Pannon. Telenor. Yettel. Három név, egy mobilszolgáltató. Tizenkét év után ismét váltanak, a norvég anyacég licencét ugyanis nem újította meg a vállalat kelet-európai üzletágát felvásárló cseh PPF Csoport. Interjú Marek Sláčíkkal, a befektetőcég magyar, szerb és bolgár telekommunikációs piacáért felelős ügyvezető igazgatójával a márkaváltás miértjéről, mikéntjéről, a Yettel piaci pozíciójáról és arról, hogyan változik egy vállalat stratégiája, amikor a szomszédban háború van.
Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: Yettel. Tetszik a név, megszoktad már? Én vezettem a márkaváltásért felelős csapatot. Azért választottuk a Yettelt, mert úgy gondoltuk, ez a név magában hordozza a potenciált, hogy a régiós telekommunikációs brandünk lehessen. Ráadásul nem találtunk semmilyen negatív asszociációt vele kapcsolatban, és be is tudtuk regisztrálni. Ez nagyon fontos, manapság már nehéz olyan márkát létrehozni, ami még tiszta, és az egész világon le lehet védetni. A Yettel ilyen volt, az Európai Unió területén és még pár országban le is védtük.
Ha jól értem, régóta dolgoztatok a váltáson. Igen, tudtuk, hogy van egy időkorlátunk a Telenor-licencnél, így már korábban elkezdtünk tárgyalni, mire lehetne váltani. A cseh piacon O2 név alatt működünk, ezt a márkanevet is licenceljük, és a (tavaly megkötött, 2036-ig tartó – a szerk.) szerződésünk alapján lehetőségünk lett volna akár más országokban is használni. De ha erős saját brandet hozol létre, az sokkal nagyobb értéket teremt a vállalatnak, mint ha egy nemzetközileg ismert, nagyon jó, de végső soron csak licencelt márkával működnél.
Ráadásul a rendkívül kompetitív magyar, szerb és bolgár piacokon a saját márka sokkal nagyobb mozgásteret ad. Az egyes piacokra szabhatod a stratégiádat, anélkül, hogy a licencszerződésből fakadó korlátok megkötnék a kezed.
Hasonló folyamatok hasonló helyzetet kezdenek kialakítani most, mint 1914-ben, mondja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és a március végén megjelent A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. Részlet e Forbes.hu-n megjelent nagy interjúból.
Új könyved fülszövegén, pedig azt évekkel az ukrajnai háború előtt írtad, az áll: az első világháború tanulságai segíthetnek a harmadik világháború megelőzésében. Rémesen aktuális lett ez a felvetés, de mennyi ebben a drámai túlzás? Soha senki sem indít azzal a céllal háborút, hogy az aztán világháborúvá eszkalálódjon. Az eddig mindkétszer úgy következett be, hogy a támadó fél elszámolja magát: túlértékeli képességeit és lehetőségeit, valamint jócskán alulbecsüli az ellenfelét. 1914-ben a Monarchia vezetése Szerbia megtámadásáról, míg a németek a Belgiumon át indított inváziójukról gondolták azt, hogy a túlerejüknek és a fejlettebb fegyverzetüknek köszönhetően az mindössze egy villámhadjárat lesz.
Tehát az első világháború első fontos tanulsága az volt, hogy egy morális fölényben a hazáját védő haderő potenciáljának sokszorosára képes, amivel aztán gyorsan elnyeri a világ többi részének szimpátiáját és támogatását. A másik fontos tanulság számomra pedig az lett, amit a második világháború is visszaigazolt, hogy egy globális konfliktust nem lehet autokratikus rendszerek hadseregeivel megnyerni.
Mindkét világháborút elsősorban azért tudták a nyugati szövetségesek megnyerni, mert kevesebbet hibáztak. Erre pedig azért voltak képesek, mert demokratikus rendszereikben katonai vezetésük polgári ellenőrzés alá volt rendelve. A Német, az Orosz és az Oszmán Birodalom, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregei felett teljhatalmú uralkodó gyakorolta a kontrollt. A fékek és ellensúlyok hiányában működő katonai döntéshozatal már rövid távon is teljességgel alkalmatlan a háborúzással járó katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kockázatok felismerésére és hatékony kezelésére.
Ezért nem véletlen, hogy agressziót mindig csak ilyen hátterű országok követnek el, és ezért aztán képesek akár világháborúba sodorni a világot, mielőtt menetrendszerűen beleszaladnak egy nagy vereségbe. Minden történelmi tanulság ellenére Putyin mégis belevágott egy újabb háborúba, amiről aztán gyorsan kiderült, hogy a moszkvai vezetés szinte minden ponton elszámolta magát. Ennek következtében most azért izgulhat a világ, hogy az ukrajnai háború ne eszkalálódjon egy újabb globális katonai konfliktussá.
A világ mennyire kalkulálta el magát? Mindenki váltig állította még február közepén is, hogy minden józan érv a háború ellen szól, és hogy Putyin ezt nem fogja meglépni. A napóleoni háborúk lezárása és az első világháború kitörése között eltelt száz évet joggal nevezték a relatív béke, a technológiai fejlődés, a gazdasági növekedés, a városi polgárosodás és a gyarmatosítás aranykorának. A racionalitás 1914-ben is azt mondatta, hogy mindenki egyaránt érdekelt a béke fenntartásában, hiszen egy modern háborúban már a győztesek is többet veszítenek, mint amennyit általa nyerhetnek.
Ekkorra azonban már egy évszázad eltelt az előző nagy európai háború óta, és nagyjából ennyi időre van szükség, hogy mindenki eltávozzon az élők sorából, aki közvetlen vagy közvetett tapasztalatból ismerhette meg, mit jelent egy átfogó európai háború. Távozásukkal fokozatosan megszűnt a háborútól való félelem a békében felnőtt, és a békéhez hozzászokott emberek gondolkodásában, miközben a politikusok új generációi a katonai konfliktusra kezdtek ismét mint lehetséges opcióra tekinteni. Azt gondolom, hogy valójában a két világháború túlélői miatt nem tudott végül a hidegháború harmadik világháborúvá átfordulni, hiszen ők a személyes tapasztalataik miatt mindkét oldalon fékként voltak jelen a döntéshozatali folyamatokban.
Megrohanták a befektetők az inflációkövető lakossági állampapírt, és igazuk is van, ez tűnik a legjobb védelemnek a jelenlegi gazdasági kilátások mellett. Minden, amire figyelni kell, miközben várjuk a tízszázalékos kamatot.
Címlap-, Facebook- és főműsoridős arcok egyaránt megfordultak a márciusi Kilövésen. Mindannyian a maguk pályájának szaktekintélyei, de ezen a szinten a napi nyolc óra már aligha elég. Hogy lehet ezt bírni?
Több tucat hely van Magyarországon, ahol szedd magad! akciók keretében vehetjük meg az epret, almát, cseresznyét, körtét vagy barackot – jóval kevesebb azoknak a termelőknek a száma, akik különlegesebb gyümölcsökre, például fügére, áfonyára vagy fanyarkára hirdetnek hasonlót. Összegyűjtöttük, hol érdemes keresni a Magyarországon nehezen termő gyümölcsöket.
Gyerekkorában minden évben Kijevbe küldték nyelvet tanulni. A moszkvai Lomonoszovon diplomázott történelemből. Kedvenc olvasmányai a háborús történetek. Az első (sok) millióját még a szovjet fővárosban kereste meg, az első autója Zsiguli volt, vidéki tanyáján ma is tucatszámra parkolnak veterán keleti autócsodák. Füzesi Attila sohasem gondolta volna, hogy orosz és ukrán egymás ellen harcol.