Öt éve csúcsra pörgette a videózást. Sokan azt mondják, azóta lelassult, eltűnt.
Csak látszólag van így, a következő lépésre készül.
Szirmai Gergő csendben ül. Már fél perce. A negyvenöt perces interjú alatt először. A Hollywood Hírügynökség atyja eddig mindenre csípőből válaszol. „Mit akar Szirmai Gergő?” – ezen még ő is eltöpreng. Kint ülünk. A nyári hőséget hidegfront és erős szél váltja. A csendes budai környék az ő svungjához idomul, nagy a reggeli forgatag a kávézó terasza körül. A beszélgetés elején szájához húzza a mobilomat, végig úgy tartja a zajban, mint egy mikrofont. „Dolgozni” – válaszol végül. Nagy erővel. Szerintem a szomszéd asztalnál is hallják.
Nagyon jó helyen tartok.
Filmes csatornája a magyar Youtube hőskorának hajnalán, 2011-ben indult. Gergő öt éve szerepelt a Forbesban, akkor 380 ezer feliratkozó felett járt, ma alig 420 ezernél. Hiába, influenszeres, tiktokos időket élünk, nem a tízperces filmkritikákét, bár régi, legendás videói (Alkonyat, A szürke ötven árnyalata) ma is jól pörögnek, erős a visszanézhetőségük, az algoritmus csípi az ilyet. Azért volt olyan szakasz Gergő életében, mikor a lassú növekedés bosszantotta volna. Amikor a heti három videó és az átlagnézettség volt a fontos. „Már nem kell a feliratkozószámot üldöznöm, vagy a nézettségért pánikolnom. Két dologra figyelek. Hogy a videók jelezzék azt a komolyságot, ahogyan a tartalomgyártáshoz állok. És hogy előkészítsem a következő lépést, hogy amit a szakmából kivettem, abból valamennyit visszaadjak.”
Egyestés, ízutazós ázsiai teleportálást és kellemes bárélményt is ígér a belvárosi Badhanna,
ahol az fogja megtalálni a helyét, aki az utóbbiért megy.
A fúziós éttermet általában úgy szokás érteni, hogy ízben és térben távoli pontokat kötnek össze egyéni hangvételben: perui–japán, skandináv–magyar és így tovább – hogy most csak szerencsés kombinációkat soroljak. Az éttermi sorozatvállalkozók jegyezte Badhanna is azt mondja magáról, hogy fúziós, pedig az itt lefedett távolságok egy földgömbön tapogatva nem óriásiak: pánázsiai, japán–thai–indonéz–koreai(–kínai) „best of”-ról van szó, zárójelben az, ami szerintem inkább csak a rend kedvéért mondatik, mint érződik.
Ezek így is épp elég nagy, ám jól rokonítható térségek, amely feladatra a covidévek során néhaivá lett Aumban (Forbes, 2019/09) megismert Varga Dánielt is bevonták a megnyitásba. Amott pont a meglepő, de működő, szerzőinek is mondható íztalálkozásokat szerettük, a Badhanna ellenben az étlap gerincén inkább autentikus válogatást kínál az italok mellé.
Italok mellé, minthogy a Bazilika menti, Zrínyi utcai helyszín előző életei egyikében volt már szórakozóhely, és most is markáns a bárhangulat. Sört ugyan csak egyfélét lehetne választani (az is a lehető legsemmilyenebb multis – ezzel gyorsan illene kezdeni valamit), a koktéllapon ellenben idegenvezető nélkül simán el lehet tévedni. De ez a veszély nem fenyeget, géppuskabeszédű pincérünk végig képben van: elmeséli a yuzus mojitót (ajánlja, és igaza van), és megosztja több mint értő dilemmáit a borokról. Merthogy a citrusos, szójás ázsiai ízekhez nehéz jolly joker borpárt mondani (neki sem sikerül), a Badhanna meg még külön nehezíti is a dolgot azzal, hogy sok kis kóstolótányérral dolgozik, amiket a koncepció lényege szerint egyszerre pakolunk ki középre.
Bárhoz illően hangulatos a jókora átrium meghatározta beltér, de mi a nyári estében kintre telepszünk, mint mindenki más, és gyorsan kikérjük a bar foodnak címkézett falatokat: kacsatepertőt norival (algachipsszel) és pirított kókuszpelyhekkel. Ebből az derül ki, hogy gyakrabban volna érdemes kókusszal enni a tepertőt, legalábbis azoknak, akik szeretnek száraz dolgokat ropogtatni és kézzel enni – mert az, hogy a kókuszpelyhet hogyan kéne pálcikával, előttünk rejtély marad. De ennél is gyorsabban jön az üdvözlőfalat: bao (pao), azaz kis gőzölt zsemlék currys-kimcsiporos kókuszvajjal. Hát, utóbbi telitalálat, úgy rokon a pecsenyezsírral, hogy közben nem az, viszont a fúziót interkontinentálisra tágítva egy úgynevezett kés határozottan könnyítene azon, hogy beleszerkesszük a meleg zsemlék belsejébe felolvadni. Induláskor egyetlen dolgot szögeznek le: hogy a főétel-tányérkák közül pont a polip–pakcsoj–gránátalma–áfonya kombó fogyott ki, pedig ritkán eszik az ember az V. kerületben polipot erdei gyümölccsel. Azt is tisztázzuk, hogy a kacsamell, az kacsamell, a currys kagyló currys kagyló és a tonkacu nem több, de nem is kevesebb egy, a pincérünk szerint tökéletes rántott tarjánál, azaz a Badhanna egyedi pontjai nem itt vannak. Hanem például az étlapon cselesen szasimiként beharangozott feszes állagú lazacgravlaxnál, ami avokádóval és sárgadinnyével, ponzus-szójás szószban érkezik, és annak való, aki inkább a sót és a szóját szeretné érezni a gyümölcsökkel, mintsem a nyers (minthogy nem is az) halízt. A pad pakban fantasztikus fermentált zellerkorongok, továbbá karfiol- és szárzellerdarabok találkoznak egy tofus szósszal: akik barátságban vannak a tofuval, azoknak nagyon széles lesz a mosolyuk. Én nem vagyok ilyen, de a savanyított zeller megtapasztalásáért megérte – és akkor vegyük úgy, hogy ez tisztelgés a Badhanna közvetlen elődje, a szintén covidáldozat Zeller bisztró előtt (Forbes, 2018/02).
A köretnek kért zöldséges pirított rizs (kao pak) és ragacsos édesburgonyás üvegtészta (csapcshe) egyaránt elmennének önálló ételnek. Utóbbi a sokkal érdekesebb attrakció: az édesburgonyából kifőzik a keményítőt, annak levével meg néhány frissítő zöldséggel áll össze a belőle készült üvegtészta: az eredménynek szokatlanul ruganyos állaga, ugyanakkor nagyjából padthaios ízvilága van. A lassan készült marhaoldalast (dendeng balado) úgy harangozzák be, mint ami félúton van a tépett hús és egy puha sült között, és valóban simán lehet enni villával (merthogy a főételekhez már kapunk). Magában száraz, de egy kellemesen csípős, paprikás majonézzel jön, amiről Ázsia helyett inkább a hála jut eszünkbe.
Desszertfronton erős a vállalás, amennyiben egyetlen van, de azt a pár hónappal ezelőtti nyitás óta finomítgatják. Ottjártunkkor a dohánnyal infuzált, kókusztejjel készült madártejet gránátalma és áfonya mellett további savat adó jackfruitos loccsantások színezik, és sült rizslabdacs úszik benne. Ez egy jól működő lezárás, viszont nem tudunk nem arra gondolni róla, hogy nem hagyna-e mélyebb nyomot, ha feltekernék a fúziót, és az étlapon végig európai formákat igyekezne feltölteni az ázsiai tartalom.
Badhanna
Budapest V., Zrínyi utca 10.A teszt időpontja:
2022. július 18.
Ezt ettük:
Bar snack:
1690
Pad pak:
2550
Csapcshe:
1290
Kao pak:
1290
Szasimi:
3890
Marhaoldalas:
3550
Madártej:
1490
Egy koktél:
2990
Egy pohár bor:
1590
Két pohár pezsgő:
4380
Szervizdíj:
3089
Összesen:
27 799 forint
Az Auguszt család több mint százötven éve látja el süteményeivel és tortáival Budapestet, a cukrászdinasztia elhivatottsága túlélt világháborúkat, államosítást, kilakoltatást és világjárványt is. A cukrászdákat ma a család különböző ágai, a negyedik és az ötödik generáció tagjai egymástól függetlenül vezetik, de az Auguszt név súlya mindannyiuk feje felett ott lebeg.
Van, aki gyerekkora óta készül arra, hogy Forma–1-es mérnök legyen, de akad olyan is, akit nem különösebben érdekeltek az autók, csak a véletlen sodorta ebbe a világba. Milyen út vezet a motorsportok csúcsára, és milyen az élet ebben a rendkívül versengő, száguldó környezetben? Két, Forma–1-es csapatoknál dolgozó fiatal mérnökkel beszélgettünk.
Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
Nyugat-Európában egy élvezetes, hosszabb túrázáshoz már szinte alapkellék az ebike, és lassan elér Magyarországra is a hájp. Legalábbis a Balaton-felvidékre, ahol egy kisebb síoktatóbanda gondolt egyet, és jól bevásárolt elektromos kerékpárokból. Egyrészt bérbe adják őket egy- vagy többnapos tekerésekhez, másrészt vezetett túrákra viszik velük az aktív kikapcsolódásra vágyókat, például a Tihanyi-félszigetre vagy a dimbes-dombos Káli-medencébe. A Balaton Bike Tour – télen ismert nevén a Sítanoda – sztorija.