Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
„Túrós-mákos házi sütit kérsz a nagymarosi piacról, vagy inkább csokitortát a Sakura cukrászdából? És mit tegyek a kávédba? Rizstejet vagy zabtejet? A zabtejet fel is tudom habosítani” – zúdítja rám András szinte zavarba ejtő kedvességét. Aztán nevetve hozzáteszi: „Na, jó, tálcát mégsem kapsz, mert a végén azt írod, hogy nálunk még a tálca is arany. Pedig csak egy sárgaréz darab az IKEA-ból.”
Pár napja utaztak haza nagymarosi házukba másik otthonukról, Baliról, és az egyik itthoni élmény, amire a legjobban vágytak, az volt, hogy sétáljanak egyet szombaton a helyi piacon. Amikor megérkezem, Eszter éppen egyéves kislányukat, Kálát szoptatja, a hatéves Mózes a szomszéd szobában játszik az unokatestvérekkel. Már ahogy a telek legmagasabb részén álló házukhoz sétálok felfelé és meg-megállok, hogy a végén ne lihegjek majd, megdöbbenek, hogy lépcsőfokról lépcsőfokra egyre szebb a kilátás. A konyhából és nappaliból pedig egyenesen a visegrádi fellegvárra és a Dunára látunk, és bár a házban tartózkodó négy gyerektől időnként rejtélyes hangok szűrődnek be a beszélgetésbe, valami megfoghatatlan nyugalom lesz úrrá rajtam Eszterék társaságában.
„Az elmúlt tizenhárom évben nem voltunk itthon egy évben hat hónapnál többet, nekem azért nincs jogsim, mert három hónapot sosem tartózkodtunk egyben Magyarországon – mondja András. – Most pedig nagyjából három hónapot töltünk itt a nyári és a téli szünetben, vagyis nem akkora változás, mintha csapot-papot itt hagynánk, felkerekednénk, és elköltöznénk a világ végére.” Több mint tíz éve járják a világot On the Spot nevű produkciójukkal, de sosem volt szándékuk, hogy elköltözzenek egy másik országba, pedig bármikor megtehették volna. Sőt, az első tíz év sűrű utazásai inkább afelé vitték őket, hogy még jobban letelepedjenek itthon – ekkor jött a Dunakanyar is az életükbe, Nagymaroson, szinte a hegytetőn vettek meg egy nyolcvanéves házat, és felújították. Tele van az otthonuk antik tömörfa bútorokkal, színes, ízléses kiegészítőkkel, és mint kiderül, én például Eszter erdélyi nagymamájának felújított biedermeier fotelében ülök a nagybányai festőiskola képei alatt.
Van, aki gyerekkora óta készül arra, hogy Forma–1-es mérnök legyen, de akad olyan is, akit nem különösebben érdekeltek az autók, csak a véletlen sodorta ebbe a világba. Milyen út vezet a motorsportok csúcsára, és milyen az élet ebben a rendkívül versengő, száguldó környezetben? Két, Forma–1-es csapatoknál dolgozó fiatal mérnökkel beszélgettünk.
Bütyköléstől a világrekordig Hegedűs Andort sosem érdekelték az autók. A műszaki tudományok sem. Igaz, semmi sem izgatta annyira, hogy tudja, mivel akar foglalkozni. Gimnázium után a Közgázra jelentkezett, de nem sikerült megugrania a ponthatárt. „Tizenkilenc évesen inkább kiköltöztem Angliába pénzt keresni, hátha rám talál életem munkája” – idézi fel 2006-ot. (A távolság miatt online beszélgetünk.)
Kint vett magának egy öreg Mitsubishi Carismát – még szerinte is borzasztóan nézett ki. Elkezdte otthon bütykölgetni. Foglalkoztatta a motor, sokat olvasott a témában, és egyre jobban belejött a házi szerelgetésbe. Egyik nap elvitte a kocsit egy kis környékbeli tuningcéghez, árajánlatot kért a kipufogórendszer javítására. És ha már ott volt, megkérdezte, esetleg volna-e valami neki való munka.
Andor a 2019-es DHL Fastest Pit Stop Awarddal. Ezt minden szezon végén a leggyorsabb kerékcseréket végrehajtó csapat kapja.
A műhely fizetés nélkül ajánlott fel egy szoftveres tervezőmunkát. Ugyan nem értett hozzá, de legalább megkapta a lehetőséget, hogy tanulhasson. Pár apróbb alkatrész tervezésével már éppen beletanult a feladatba, amikor megérkezett a szervizhez a Virgin Racing Forma–1-es csapata mint megbízó.
Andor banburyi lakhelye ugyanis gyakorlatilag a brit Motorsport Valley közepén van, ami alighanem az autó- és motoriparral legjobban ellátott hely a világon. A London és Birmingham közti, nagyjából tized magyarországnyi területen több mint négyezer cég összpontosul, az iparági fejlesztések hetvenöt százaléka ezen a csöppnyi helyen zajlik. Hat Forma–1-es csapat központja, számtalan beszállító és maga a silverstone-i pálya is alig egyórányi kocsikázásra van Andor lakásától.
Andor a szerviz megbízásából boxutca-felszerelést kezdett tervezni a Virgin Racingnek, majd pár hónap után a csapat gyakorlatilag odaköltözött a műhely mellé. Miután jól kijöttek egymással, a Virgin olyan sok munkát akart átadni a műhelynek, hogy azonnal állandó helyet ajánlottak a magyar fiúnak a csapat mérnöki stábjában. Így lett az autók iránt közömbös Hegedűs Andorból még abban az évben a Marussia F1-re átnevezett Forma–1-es csapat mérnöke. Időközben jelentkezett az Oxford Brookes Egyetem motorsportmérnöki szakára, amit a Forma–1-ben dolgozó mérnökök jelentős része elvégez. Heti három napot dolgozott a csapatnál, kettőt töltött az egyetemen – azt mondja, elég feszített évek voltak. De 2014-ben, mikor a Marussia gyakorlatilag tönkrement, már elég gyakorlata és tudása volt, hogy átigazoljon a sportág egyik legnagyobb nevéhez, a Red Bull Racinghez.
Az osztrák energiaital-gyártó 2005-ben szállt be a Forma–1-be, 2010 és 2013 közt dominálta a sorozatot, zsinórban négy bajnoki címet ünnepelhetett. Utána a Mercedes uralta le a Forma–1-et, egymás után hét bajnoki címmel, de tavaly a Red Bull visszahódította az elsőséget egy elképesztően izgalmas forgatókönyvvel: a világbajnoki cím az utolsó futam utolsó körében dőlt el a két csapat közt. És ebben Andornak már komoly szerepe volt.
Ő vezeti ugyanis a boxutcában használt felszerelést tervező teamet. „Minden az én felelősségem, a tervezés, a gyártással való kommunikáció és az is, hogy időben megérkezzen a felszerelés a pályára.” A boxutcában szükséges műszerek, szerszámok, kisebb-nagyobb kütyük nagyjából harminc–negyven százalékát tervezik újra az autókkal együtt szezonról szezonra. Nagyban Andor és csapata érdeme, hogy a Red Bull Racing tartja a kerékcsere világrekordját: a 2019-es brazil nagydíjon 1,82 másodperc alatt cserélték le az egyik autó négy kerekét.
Hivatalosan heti negyven órát dolgozik, de azt mondja, átlagosan napi tíz órára jön ki a munkaideje. Télen áll a versenysorozat, akkor tervezik és gyártják a következő szezon autóit és a felszerelés nagyját. „A novembertől februárig tartó időszak nagyon húzós, szentestén is általában bent vagyunk a gyárban.” A boxutca-felszerelést az autóhoz szabják, vele együtt változik, de van, amikor Andor konkrét, az autóhoz kevésbé kapcsolódó projektet kap. „Nemrég például át kellett terveznünk azt a pultot, ahol futamok alatt a csapatvezetés ül. Kitalálták, hogy nagyobbat szeretnének, és mindent, a székeket, a monitorokat újra kellett gondolni.” Nem utazik versenyekre a csapattal, de természetesen minden futamot megnéz. Együtt lélegzik a kollégákkal a kerékcsere idején, hangosan szurkol nekik, hogy az minél gyorsabban menjen. „De az is büszkeséggel tölt el, ha csak az autót mutatják a garázsban – mondja. – A körülötte lévő felszerelés nagyját én terveztem.”
Nem fáj, amikor ripityára törik „Egy nappal az előtt költöztem ki, hogy 2021-ben az Egyesült Királyság ténylegesen kilépett az unióból” – meséli Tarcsai Roland. Pest belvárosában futunk össze, egy baráti találkozó miatt épp itthon van. „Két hétre karanténba kellett vonulnom, utána rögtön bementem a gyárba, ahol közölték, hogy a járvány miatt otthonról fogok dolgozni. Három hónapig nem is találkoztam a kollégákkal.”
Ez is a Motorsport Valley-ben történt, a hivatalosan Aston Martin Aramco Cognizant F1 Teamnek hívott Aston Martin Forma–1-es csapat főhadiszállásán. Roland úgynevezett composite design engineer a csapatnál, vagyis az autók kompozit alkatrészeinek tervezésével foglalkozik. Ideje javát az első szárnnyal, a hátsó szárnnyal és az orrkúppal tölti.
Nehéz pontosan elképzelni, hogy mi a munkája. A lényeg, hogy az autó tervezésekor az aerodinamikával foglalkozó kollégáktól megkapja a paramétereket, pontosan hogyan néznek ki a szárnyak. Ő pedig a paraméterek alapján egy tervezőszoftverrel megtervezi a lehető legkönnyebb, de a merevségi szempontoknak megfelelő, és a lehető legszebb felületű szárnyakat. „Itt a szépségnek az a lényege, hogy tükörsima legyen. A felületi minőség elképesztően fontos, az autó aerodinamikai viselkedésének olyannak kell lennie, amilyennek megtervezték. A felületekért és az elemek csatlakozásaiért felelek elsősorban.”
Gyakorlatilag övé az utolsó lépés a gyártás előtt. Intenzíven együttműködik az „aerós” kollégákkal, valamint a szimulációs mérnökökkel, ők a Roland által tervezett elemek szilárdságával foglalkoznak. „Amikor a szilárdsággal foglalkozó kollégák is jóváhagyják a munkám, akkor befejezem a tervezés utolsó lépéseit, és kiadom az elemeket gyártásba.” Kiskorától Forma–1-rajongó volt, tizenhat éves korára tudta, hogy a motorsport csúcsán akar dolgozni. Konkrét tervekkel ment az egyetemre, tagja volt a Budapesti Műszaki Egyetem Formula Racing Teamjének, azaz a mérnökhallgatóknak szóló, Formula Student versenysorozat magyar csapatának. Remek keltetőhely, több előkelő helyen dolgozó magyar mérnök volt a tagja. Roland azt mondja, kifejezetten élvezi, hogy egy kisebb, gyorsan növekvő csapatnál lehet. Az Aston Martin a tavalyi szezonban lett újra a száguldó cirkusz résztvevője gyári csapatként, rengeteg embert vettek és vesznek fel, Rolandnak tetszik a folyamat, ahogy az idegenek összecsiszolódnak. „Ráadásul most épül az új gyárunk. Nagyon izgalmas, évtizedek óta nem épült új gyár a Forma–1-ben. És hát maga az Aston Martin márkanév is nagyon imponáló.” Tizenöt–húsz ember dolgozik a közvetlen csapatában, a feladatok és az időszakok szerint változik, hogy épp mennyien. Azt mondja, a tél nagyon megterhelő, az új autó tervezésekor az átlagnál jóval többet vannak bent a gyárban. Különösen durva volt a legutóbbi tél. Az autók keltette turbulenciára vonatkozó szabályok újragondolása miatt az idei szezonra lényegesen megváltoztak a kocsik aerodinamikai tulajdonságai, ez a szárnyakat, így Roland munkáját is alapjaiban érintette.
A szárny az autó elképesztően stabil része. Álltam már Forma–1-es autó elülső szárnyán, kilencven kilóval rugóztam rajta, de meg sem moccant. Pedig amikor verseny közben koccan két autó, elsőre a szárnyak törnek apró darabokra. „Ezek a kocsik óránként háromszáz kilométeres sebességgel mennek. A televízión nem jön át, milyen brutális erők lépnek fel ütközéskor” – mondja Roland. Attól még nem fáj a szíve, hogy az általa is tervezett szárny ripityára törik, inkább az azt követő munkára gondol, arra, hogy meg lehet-e még javítani. „Ha menet közben csak úgy leszakadna, az fájna, de amikor karambol közben törik szét, akkor inkább a gyártóknak fájhat a szíve” – nevet.
Azon viszont már gondolkodott, hová lehet továbbmenni egy Forma–1-es csapattól. Viszonylag fiatalon nemcsak valóra váltotta gyermekkori álmát, de felgyalogolt szakmája csúcsára. „Egyelőre kiélvezem azt, ahol vagyok, rengeteg energiát öltem bele, hogy mostanra itt tartsak. És motorsportrajongó vagyok, ebben a világban akarok létezni.”
Impresszív. De hogy fog ebből valami tudás hazaszivárogni?
Takkra töltött elektromos Porsche, száz kilométer szabad száguldás a szerpentineken, e-hajókázás ebéd után – huszonnégy tömény óra Szardínián, ahogy a zöld világ tehetősei csinálják.
Balatoni Hajózási Zrt.
2022 Augusztus Támogatói tartalom Balatoni Hajózási Zrt.
Az talán mindenki számára egyértelmű, hogy a Balatonon és a Balaton körül közlekedni hajóval a legmenőbb. A BAHART most azon dolgozik, hogy az utasok igényeihez szabott praktikusabb menetrenddel, online jegyvásárlással, modern, új arculattal, és nem
utolsósorban jövőbe mutató formatervezésű hajóflotta-frissítéssel tegye rutinná a balatoni hajózást. Veigl Gábor siófoki vízparti irodájában, a felújítás alatt lévő kikötő közepén már hajómakettekben is gyönyörködhettünk.
Nemrég jelent meg az első Forbes Levegő összeállítás a húsz legmenőbb magyarországi fenntarthatósági projekttel. A zsűri két különdíjast is választott, őket a júliusi magazint ünneplő Kilövés rendezvényünkre is meghívtuk. Éljenek a vércsék és az újrahasználható kajásdobozok!
Bódi Gabriella kifejezetten szerencsésnek érzi magát, holott 2022 Magyarországán van annál nagyobb ajándék, mint kétszeresen másnak lenni. Vállalkozást és üzleti kultúrát épít, vezetőket és csapatokat jobbít, és minden mondatával, gesztusával, puszta megjelenésével előítéleteket oszlat.
