Írta: Korányi G. Tamás
A Budapesti Értéktőzsde újkori története 1990-ben rögtön egy invázióval kezdődött. Augusztus másodikán, alig hat héttel a BÉT ünnepélyes megnyitója után Irak Kuvait elleni inváziójának hírére a világ tőzsdéi estek, az olaj és az arany pedig szokás szerint az egekbe szökött. Az S&P index tizenegy százalékot veszített, a hozzánk legközelebbi – és néhány magyar papírt ekkor már forgalmazó – bécsi tőzsde indexe pedig az inváziót követő négy hétben tizenhat százalékkal zuhant. A BÉT azonban – ahol ekkor két részvénnyel, az Ibusszal és a Skálával folyt napi 10–15 millió forintos értékben, 90 percen át a kereskedés – egyáltalán nem reagált. A június 21-én 4900 forintos kibocsátási áron bevezetett Ibusz ugyan augusztusban 10 700-ról 9040 forintra araszolt lefelé, de a Skála részvénye ezalatt 30 300 forintról 48 800-ig emelkedett. Persze, ez a „stabilitás” kizárólag a szűkös kínálatnak volt köszönhető.
A BÉT az 1994-ben felpörgő privatizációnak köszönhetően lépett felnőtt korba. 1996 januárjában hihetetlen fellendülés kezdődött, a BUX 1530 pontról 1997 augusztusáig 8483 pontra emelkedett. Az ekkor kibontakozó távol-keleti válság (ami a thai pénz, a bát összeomlásával indult, majd átterjedt a hongkongi és tokiói tőzsdékre, New Yorkban pedig októberben egy nap alatt hétszázalékos mínuszt hozott) volt az első, aminek hatása Budapestet is elérte. A New York-i zuhanás az október 23-i négynapos ünnepre esett, a BÉT október 28-i nyitásakor egyből 16,5 százalékos eséssel indított, ráadásul erre a napra esett az OTP második privatizációs kibocsátásának árazása is. A magyar tőzsde azonban év végéig könnyen kiheverte az eséseket, hiszen Hongkong messze volt…
A kockázatot csökkenteni akaró alapkezelők akkor is megtalálták a magyar papírokat, főként az orosz és ukrán bankkal egyaránt rendelkező OTP-t.
Közelebb volt viszont Oroszország. Amikor 1998 nyarán az orosz gazdaság – főként a távol-keleti krízis miatt visszaeső nemzetközi olaj- és színesfém-kereslet miatt – katasztrofális helyzetbe került, az a BÉT-et is megrengette. Az 1995–96-os orosz–csecsen háború öt–hatmilliárd dolláros számlája, a jócskán felduzzadt orosz államadósság (1998 nyarán a befolyó adóbevételek az adósságszolgálat negyven százalékát fedezték) és a Jelcin-kormányzat inkompetenciája mély válságba taszította Oroszországot.
1998. augusztus 17-én az orosz jegybank elengedte a rubelt, az addigi 5,3–7,1 rubel-dollár árfolyamsávot 35 százalékkal engedte lejjebb. A bankcsődöket csak úgy tudta elkerülni a kormány, hogy kilencvennapos moratóriumot rendelt el a banki kifizetésekre, a külföldi államadósságok törlesztését viszont fel kellett függesztenie. Egy hónap alatt 6,29-ről 21-re gyengült a rubel a dollárral szemben, az éves infláció Oroszországban elérte a nyolcvan százalékot.
Az augusztus közepén még 8000 pont körüli BUX is szabadesésbe kezdett, a külföldi befektetők válogatás nélkül adták az előző két évben felhalmozott magyar részvényeket. (Majd az értük kapott forintot azonnal dollárra váltva padlóra küldték a forintot és ezzel a devizakosár-eladó magyar spekulánsok százait.)
A magyar tőzsdei cégek sora bírt komoly orosz kitettséggel, különösen a gyógyszeripari és vegyipari vállalatok. Másfél hónap alatt a BUX értékének 54 százalékát vesztette el, volt nap, amikor 14,4 százalék volt a zuhanás. Szeptember 21-én a magyar tőzsdeindex 3775 ponton zárt, ez azóta is a legalacsonyabb érték.
Az augusztusban nyolcezres (és a mainál tízszer nagyobb névértékű) Richter 3700, a mai nyolcszorosának megfelelő Mol 2780, a korábban hatezres TVK 1350 forintig esett. A korábban ötezres – és tíz mai részvénynek megfelelő – OTP is lefeleződött. Az orosz kapcsolat miatt Bécs több mint húsz százalékot, Frankfurt 17 százalékot esett (a Dow Jones viszont csak megrezdült), és a BÉT-énél már csak a moszkvai tőzsde nyolcvanszázalékos mélyrepülése volt súlyosabb.
A több brókercsődöt és még több spekulánstragédiát hozó 1998-as őszi dráma után meglepően gyors volt a feltámadás. Év végére, miközben az olaj és más nyersanyagok árának felívelése – nemkülönben az import kényszerű és drámai visszafogása – kifejezetten jót tett az orosz gazdaságnak, a BÉT-re is visszatértek a vevők. (Ugyanazok, akik szeptemberben olcsón eldobták a részvényeket.) A BUX az 1998-as év végét 6300 ponttal zárta, vagyis három hónap alatt a mélypontról 67 százalékot korrigált.
1999 márciusában azonban egy szomszédos ország fővárosára, Belgrádra hullottak a NATO bombái, az első légitámadást követő napon a BUX 5250 pontos éves mélypontjára esett. Szerb kitettsége azonban egyetlen magyar tőzsdei cégnek sem volt, a háború sem fenyegetett eszkalációval, így mire két hónap múlva elhallgattak a fegyverek, már újra 6500 pont volt az index.
A következő világkrízis, a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás a 2000-es dotkomlufi kipukkadása után érte a világ tőzsdéit. Előző év tavaszán Budapesten is lufifújás volt, máshogy nehezen nevezhető a 2650 forintos Matáv- és az ok nélkül nyolcszorosára hízó Antenna Hungária-árfolyam. A 10 400 pontos, sokáig élő BUX-csúcsról másfél év alatt, 2001 szeptember elejéig 7000 pont alá csorgott az index, elapadt a forgalom.
A World Trade Center tornyaiba becsapódó repülőgépek sokkolták a világ tőzsdéit (is), ráadásul a robbanásban megsérült New York-i tőzsde csak szeptember 17-én nyitott ki újra (akkor pedig 11,6 százalékos S&P-eséssel). Az alapkezelők ott és azt adtak el, amit tudtak, még a BÉT-et is megtalálták. Bár a magyar papírok likviditása erősen korlátozott volt, tíz nap alatt még így is 18 százalékkal, 5670 pontig esett a magyar tőzsdeindex. Ami aztán az év végére ugyan bepótolta az esést, de a forgalom még hosszú évekig minimális maradt.
A következő, fegyverek által kiváltott tőzsdei sokk (hiszen 2008–2009 pénzügyi válság volt) Putyin 2014-es krími inváziója volt. Az akkor még kifejezetten kevés áldozattal járó területfoglalás után, 2014. március 3-án a DAX 3,4, a Dow 1,3 százalékkal esett, miközben a moszkvai tőzsde 10,8 százalékot veszített, és a dollár moszkvai árfolyama 36 rubelről 39 rubelre ugrott. A kockázatot csökkenteni akaró alapkezelők akkor is megtalálták a magyar papírokat, főként az orosz és ukrán bankkal egyaránt rendelkező OTP-t. A BUX március 13-ig tíz nap alatt 17 115 pontról 16 140 pontra, 5,3 százalékkal esett, hogy azután villámgyorsan korrigáljon. A képlet ezúttal is egyértelmű volt: aki a fegyverropogásra – lehetőleg nem az első napon – bevásárolt, és legalább három hónapot várt, nem járt rosszul.
Meglehet, ez most, az ukrán háborút követően is így lesz – igaz, hogy az utóbbi harminckét év egyetlen fegyveres konfliktusa sem mérhető potenciális kockázatában a mostanihoz.
