Ferran és Albert Adrià egykor kifejezetten sejtelmesre vett, labirintusokkal kombinált katalán csúcsétterme néhány hete újra megnyílt. Alaposan megváltozott,
de a lényeg megmaradt.
Barcelona éttermi világa örökre összefonódott az egykori El Bulli étterem hagyatékával. A legendás séf, Ferran Adrià étterme annak idején a molekuláris gasztronómia fellegvára volt, és három Michelin-csillaga mellett a világ legjobb éttermeit összesítő World’s 50 Best lista első győztese is. Ezt a kitüntető címet 2009-ig még négyszer sikerült megszereznie (csak a koppenhágai Noma tudott ötször is az élen végezni). És ha már Noma (Forbes, 2022/05.), talán nem teljesen véletlen, hogy a mostani legnagyobbak, René Redzepi vagy Massimo Bottura is ott kezdték a karrierjüket. De a legjobb barcelonai séfek is szinte mind ott indultak, ma például a Disfrutart és az Estimart teszik naggyá.
Itt keresd! Enigma Carrer de Sepúlveda, 38–40, Barcelona, Spanyolország
Bár Ferran ma már nem aktív a konyhában, örök társa és egyben öccse, Albert komoly szerepet vállal az utódéttermekben. A pandémia ugyan kicsit megtépázta az étterembirodalmat, a Tickets például sohasem fog már kinyitni, de egy másik zászlóshajó, az Enigma pár hete új életre kelt.
A világ legízesebb ételei Az utcáról szinte észrevehetetlen étterem eredetileg rejtélyes folyosókon, hat különböző helyiségen át vezette a vendégeket a három–hat órás vacsora alatt, és közben negyven meglepetésfogás került elő a legváltozatosabb helyekről. A hétszáz négyzetméteres tér mára már sokkal jobban hasonlít egy hagyományos étteremre, a vándorlás is megszűnt, helyette hagyományos étlapról választott tetszőleges fogásokat fogyaszthatunk, és csak akkor megyünk át egy-egy különterembe, ha valamilyen speciális élményt is kipróbálnánk. Mint amilyen például a szusibár, ahol szinte Japánban érzem magam a rövid nigiriválogatás elfogyasztása közben.
Írta: Tilesch György A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják […]
Írta: Tilesch György
A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják merő szenzációhajhászással, én mély gondolkodót és értékelvű, csupa szív embert ismertem meg benne. Története nekem sokkal inkább Pügmalión újjáéledése az MI korában.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Szeptemberben más jön!
Egy szívhez szólóan társalkodó MI-csetbot nagyon emberi húrokat pendít meg. Míg a világ önfeledten nyári sörkorcsolyának használta az esetet, a szakma egyöntetűen úgy vélte, a web hatalmas szöveges adattömegein (2,81 trillió mondattöredéken) betanított MI-papagájuk esetében illúzió öntudatról beszélni.
Az illúziókeltés Turing 1950-ben publikált tesztje óta mélyen bele lett kódolva az MI fejlődésébe. Ha egy szöveges MI elhiteti velünk, hogy ember, akkor emberrel egyenértékű képességűnek kell tekintenünk? Az évtizedek óta regnáló és közös tudatalattinkba beivódott imitációs játék egyfajta ősbűn – már ha úgy gondoljuk, hogy az MI-kor egyik legnagyobb kihívása az emberi tisztánlátás és felelős gondozás megteremtése. Mégsem arról beszélünk, amiről igazán kellene: ha a nyelvi MI-modell még az alkotóját is képes érzelmileg, lelkileg megvezetni, akkor bár öntudata nincs, hatalma és manipulációs képessége elég riasztó.
A színpadon: „Ha a mesterséges intelligencia elhiteti velünk, hogy ember, akkor emberrel egyenértékű képességűnek kell tekintenünk?”
– Tilesch György
Immár csaknem havonta jelennek meg új bejelentések olyan gigantikus MI-rendszerekről, amik a szakmát fejvakarásra, a nagyérdeműt pedig további egyensúlyvesztésre sarkallják. Ha csak a nyelvi modelleknél maradunk, a nagy tech cégek végtelen erőforrásai és versengése exponenciálisan egyre nagyobb, erősebb, hatékonyabb és diszruptívabb rendszereket állítanak csatasorba. DALL-E például bármely szöveges leírásból képet generál, profi vizuális alkotást hozva létre másodpercek alatt. Gondoljuk csak át ennek hatását a vonatkozó szakmákra és képzőművészetekre. GATO az áhított sokoldalúságban jeleskedik: amellett, hogy nyelvzsonglőr, képeket címkéz fel, videójátékot játszik, valamint robotkarokat kezel. Mivel a programnyelv is nyelv, az MI-szoftverek programkódokat is köpködnek, így már havidíjas konstrukcióban kódolási asszisztensként segítik a fejlesztőket – amíg túl nem nőnek a fejükön.
Hatásos ugrások. Pozitív paradigmaváltás mégsem innen várható. Az MI hatalmának robbanása felelősségérzetünk, éleslátásunk és cselekvésünk együttállását kívánja meg – és erre is gombamód szaporodnak a reményt keltő alternatívák. Több mint ezer kutató és 250 intézmény részvételével jött létre a BLOOM, az első nagy teljesítményű, közösségi nyelvi modell, ami nyílt, hozzáférhető és etikus MI-t lesz képes átadni az emberiségnek. A Világgazdasági Fórum kezdeményezésére a felelősség ébredése egyre inkább tetten érhető a sikeres nagyvállalati stratégiákban, az úgynevezett responsible, avagy felelős MI pedig alapköve lett a hamarosan hatályba lépő szabályozásoknak is világszerte. A megfontoltság és értékelvűség nem lassítják ugyanis az innovációt, sőt értékesebbé és jövőállóbbá teszik. Nemkülönben azért is fontos ez, hogy végül ne minket nézzen madárnak az MI-papagáj.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György.
Különös fotókat lapozgatni hintaágyban, rocklegendák anekdotáit idézgetni sportfröccs mellett, egy gyanúsan Magyarország-ihlette disztopikus regénybe feledkezni a stégen – ehhez mind ajánlunk ideális könyveket.
Őrültség a magyar cipőipar romjain cipőgyárat nyitni? Nem, de nem is annyira egyszerű. Gondi Sándor és Tóth Máté, a tiszaföldvári GT Sportcipő Manufaktúra két fiatal alapítója nagy fába vágta a fejszéjét az olcsó importtal telített piacon, de nulláról felépített márkájukkal és tiszta bőr sportcipőikkel jól veszik a kanyarokat. Évente tízezer pár cipőt gyártanak, és az utóbbi hat évben a korábban őket kigúnyolók véleménye is megváltozott.
Talán az ütött gyomron, ahogy azon a poszteren mosolygott. Vagy az, hogy azt a besárgult posztert mintha épp az én pillantásom mentette volna meg a teljes megsemmisüléstől. Ráadásul az üveg alatt volt egy döglött molylepke is. Hogy került oda? Mikor? Az előző pillanatban? Tavaly? Vagy már hatvan éve, 1962-ben, amikor annak az akkoriban szenzációs színdarabnak a reklámozásához elkészítették? Az egész kép […]
