Kövi Pál Erdélyi lakomájának átdolgozása a szívügyed. Miért pont erre a könyvre esett a választásod?
Megfogott a kultikussága, inspirált a mélysége és kulturális töltete is. Nemcsak receptek vannak benne, hanem rengeteg olyan esszé is, ami az erdélyi konyhához kapcsolódik, bemutatja annak sokszínűségét. Ráadásul minden olyan hívószónak megfelel, ami a mai kortárs konyhákban érdekes: a fenntarthatóságot, hiperszezonalitást, természetközeliséget csatornázza be a hétköznapi gasztronómiába.
Kövi személye is megfogott, érdekes figura, igazi reneszánsz ember volt. 1956-ban emigrált, válogatott focista volt Rómában, és felfuttatta a New York-i Four Seasons éttermét a 70-es években. Majd kodályi módszerekkel faluról falura járva gyűjtötte össze a recepteket Erdélyben.
Hogyan értékeled a magyar gasztronómia elmúlt tizenöt évét?
Épp tizenöt éve jelent meg a Kulináris Charta, a Magyar Gasztronómiai Egyesület kiáltványa. Azóta mondhatni, hogy Budapesten végigsöpört a gasztroforradalom. A következő öt-tíz év nagy feladata, hogy ez országszerte mainstreammé váljon, és régiónként ne csak egy-egy zászlóshajó éttermet tudjunk említeni. Már a kevésbé felkapott területeken is zajlik ez a változás, és az is gerjeszti, hogy sok a Budapestről kitelepülő fiatal séf, akiknek elegük lett a budapesti intézményes rendszerből és a gályázásból, és tényleg szerelemből foglalkoznak a gasztronómiával.
