„Túrós-mákos házi sütit kérsz a nagymarosi piacról, vagy inkább csokitortát a Sakura cukrászdából? És mit tegyek a kávédba? Rizstejet vagy zabtejet? A zabtejet fel is tudom habosítani” – zúdítja rám András szinte zavarba ejtő kedvességét. Aztán nevetve hozzáteszi: „Na, jó, tálcát mégsem kapsz, mert a végén azt írod, hogy nálunk még a tálca is arany. Pedig csak egy sárgaréz darab az IKEA-ból.”
Pár napja utaztak haza nagymarosi házukba másik otthonukról, Baliról, és az egyik itthoni élmény, amire a legjobban vágytak, az volt, hogy sétáljanak egyet szombaton a helyi piacon. Amikor megérkezem, Eszter éppen egyéves kislányukat, Kálát szoptatja, a hatéves Mózes a szomszéd szobában játszik az unokatestvérekkel. Már ahogy a telek legmagasabb részén álló házukhoz sétálok felfelé és meg-megállok, hogy a végén ne lihegjek majd, megdöbbenek, hogy lépcsőfokról lépcsőfokra egyre szebb a kilátás. A konyhából és nappaliból pedig egyenesen a visegrádi fellegvárra és a Dunára látunk, és bár a házban tartózkodó négy gyerektől időnként rejtélyes hangok szűrődnek be a beszélgetésbe, valami megfoghatatlan nyugalom lesz úrrá rajtam Eszterék társaságában.
„Az elmúlt tizenhárom évben nem voltunk itthon egy évben hat hónapnál többet, nekem azért nincs jogsim, mert három hónapot sosem tartózkodtunk egyben Magyarországon – mondja András. – Most pedig nagyjából három hónapot töltünk itt a nyári és a téli szünetben, vagyis nem akkora változás, mintha csapot-papot itt hagynánk, felkerekednénk, és elköltöznénk a világ végére.” Több mint tíz éve járják a világot On the Spot nevű produkciójukkal, de sosem volt szándékuk, hogy elköltözzenek egy másik országba, pedig bármikor megtehették volna. Sőt, az első tíz év sűrű utazásai inkább afelé vitték őket, hogy még jobban letelepedjenek itthon – ekkor jött a Dunakanyar is az életükbe, Nagymaroson, szinte a hegytetőn vettek meg egy nyolcvanéves házat, és felújították. Tele van az otthonuk antik tömörfa bútorokkal, színes, ízléses kiegészítőkkel, és mint kiderül, én például Eszter erdélyi nagymamájának felújított biedermeier fotelében ülök a nagybányai festőiskola képei alatt.