már belekóstolunk a ház kis ajándék koktélshotjába, amiben önmagában bőven elég gyümölcsszirup meg rózsavíz van egy estére. A harmadik ok meg az, hogy miután egymás után három közeli asztalról is kiderül, hogy szülinaposok ülnek ott (úgy derül ki, hogy az egész konyha kivonul kolompolni és megpróbálni énekelve túlharsogni a hangszórókból bömbölő anatóliai lakodalmas születésnapi dalt), a hangerő már marad is fenn, és a DJ a beszélgetés lehetőségét nagyjából elimináló közel-keleti popra vált. Nincsen még fél kilenc.
Amikor elmeséljük fizetés közben az egyetlen magyar pincérsrácnak a meglepettségünket, nevetve mondja: ez egy ilyen hely, majd a címben olvasható ígéretet teszi hozzá. A jó nemzetközi konyhát vivő éttermek, ugye, azt ígérik, hogy egy estére elrepítenek valahova az asztal mellett: nos, a Meshuga erre egy időgépet is rápakol, és abba a Törökországba visz el, ahol huszonkét éves vagy.
Meshuga Budapest VI., Holló utca 12–14. A teszt időpontja: 2022. március 11.
Ezt ettük: Isztambul saláta: 2600 Duck Msahan: 6000 Gesztenyés gnocchi libamájjal: 6000 Haltatár: 5800 Egy nagy víz: 950 Két pohár prosecco: 4000 Szervizdíj: 3296 Összesen: 28 646 forint
Mi sül ki belőle, ha egy néprajzos-tanár házaspár tormatermesztésbe kezd? Heiték esetében egy apró családi vállalkozás Európa tormaközpontjában, a Hajdúságban, évi hétezer tő növény és negyvenötezer üveg Heit torma. Utóbbi eladásával húsvét után nincs könnyű dolguk, de megoldják a feladatot.
Címlap-, Facebook- és főműsoridős arcok egyaránt megfordultak a márciusi Kilövésen. Mindannyian a maguk pályájának szaktekintélyei, de ezen a szinten a napi nyolc óra már aligha elég. Hogy lehet ezt bírni?
Gyerekkorában minden évben Kijevbe küldték nyelvet tanulni. A moszkvai Lomonoszovon diplomázott történelemből. Kedvenc olvasmányai a háborús történetek. Az első (sok) millióját még a szovjet fővárosban kereste meg, az első autója Zsiguli volt, vidéki tanyáján ma is tucatszámra parkolnak veterán keleti autócsodák. Füzesi Attila sohasem gondolta volna, hogy orosz és ukrán egymás ellen harcol.
Megrohanták a befektetők az inflációkövető lakossági állampapírt, és igazuk is van, ez tűnik a legjobb védelemnek a jelenlegi gazdasági kilátások mellett. Minden, amire figyelni kell, miközben várjuk a tízszázalékos kamatot.
Az amerikai Flexport vezérigazgatója az ellátási láncok önjelölt guruja lett 2021-ben. Ryan Petersen nemcsak konténerben gondolkodva keresi a megoldást, de nyolcmilliárd dollárosra nőtt cégének meg kell mutatnia, hogy nem kizárólag egy szokásos szilícium-völgyi hájp dagasztja.
