Írta: Tilesch György A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják […]
Írta: Tilesch György
A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják merő szenzációhajhászással, én mély gondolkodót és értékelvű, csupa szív embert ismertem meg benne. Története nekem sokkal inkább Pügmalión újjáéledése az MI korában.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Szeptemberben más jön!
Egy szívhez szólóan társalkodó MI-csetbot nagyon emberi húrokat pendít meg. Míg a világ önfeledten nyári sörkorcsolyának használta az esetet, a szakma egyöntetűen úgy vélte, a web hatalmas szöveges adattömegein (2,81 trillió mondattöredéken) betanított MI-papagájuk esetében illúzió öntudatról beszélni.
Az érzés ismerős. A nyár kikapcsol, lelazít, a celeblistánk ámulatba ejt (idén módszertanilag megújítva, elmélyítve, Knittel Martin szerkesztésében!), az agyam hátsó felében pedig ott ül a kérdés: mi lesz ősszel. Két éve csak igazán, de még tavaly is így teltek a nyári hónapok. Akkor azt lestem mindenki mással együtt, mit hoz a covid, most azt latolgatjuk, mit jelenthet az infláció, […]
Az érzés ismerős. A nyár kikapcsol, lelazít, a celeblistánk ámulatba ejt (idén módszertanilag megújítva, elmélyítve, Knittel Martin szerkesztésében!), az agyam hátsó felében pedig ott ül a kérdés: mi lesz ősszel. Két éve csak igazán, de még tavaly is így teltek a nyári hónapok. Akkor azt lestem mindenki mással együtt, mit hoz a covid, most azt latolgatjuk, mit jelenthet az infláció, az élelmiszerhiány, a háború, a még mindig itt ólálkodó járvány és az ezekből kialakuló egyre bonyolultabb válságok sora. A hatások egy részét már most is érezzük: az árak egyre magasabbak, a gyors változások az energiaárakban és az adózásban mindenkinek házhoz viszik a változást. Nem tudjuk, mi jön pontosan, de az biztos, hogy bátorságunkra és alkalmazkodóképességünkre, kitartásunkra szükség lesz.
Imponáló eleganciával keresik az egyensúlyt a jó üzlet, a jó tartalom és a jó élet között.
Mint Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot párosának, amikor elindultak Gázába filmet forgatni, vagy egymás kezét fogva átkeltek a kizárólag férfi felkelőkkel tömött Tahrir téren. Eszter és András igazi Forbes-sztori. Saját erejükből, saját kameráikkal értek el sikereket itthon és a nemzetközi piacon is úgy, hogy közben értékteremtő munkát végeznek. Amit nagy stábok komoly büdzsével nem tudtak elérni, ők megcsinálták ketten, mert bátrabbak, elszántabbak, kitartóbbak és ötletesebbek voltak. Tizenhárom éve navigálnak a médiapiacon úgy, hogy szponzoraik számára kellően nagy legyen a közönségük, de ne túl nagy, hogy már csak szenzációhajhász filmekkel tudják kielégíteni őket. Imponáló eleganciával keresik az egyensúlyt a jó üzlet, a jó tartalom és a jó élet között. Utóbbiról sokat tudunk, mert A jó élet rovat rendszeres külső szerzői a magyar Forbes indulása óta. (Éppen ezért felmerült, hogy ne szerkesztőségi tag írjon róluk, de hamar kiderült, hogy sok más kollégával Eszter és András szorosabb baráti kapcsolatban van, mint a Forbes újságíróival, akiket nem ismernek, hiszen a szerkesztőségben sosem fordultak meg.)
Auguszt József nem lehet nagy utazó, mert napjait hétről hétre családjának Fény utcai cukrászdájában tölti, még a kenyeret is ő veszi reggel fél nyolckor a tőlük saroknyira lévő Jókenyér pékségben. Tudom, mert gyakran akkor veszem a reggeli kávém, és sokszor futok össze a séfsapkában érkező élő legendával, a pék kisasszonyok már várják az előre bekészített veknikkel. Auguszt bácsit a nap hátralevő részében a cukrászda kasszájánál lehet leginkább megtalálni, ami régi szokás szerint egy külön sarokban van a boltban. A kulisszatitkon kívül minden más kiderül a kitartásból és alkalmazkodóképességből is sokat vizsgázó ötgenerációs családi vállalkozásról Bánáti Anna portréjában. Ez csak azért nem, mert amikor elmeséltem Annának, azt mondta, hogy „ez jó lesz az intróba”. Jó lett.
Takkra töltött elektromos Porsche, száz kilométer szabad száguldás a szerpentineken, e-hajókázás ebéd után – huszonnégy tömény óra Szardínián, ahogy a zöld világ tehetősei csinálják.
Az Auguszt család több mint százötven éve látja el süteményeivel és tortáival Budapestet, a cukrászdinasztia elhivatottsága túlélt világháborúkat, államosítást, kilakoltatást és világjárványt is. A cukrászdákat ma a család különböző ágai, a negyedik és az ötödik generáció tagjai egymástól függetlenül vezetik, de az Auguszt név súlya mindannyiuk feje felett ott lebeg.