Megrohanták a befektetők az inflációkövető lakossági állampapírt, és igazuk is van, ez tűnik a legjobb védelemnek a jelenlegi gazdasági kilátások mellett. Minden, amire figyelni kell, miközben várjuk a tízszázalékos kamatot.
E gy éve még szinte senkit sem érdekelt, fél éve már látszott, hogy nyerő lehet, mára egyértelművé vált, hogy az inflációkövető magyar állampapírnál nincs jobb befektetési eszköz a pénzünk védelmére. Jövőre valószínűleg két számegyű hozama lesz, majd dezinflációs környezetben is tisztes reálhozammal kecsegtet azáltal, hogy az előző évi infláció felett fizet kamatot.
A Prémium Magyar Állampapír tavaly ősz óta egyre többször került terítékre a Forbesban. Az egyre emelkedő inflációs várakozások közepette eleinte még az volt a kérdés, hogy mikor hozhat többet az előző évek nagy kedvencénél, az ötéves futamidőre átlagosan évi 4,95 százalékot fialó Magyar Állampapír Plusznál (MÁP). Tavaly év végén a Forbes.hu-n azzal foglalkoztunk többször is, hogy az akkor piacon levő Prémium sorozat csak hatalmas késéssel kezdte követni az inflációt, de ezen január elején a kibocsátó az újabb sorozatoknál változtatott. A februári magazinban megjelent cikk címében az a kérdés szerepelt, hogy ki tud többet 6,6 százaléknál? Az ötéves papír ma is ennyivel indul (az első évre ekkora kamatot fizet), ugyanakkor komoly változás két hónap alatt, hogy a mai inflációs várakozások alapján a következő években fizetendő kamata tovább nőtt.
Az alapok A lakossági állampapírokból származó kamatjövedelem 2019 óta adómentes, ez érvényes természetesen az inflációkövető kötvényekre is. Venni-eladni bankoknál és brókercégeknél is lehet őket, de teljesen költségmentesen az Államkincstárnál van erre lehetőség. A webkincstár online felületén egyszerű az állampapírok adásvétele – onnantól, hogy a befektető megérti a rendszer működését. Ez azért némi alapszintű pénzügyi ismeretet és ráhangolódást kíván. Működik persze a személyes ügyintézés is a kincstár fiókjaiban, de a legkényelmesebb megoldás az állampapírok vételére, eladására vagy épp a kifizetett kamat újrabefektetésére a webkincstár használata.
Hasonló folyamatok hasonló helyzetet kezdenek kialakítani most, mint 1914-ben, mondja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és a március végén megjelent A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. Részlet e Forbes.hu-n megjelent nagy interjúból.
Új könyved fülszövegén, pedig azt évekkel az ukrajnai háború előtt írtad, az áll: az első világháború tanulságai segíthetnek a harmadik világháború megelőzésében. Rémesen aktuális lett ez a felvetés, de mennyi ebben a drámai túlzás? Soha senki sem indít azzal a céllal háborút, hogy az aztán világháborúvá eszkalálódjon. Az eddig mindkétszer úgy következett be, hogy a támadó fél elszámolja magát: túlértékeli képességeit és lehetőségeit, valamint jócskán alulbecsüli az ellenfelét. 1914-ben a Monarchia vezetése Szerbia megtámadásáról, míg a németek a Belgiumon át indított inváziójukról gondolták azt, hogy a túlerejüknek és a fejlettebb fegyverzetüknek köszönhetően az mindössze egy villámhadjárat lesz.
Tehát az első világháború első fontos tanulsága az volt, hogy egy morális fölényben a hazáját védő haderő potenciáljának sokszorosára képes, amivel aztán gyorsan elnyeri a világ többi részének szimpátiáját és támogatását. A másik fontos tanulság számomra pedig az lett, amit a második világháború is visszaigazolt, hogy egy globális konfliktust nem lehet autokratikus rendszerek hadseregeivel megnyerni.
Mindkét világháborút elsősorban azért tudták a nyugati szövetségesek megnyerni, mert kevesebbet hibáztak. Erre pedig azért voltak képesek, mert demokratikus rendszereikben katonai vezetésük polgári ellenőrzés alá volt rendelve. A Német, az Orosz és az Oszmán Birodalom, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregei felett teljhatalmú uralkodó gyakorolta a kontrollt. A fékek és ellensúlyok hiányában működő katonai döntéshozatal már rövid távon is teljességgel alkalmatlan a háborúzással járó katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kockázatok felismerésére és hatékony kezelésére.
Ezért nem véletlen, hogy agressziót mindig csak ilyen hátterű országok követnek el, és ezért aztán képesek akár világháborúba sodorni a világot, mielőtt menetrendszerűen beleszaladnak egy nagy vereségbe. Minden történelmi tanulság ellenére Putyin mégis belevágott egy újabb háborúba, amiről aztán gyorsan kiderült, hogy a moszkvai vezetés szinte minden ponton elszámolta magát. Ennek következtében most azért izgulhat a világ, hogy az ukrajnai háború ne eszkalálódjon egy újabb globális katonai konfliktussá.
A világ mennyire kalkulálta el magát? Mindenki váltig állította még február közepén is, hogy minden józan érv a háború ellen szól, és hogy Putyin ezt nem fogja meglépni. A napóleoni háborúk lezárása és az első világháború kitörése között eltelt száz évet joggal nevezték a relatív béke, a technológiai fejlődés, a gazdasági növekedés, a városi polgárosodás és a gyarmatosítás aranykorának. A racionalitás 1914-ben is azt mondatta, hogy mindenki egyaránt érdekelt a béke fenntartásában, hiszen egy modern háborúban már a győztesek is többet veszítenek, mint amennyit általa nyerhetnek.
Ekkorra azonban már egy évszázad eltelt az előző nagy európai háború óta, és nagyjából ennyi időre van szükség, hogy mindenki eltávozzon az élők sorából, aki közvetlen vagy közvetett tapasztalatból ismerhette meg, mit jelent egy átfogó európai háború. Távozásukkal fokozatosan megszűnt a háborútól való félelem a békében felnőtt, és a békéhez hozzászokott emberek gondolkodásában, miközben a politikusok új generációi a katonai konfliktusra kezdtek ismét mint lehetséges opcióra tekinteni. Azt gondolom, hogy valójában a két világháború túlélői miatt nem tudott végül a hidegháború harmadik világháborúvá átfordulni, hiszen ők a személyes tapasztalataik miatt mindkét oldalon fékként voltak jelen a döntéshozatali folyamatokban.
Klisések leszünk, de nem bánjuk. Mostantól rendszeresen a tizedik oldalra (és néha azon túlra is) fogunk gyűjteni szerintünk fontos, ritkán megénekelt infót aktuális, érdekes témákról. Mindezt úgy megkomponálva, hogy akár falra is mehetne a végeredmény. Hívjuk egyelőre a történetet Tíz a tizedikennek (meg van engedve a 1010 átírás is, sőt), első alanyunk pedig Ukrajna.
Hogyan érhető el, hogy egy felnőtt ember önként, lelkesen megváltoztassa a viselkedését úgy, hogy attól neki is, és munkaadójának is jobb legyen? Erre a kérdésre sokan próbáltak jó választ találni a tréningpiacon, de az ActionLabnél úgy tűnik, megvan a megoldás: sorozatnézéssel.
Csak paradicsomból több mint négyszáz fajta, uborka helyett fogyasztható sárgadinnyék és a legkülönfélébb lopótökök – egy fóti kisvállalkozás Magyarországon elfeledett, valamint a világ más tájain ismert, de itthon nem elterjedt élelmiszer-, gyógy- és fűszernövényeket termeszt.
A fiatal magyar asztrobiológus, Dr. Mátyás Bence kutatásai szélesre tárják az űrtechnológiai időkaput a fenntarthatósági problémák leküzdésére és a Mars bolygó Föld-szerűvé alakítására. A növények űrutaztatásán, a Mars terraformálásán és speciális biomarkerek kifejlesztésén dolgozó kutató és munkatársai új fejezetet nyitnak az asztrobiológiában és az űrtechnológiák földi alkalmazásában.
