A salgói Cigánydomb legkisebb, neorealista királyfija szerencsét próbál – nevét hetedhét országon is túl zengi a dzsesszvilág. Snétberger Ferenc rapszódiája a szegénységspirálból való kitörésről, Stendhalról és a nevét viselő gitárról.
Harangszóra lép az aprócska színpadra. Nyolcat kongatnak a szomszéd utca barokk templomában, a nyáresti szellő akadály nélkül libbenti hangját a kis óbudai kertbe. Talán pavlovi, ahogy emiatt felfokozott áhítattal nézzük minden mozdulatát. Ő még szerényen birizgálja gitárját. „Jól kezdődik” – mondja, és szája sarkában megbúvó mosollyal bíbelődik a kábellel. Erősítőre kapcsolja hangszerét – druszáját, egy Snétbergert. Szükség lesz az erősítőre, de nem a tisztelettudóan elhaló harangszó miatt, a kert másik végében, egy majomkenyéri terebélyességre hízott gesztenyefa mögötti kakasülőn is várják az első pengetéseket. Én a harmadik sorban fülelve, a kezemben lévő noteszbe firkálok intuíciós játékot.
Korábban, egy huszonéve mozdulatlan dunai hajón alig páran ülünk a sötétben, a füstös színpadra szinte díszletnek rendeztek be minket. Odakint a naptári tavasz jöttére fittyet hányva szállingózik a márciusi hó, idebent tévéfelvétel készül. Hatalmas gitárpengető mögül előlépve, szótlanul, zenésztársaival ül elénk. Tapsolva fogadjuk, és várunk.
ISKOLATEREMTŐK
KORÁBBAN EBBEN A SOROZATBAN:
Fischer Iván, Dévény Anna, Csíkszentmihályi Mihály, Chikán Attila, Horn György, Korniss Péter, Halász Judit, Vitray Tamás, Lovasi András, Polgár Judit, Földessy Margit, Nádasdy Ádám, Vekerdy Tamás, Mikulás Ferenc, L. Ritók Nóra, Benkő Vilmos, Marék Veronika, Boldizsár Ildikó, Simonics Péter, Lovász László, Péter Vladimir, Lackfi János
Zenetáborba baktatva keresem harmadszor, gitár – a druszám – most az én hátamon. Szolfézsra igyekvő kisiskolás ügyetlenségével ismerkedem az érzéssel, a Martin súlypontjával és dimenzióival, egy-egy ajtónál rendre megakadok. Kissé izgulva teszem le a tábor Liszt tantermében, a két koncert mély tiszteletet nevelt belém. Várok. Mindháromszor hangszerek kavalkádjának búgását képzelem magam elé. Azt a hangot, ahogy egy szimfonikus zenekar keresi az A-t – egyszerre testesíti meg az izgatott várakozást, és formálja vibráló közeggé a teret, amit csak elér.
Írta: Tilesch György A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják […]
Írta: Tilesch György
A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják merő szenzációhajhászással, én mély gondolkodót és értékelvű, csupa szív embert ismertem meg benne. Története nekem sokkal inkább Pügmalión újjáéledése az MI korában.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Szeptemberben más jön!
Egy szívhez szólóan társalkodó MI-csetbot nagyon emberi húrokat pendít meg. Míg a világ önfeledten nyári sörkorcsolyának használta az esetet, a szakma egyöntetűen úgy vélte, a web hatalmas szöveges adattömegein (2,81 trillió mondattöredéken) betanított MI-papagájuk esetében illúzió öntudatról beszélni.
Az illúziókeltés Turing 1950-ben publikált tesztje óta mélyen bele lett kódolva az MI fejlődésébe. Ha egy szöveges MI elhiteti velünk, hogy ember, akkor emberrel egyenértékű képességűnek kell tekintenünk? Az évtizedek óta regnáló és közös tudatalattinkba beivódott imitációs játék egyfajta ősbűn – már ha úgy gondoljuk, hogy az MI-kor egyik legnagyobb kihívása az emberi tisztánlátás és felelős gondozás megteremtése. Mégsem arról beszélünk, amiről igazán kellene: ha a nyelvi MI-modell még az alkotóját is képes érzelmileg, lelkileg megvezetni, akkor bár öntudata nincs, hatalma és manipulációs képessége elég riasztó.
A színpadon: „Ha a mesterséges intelligencia elhiteti velünk, hogy ember, akkor emberrel egyenértékű képességűnek kell tekintenünk?”
– Tilesch György
Immár csaknem havonta jelennek meg új bejelentések olyan gigantikus MI-rendszerekről, amik a szakmát fejvakarásra, a nagyérdeműt pedig további egyensúlyvesztésre sarkallják. Ha csak a nyelvi modelleknél maradunk, a nagy tech cégek végtelen erőforrásai és versengése exponenciálisan egyre nagyobb, erősebb, hatékonyabb és diszruptívabb rendszereket állítanak csatasorba. DALL-E például bármely szöveges leírásból képet generál, profi vizuális alkotást hozva létre másodpercek alatt. Gondoljuk csak át ennek hatását a vonatkozó szakmákra és képzőművészetekre. GATO az áhított sokoldalúságban jeleskedik: amellett, hogy nyelvzsonglőr, képeket címkéz fel, videójátékot játszik, valamint robotkarokat kezel. Mivel a programnyelv is nyelv, az MI-szoftverek programkódokat is köpködnek, így már havidíjas konstrukcióban kódolási asszisztensként segítik a fejlesztőket – amíg túl nem nőnek a fejükön.
Hatásos ugrások. Pozitív paradigmaváltás mégsem innen várható. Az MI hatalmának robbanása felelősségérzetünk, éleslátásunk és cselekvésünk együttállását kívánja meg – és erre is gombamód szaporodnak a reményt keltő alternatívák. Több mint ezer kutató és 250 intézmény részvételével jött létre a BLOOM, az első nagy teljesítményű, közösségi nyelvi modell, ami nyílt, hozzáférhető és etikus MI-t lesz képes átadni az emberiségnek. A Világgazdasági Fórum kezdeményezésére a felelősség ébredése egyre inkább tetten érhető a sikeres nagyvállalati stratégiákban, az úgynevezett responsible, avagy felelős MI pedig alapköve lett a hamarosan hatályba lépő szabályozásoknak is világszerte. A megfontoltság és értékelvűség nem lassítják ugyanis az innovációt, sőt értékesebbé és jövőállóbbá teszik. Nemkülönben azért is fontos ez, hogy végül ne minket nézzen madárnak az MI-papagáj.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György.
Lett idén Tiktok-profilunk. Nem várhattunk vele tovább. A világ egyik legnagyobb közösségi médiás platformja ma már nemcsak az idióta táncokról, kihívásokról szól, hanem ugyanúgy a tájékozódásról is. Még szép, hogy nem akarunk kimaradni belőle. A táncból meg a kihívásból sem, de ahhoz még gyűjtenünk kell némi kurázsit. Addig is megmutatjuk, mi mindent találsz helyette
a @forbeshungary-n.
Ami a jóbarátoknak a Central Perk, a Gilmore lányoknak a Luke’s, vagy Cooper ügynöknek a Double R Diner, az a Forbes újságíróinak Az öszvér. Nekünk csak Öszi.
Három év szünet után ismét Sziget, a nagy neveken túl is nagy nevekkel. Eléggé 2022-es a felhozatal? Attól függ, honnan nézzük, gitárzenében például igen erős. Tíz koncert és buli, nem a névsor legtetejéről, Justin Bieberen innen, Dua Lipán túl.
Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
