Takkra töltött elektromos Porsche, száz kilométer szabad száguldás a szerpentineken, e-hajókázás ebéd után – huszonnégy tömény óra Szardínián, ahogy a zöld világ tehetősei csinálják.
Mindenkinek megvan a maga legszebbtenger-élménye, nekem Szardínia. Amikor sok évvel ezelőtt családi nyaralásunk célpontjává tettük, ez hamar kiderült. Áthajóztunk a csizma szárán középtájról, Civitavecchiából a sziget legnagyobb kikötővárosába, Olbiába egy Mitsubishi Lancerrel, amit odaútban sajnos hátba támadott egy fékezni vonakodó helybéli motoros. Nagy baj nem történt, teátrális mammamiázásokkal kikászálódott az autó alól, mindannyian konstatáltuk, hogy elszakadt a farmerja, nekünk meg leszakadt az autó háta, össze kell eszkábálni. Egynapos csúszással csíptük csak el a sokemeletes kompot, de végre kikötöttünk, és a kékség, ami reggel és aztán egy hétig kápráztatta a szemünket, mélyen megmaradt.Semmit sem vesztett erejéből mostanra sem, amikor a Porsche sajtóútján – több európai újságíró társaságában – újra a szigeten landoltam. Ezúttal Olbia repülőterén, hogy aztán egyetlen sűrű napba beleférjen sok minden, amit a világ utazói ma megengedhetnek maguknak, ha kellően jómódúak, és kellőképpen aggódnak a bolygó jövőjéért. Táskámban ott lapult a Fenntartható hedonizmus (könyvajánló a 112. oldalon), hogy egy ötcsillagos szálloda kényelmét élvezve, egy Porsche Taycan Sport Turismo finom fogású kormányánál, majd egy napelemes jacht fedélzetén merengjek az igen jó életről és az ökológiai lábnyomomról.
Igazi sportkombi: a Sport Turismo a Taycan sportlimuzin menettulajdonságait hozza, de megkapta hozzá a Cross Turismo sportos sziluettjét off-road dizájnelemek nélkül.
Öt csillag, lazán A Costa Smeralda, vagyis a Smaragdpart a sziget északkeleti csücskén szűk egyórányi vezetésre van Olbiától. A gyönyörű öblök régóta a luxushotelek és privát villák, golfpályák, jachtkikötők, elegáns éttermek helye, euró- és dollármilliárdosok földközi-tengeri bázisa. Az ötcsillagos CPH Pevero a partszakasz központi városkájában, Porto Cervo dombján fekszik, vagy inkább nyúlik el egy hatalmas parkban. Teraszos kialakítás, éttermek, vízesés, öt medence. Utóbbiakat sziklafalak, csobogók, burjánzó bokrok tagolják, és teszik lényegesen intimebbé egy all inclusive pool paradicsomtól, a személyzet meg gondoskodik róla – leginkább nem csinál úgy, mintha folyton körülötted tüsténkedne –, hogy bár kiváltságosnak érezd magad (napi fél-, esetleg másfél millió forintért), feszengened se kelljen.
Kedvemre bolyongok hát a kissé zegzugos villaépületben, egyre kisimultabban szemrevételezem átmeneti otthonom nemes drapériákkal, díszpárnákkal, amforákkal ékesített tágas pihenőit és tornácos folyosóit, majd a kerti úton irány a tengerpart – jöjjön az a smaragdzöld, türkiz- és búvárkék. A hotel strandja tízperces séta, de a medencetér személyzete bármikor előáll egy golfkocsival, és legurul a vendégekkel a plázsig.
Maroknyi magyar egyetemista elhatározta, hogy barátságukkal támogatják a velük egyidős ukrán menekülteket. Pénzbeli adományra nincs szükségük, szakértelemre, kapcsolati tőkére és tapasztalatokra annál inkább.
„Mindig arra biztatnak az egyetemen, hogy ne az elefántcsonttoronyból próbáljuk megoldani a mindennapok problémáit. Így amikor március végén megkérdezték a lengyel lányok, lenne-e kedvünk csatlakozni, belevágtunk” – mondja a franciaországi benzinkút mellett parkoló családi autójuk anyósüléséről bejelentkező húszéves Gádor Barnabás. Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy azon a kora nyári délutánon, amikorra megbeszéltük az online interjút, épp hazafelé tart majd nyári szünetére. Az első beszélgetésünk előtt pár héttel véletlenül jött szembe az a Facebook-bejegyzésük, amiben a hazájukat elhagyni kényszerülő ukrán fiatalokat és magyar kortársaikat keresték egy lengyel projekt magyar verziójához.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Barnabás, a Vár rád egy jó barát! nevű kezdeményezés projektmenedzsere a francia Sciences Po, azaz a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének hallgatója. Ugyanitt tanulnak a tinédzseréveknek szintén épphogy csak búcsút intő barátai, Dolgos Laci és Győrváry Dávid is, közös reimsi albérletük nappalijában indították el az eredetileg lengyel program magyar változatát.
Barnabás lelkesen meséli, hogy az egyetem közép- és kelet-európai diákcsoportjában ismerkedett meg a lengyel Mariával (lengyelül: Marysia), a baráttoborzó megmozdulás ötletgazdájával. A program lényege, hogy a jelentkező ukrán fiatalok kapnak egy-egy dedikált barátot, aki a hétköznapok útvesztőjében segít eligazodni a helyi nyelvet nem ismerő háborús menekülteknek. Lengyelországban robbanásszerű sikert arattak, több ezren jelentkeztek a programba. Maria ötletéről az indulás után pár héttel a BBC is beszámolt, villámgyorsan hírük ment, a kezdeményezés azóta is a közbeszéd témája.
Máshogyan kell hozzáállni Magyarországon most öten vannak a csapatban. Barnabás fogja össze a projektet, Laci a közösségimédia-felületekért és a kommunikációért, Gál-Nádasdi Bori a HR-feladatokért felelős, Dávid a civil szervezetekkel tartja a kapcsolatot. Az ukrán fordításról eddig a határ környékén menedéket kereső Irina gondoskodik, őt egy ismerősön keresztül találták meg. Irina a nyáron családjával visszatér Kijevbe, onnan fogja segíteni munkájukat. Az egész országból keresnek önkénteseket, hogy a Tiszabecsen letelepedett ukrán családban élő fiatal is tudjon valakihez fordulni. A jelentkezőknél nincs se iskolázottsági, se életkori megkötés, de nyilván elsősorban tizen- és huszonéveseket keresnek.
Az első perctől hetente többször is egyeztetnek a lengyelekkel a könnyebb boldogulás érdekében, viszont a projektet ott sikerre vivő tényezők nem feltétlenül adottak itthon. „Lengyelországban sokkal általánosabb az a társadalmi szolidaritás, ami kifejezetten erre a krízisre válaszul megjelent. Az megegyezik, hogy nekünk is ugyanolyan biztonságos keretet kell megteremtenünk egy barátsághoz, mint a lengyeleknek. Ebben nagyrészt építeni tudunk a tapasztalataikra, eddigi munkájukra” – mondják a fiúk.
A biztonságba beletartozik az is, hogy ellenőrzik az önkéntesek személyazonosságát és hátterét, elkérik a jelentkezőktől közösségimédia-elérhetőségüket. Mivel a toborzás és a párok összeállítása nagyrészt online zajlik, a lengyelek most olyan távellenőrző platformot fejlesztenek, amivel – a személyi igazolvány felmutatásával – videóhívással is ellenőrizhetik az önkéntesek személyazonosságát. A technológiát idővel a magyar csapat is átvenné.
Azt tapasztalják, hogy míg Lengyelországban a menekültek többsége tartósan maradni kíván – sokan a háború végéig vagy akár tovább is ott képzelik el jövőjüket –, a Magyarországra jövők rövid távra terveznek, sokan már vissza is mentek Ukrajnába, vagy tovább utaztak Nyugat-Európába. E miatt az alapvető különbség miatt egész máshogyan kell hozzáállni a fiatalokhoz. A csapattagok szerint a program szívét-lelkét az egyszerű dolgok adják. Olyan párt szeretnének találni az ide érkező ukrán fiataloknak, akihez bármikor fordulhatnak, ha problémájuk akad például az új város tömegközlekedésével, vagy akitől a magyar oktatási rendszer sajátosságaival kapcsolatban, esetleg specifikusan egy adott tantárgyból is kérhetnek segítséget.
Vár rád egy jó barát! program
Alapítás éve:
2022
A csapat létszáma:
5 fő
Rendhagyó módon – projektjük teljesen civil kezdeményezés lévén – egyelőre nem kívánják szervezetként bejegyeztetni magukat, így adományokat se fogadhatnak. Ezzel szemben szükségük lenne önkéntes szakemberekre, akik tanácsokkal tudják ellátni őket jogi, szociális és mentálhigiénés területeken.
Nem szabnak szigorú kereteket, az adott páron múlik, hogyan és milyen tartalommal töltik meg együtt töltött idejüket. Úgy látják, a magyar tinédzserek és egyetemisták szeretnének segíteni, de se szaktudásuk, se pénzük nincs, amit a háborús helyzetben hasznosíthatnának. „Nekünk van időnk, van lelkesedésünk. Úgy érzem, a mi korosztályunk bír azzal az empátiával, amire az ukrán kortársainknak tényleg szükségük van” – mondja Laci, majd Barnabás folytatja: „Leginkább vágyott elképzelésünk az, hogy a program által megszülető kapcsolatok a háború utáni Európában is megmaradjanak, és a résztvevők között szövődött barátságok hídjai legyenek a jövőben egy békés magyar–ukrán együttműködésnek.”
A nyár közepére már egy tucat magyar önkéntest sikerült bevonniuk. A legnagyobb feladat az ukrán fiatalok elérése. Mostanában épp a határra és a pályaudvarokra érkezőkkel napi kapcsolatban álló civil szervezetekkel egyeztetnek, többségük a fiúk szerint nyitott az együttműködésre. Bár a nyár végével Laci visszaköltözik Franciaországba, Barnabás pedig Konstanzban kezdi meg egyetemi csereévét, Dávid itthonról fogja ellátni a mindennapi operatív feladatokat.
Ami a jóbarátoknak a Central Perk, a Gilmore lányoknak a Luke’s, vagy Cooper ügynöknek a Double R Diner, az a Forbes újságíróinak Az öszvér. Nekünk csak Öszi.
Van, aki gyerekkora óta készül arra, hogy Forma–1-es mérnök legyen, de akad olyan is, akit nem különösebben érdekeltek az autók, csak a véletlen sodorta ebbe a világba. Milyen út vezet a motorsportok csúcsára, és milyen az élet ebben a rendkívül versengő, száguldó környezetben? Két, Forma–1-es csapatoknál dolgozó fiatal mérnökkel beszélgettünk.
Őrültség a magyar cipőipar romjain cipőgyárat nyitni? Nem, de nem is annyira egyszerű. Gondi Sándor és Tóth Máté, a tiszaföldvári GT Sportcipő Manufaktúra két fiatal alapítója nagy fába vágta a fejszéjét az olcsó importtal telített piacon, de nulláról felépített márkájukkal és tiszta bőr sportcipőikkel jól veszik a kanyarokat. Évente tízezer pár cipőt gyártanak, és az utóbbi hat évben a korábban őket kigúnyolók véleménye is megváltozott.
Valamivel több mint egy éve írtam a kriptóról, ami akkoriban a tőkepiac igazi szent tehene lett. Rosszat senki se mert írni róla, de én elengedtem a polkorrektséget, mint közgazdász és befektető próbáltam elhelyezni. Írásomban arra jutottam, hogy a kriptovaluták nem számítanak pénznek, nem mérnek értéket, és rendkívül körülményesen lehet csak tranzakciókat végezni velük. Míg a VISA hálózata másodpercenként közel 25 […]
