Tengerpart, citrusligetek, szarvasgombaillat, luxusszállodák, Michelin-éttermek. Ebből a listából külön-külön is bármelyik jól cseng. A jó hír az, hogy ötórányi autóútra vannak tőlünk, méghozzá egy helyen. A félsziget sok magyar utazónak legfeljebb egy megálló – vagy még az sem – volt Jesolo felé küszködve, pedig önmagában is fantasztikus úti cél. Főleg, amikor a benzint és a közvetlen vendéglátást is aranyárban mérik.
Isztria mindig jó ötlet. Közel van, a tengerpart gyönyörű, a vízparti városok utcáin mintha egy képeslapban sétálnánk, a dombtetőkre épült, erődszerű városkák macskakövei az olasz emlékeket hozzák vissza. A konyha egészen rendkívüli, ott vannak benne a tenger, a domboldalak olívaligetei, az erdők szarvasgomba-lelőhelyei, a friss konyhakerti zöldségek, a tengeri lepárlók különleges sója, és mind a szőlőtőkék boraiért kiált.
A félsziget mindig horvátok, szlovének, olaszok otthona volt, de magyarok és isztrorománok (elvándorolt vlachok) is éltek errefelé. Az osztrák hatás is tetten érhető, elvégre egy ideig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Ez az élet legkülönbözőbb területein megmutatkozik: az építészeten, a szigorú parkolási renden, a nyelvhasználaton. Felületes tapasztalatom alapján az itteni pincérek szívesebben szólalnak meg németül, mint angolul. Andrea, Bogdan, Zoran – az éttermekben csak néhánnyal találkoztam most, de mindből árad a természetes figyelmesség. A munkaerő kérdése őket is foglalkoztatja, sok fiatal választja Németországot, de aki maradt, az egyszerre kedves és profi. Vendéglátás, és nem „vendéglátózás”.
A németes rendnél is erősebb kulturális behatás az olaszos. Hagyjuk is, mert csak elkoptatott szókapcsolatokat lehetne idecitálni, mindenesetre tény, hogy az olaszok jelen vannak. Nemcsak Szlovéniában, de a horvát oldalon is gyakoriak a kétnyelvű feliratok – sokszor az angol hiányzik is.
Egyestés, ízutazós ázsiai teleportálást és kellemes bárélményt is ígér a belvárosi Badhanna,
ahol az fogja megtalálni a helyét, aki az utóbbiért megy.
A fúziós éttermet általában úgy szokás érteni, hogy ízben és térben távoli pontokat kötnek össze egyéni hangvételben: perui–japán, skandináv–magyar és így tovább – hogy most csak szerencsés kombinációkat soroljak. Az éttermi sorozatvállalkozók jegyezte Badhanna is azt mondja magáról, hogy fúziós, pedig az itt lefedett távolságok egy földgömbön tapogatva nem óriásiak: pánázsiai, japán–thai–indonéz–koreai(–kínai) „best of”-ról van szó, zárójelben az, ami szerintem inkább csak a rend kedvéért mondatik, mint érződik.
Ezek így is épp elég nagy, ám jól rokonítható térségek, amely feladatra a covidévek során néhaivá lett Aumban (Forbes, 2019/09) megismert Varga Dánielt is bevonták a megnyitásba. Amott pont a meglepő, de működő, szerzőinek is mondható íztalálkozásokat szerettük, a Badhanna ellenben az étlap gerincén inkább autentikus válogatást kínál az italok mellé.
Italok mellé, minthogy a Bazilika menti, Zrínyi utcai helyszín előző életei egyikében volt már szórakozóhely, és most is markáns a bárhangulat. Sört ugyan csak egyfélét lehetne választani (az is a lehető legsemmilyenebb multis – ezzel gyorsan illene kezdeni valamit), a koktéllapon ellenben idegenvezető nélkül simán el lehet tévedni. De ez a veszély nem fenyeget, géppuskabeszédű pincérünk végig képben van: elmeséli a yuzus mojitót (ajánlja, és igaza van), és megosztja több mint értő dilemmáit a borokról. Merthogy a citrusos, szójás ázsiai ízekhez nehéz jolly joker borpárt mondani (neki sem sikerül), a Badhanna meg még külön nehezíti is a dolgot azzal, hogy sok kis kóstolótányérral dolgozik, amiket a koncepció lényege szerint egyszerre pakolunk ki középre.
Bárhoz illően hangulatos a jókora átrium meghatározta beltér, de mi a nyári estében kintre telepszünk, mint mindenki más, és gyorsan kikérjük a bar foodnak címkézett falatokat: kacsatepertőt norival (algachipsszel) és pirított kókuszpelyhekkel. Ebből az derül ki, hogy gyakrabban volna érdemes kókusszal enni a tepertőt, legalábbis azoknak, akik szeretnek száraz dolgokat ropogtatni és kézzel enni – mert az, hogy a kókuszpelyhet hogyan kéne pálcikával, előttünk rejtély marad. De ennél is gyorsabban jön az üdvözlőfalat: bao (pao), azaz kis gőzölt zsemlék currys-kimcsiporos kókuszvajjal. Hát, utóbbi telitalálat, úgy rokon a pecsenyezsírral, hogy közben nem az, viszont a fúziót interkontinentálisra tágítva egy úgynevezett kés határozottan könnyítene azon, hogy beleszerkesszük a meleg zsemlék belsejébe felolvadni. Induláskor egyetlen dolgot szögeznek le: hogy a főétel-tányérkák közül pont a polip–pakcsoj–gránátalma–áfonya kombó fogyott ki, pedig ritkán eszik az ember az V. kerületben polipot erdei gyümölccsel. Azt is tisztázzuk, hogy a kacsamell, az kacsamell, a currys kagyló currys kagyló és a tonkacu nem több, de nem is kevesebb egy, a pincérünk szerint tökéletes rántott tarjánál, azaz a Badhanna egyedi pontjai nem itt vannak. Hanem például az étlapon cselesen szasimiként beharangozott feszes állagú lazacgravlaxnál, ami avokádóval és sárgadinnyével, ponzus-szójás szószban érkezik, és annak való, aki inkább a sót és a szóját szeretné érezni a gyümölcsökkel, mintsem a nyers (minthogy nem is az) halízt. A pad pakban fantasztikus fermentált zellerkorongok, továbbá karfiol- és szárzellerdarabok találkoznak egy tofus szósszal: akik barátságban vannak a tofuval, azoknak nagyon széles lesz a mosolyuk. Én nem vagyok ilyen, de a savanyított zeller megtapasztalásáért megérte – és akkor vegyük úgy, hogy ez tisztelgés a Badhanna közvetlen elődje, a szintén covidáldozat Zeller bisztró előtt (Forbes, 2018/02).
A köretnek kért zöldséges pirított rizs (kao pak) és ragacsos édesburgonyás üvegtészta (csapcshe) egyaránt elmennének önálló ételnek. Utóbbi a sokkal érdekesebb attrakció: az édesburgonyából kifőzik a keményítőt, annak levével meg néhány frissítő zöldséggel áll össze a belőle készült üvegtészta: az eredménynek szokatlanul ruganyos állaga, ugyanakkor nagyjából padthaios ízvilága van. A lassan készült marhaoldalast (dendeng balado) úgy harangozzák be, mint ami félúton van a tépett hús és egy puha sült között, és valóban simán lehet enni villával (merthogy a főételekhez már kapunk). Magában száraz, de egy kellemesen csípős, paprikás majonézzel jön, amiről Ázsia helyett inkább a hála jut eszünkbe.
Desszertfronton erős a vállalás, amennyiben egyetlen van, de azt a pár hónappal ezelőtti nyitás óta finomítgatják. Ottjártunkkor a dohánnyal infuzált, kókusztejjel készült madártejet gránátalma és áfonya mellett további savat adó jackfruitos loccsantások színezik, és sült rizslabdacs úszik benne. Ez egy jól működő lezárás, viszont nem tudunk nem arra gondolni róla, hogy nem hagyna-e mélyebb nyomot, ha feltekernék a fúziót, és az étlapon végig európai formákat igyekezne feltölteni az ázsiai tartalom.
Badhanna
Budapest V., Zrínyi utca 10.A teszt időpontja:
2022. július 18.
Ezt ettük:
Bar snack:
1690
Pad pak:
2550
Csapcshe:
1290
Kao pak:
1290
Szasimi:
3890
Marhaoldalas:
3550
Madártej:
1490
Egy koktél:
2990
Egy pohár bor:
1590
Két pohár pezsgő:
4380
Szervizdíj:
3089
Összesen:
27 799 forint
Egy házi fészertől száztíz főt foglalkoztató cégcsoportig vezetett a Nívó márkájú ajtókat gyártó Kiss család útja. A biztonságiajtó-gyártáshoz az ötletet a harminc éve szaporodó betörések adták, de ma már többfajta termék kerül ki üzemeikből – valószínű, hogy általuk gyártott kerítésbe is botlott már szinte mindenki az országban.
Nemrég jelent meg az első Forbes Levegő összeállítás a húsz legmenőbb magyarországi fenntarthatósági projekttel. A zsűri két különdíjast is választott, őket a júliusi magazint ünneplő Kilövés rendezvényünkre is meghívtuk. Éljenek a vércsék és az újrahasználható kajásdobozok!
Maroknyi magyar egyetemista elhatározta, hogy barátságukkal támogatják a velük egyidős ukrán menekülteket. Pénzbeli adományra nincs szükségük, szakértelemre, kapcsolati tőkére és tapasztalatokra annál inkább.
Tiger Woods és LeBron James az első két sportoló, akik aktív pályafutásuk alatt milliárdosok lettek – ezzel kövezve ki az utat új sportolómágnásoknak. Az amerikai Forbes cikke.