Ő itt Gétéke – mutat a napon heverésző, keverék(nek tűnő) barnás kutyára Gondi Sándor, a GT Sportcipő Manufaktúra társtulajdonosa, a márkanévben a „G”. Hamarosan „T”, mint Tóth Máté, a másik tulaj is megjön a tiszaföldvári telephelyre. A műhelyben – hiába termelési terület, ahol napi negyven-ötven pár cipő készül – precíz rend van. A bejárat melletti falon, kosarakban méret és fazon szerint rendszerezve várnak a kaptafák, az állványokon katonás rendben állnak a különböző munkafázisban lévő lábbelik. Bent nyolc varrógép kattog, a felsőrészeket varrják, mindenki GT-logós pólóban, mindkét kísérőm GT cipőben. Sándor nem annyira beszédes típus, valószínűleg komfortosabban érezte magát a megérkezésem előtti pár percben, amikor még cipőket dobozolt.

KamikAzék?
A hazai cipőgyártás korábbi Mekkája, Martfű mellett járunk. Sándor világéletében a cipők körül dolgozott, és közben több környékbeli vállalkozó példáján nézte végig a helyi cipőipar leépülését a 2000-es évek közepén. Cipős családból jött, a martfűi Damjanich János Szakképző Iskolában végzett mint cipőfelsőrész-készítő. A középiskolai nyári munkákon a korábbi Tisza Cipőgyárban hamar megtapasztalta, mennyire nehéz műfaj a cipőgyártás. „Nagyon kell dolgozni és koncentrálni, hogy ki tudjuk hozni úgy a terméket, hogy az eladható legyen, a haszon pedig akár egy nap alatt elúszik, ha nem teljesítjük a megfelelő napi mennyiséget.”

Máté édesapja, Tóth Ferenc évtizedekig volt gépész a martfűi cipőgyárban. Vállalkozása, az 1997-ben alapított Eurotechnik Kft. cipőipari gépek javításával, szervizelésével, építésével és alkatrészgyártással foglalkozik. A cipőgyárban ismerkedett meg Sándorral, akinek ötleteiben, illetve a 2010-es évek közepén egyéni vállalkozóként készített bőrcipőiben meglátta a potenciált, és összekötötte a fiával. Máté és Sándor 2016-ban alapították a GT Sportcipő Manufaktúra Kft.-t, Tóthék adják a gyártástechnológiát és a helyszínt, Máté inkább csendestárs, Sándor pedig afféle cipőguruként az operatív működést irányítja. A nulláról futtatták fel a gyártást, és váltak országosan ismertté, pedig az elején mindenki le akarta beszélni őket a cipőkészítésről.
„Az első pillanatban kamikazénak gondoltam Sanyiékat, hogy ilyen piacon indulnak el cipőgyártással, ahol millió nagy cég van” – mondja Király Ferenc, a cég marketingvezetője, aki kulcsszereplő volt a márka felépítésében. Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtek beszélgetni, és egyre tisztábban körvonalazódott az egyedi gyártás lehetősége, hogy – akár személyre szabott színekkel, hímzésekkel – teljesen unikális cipőket is tudnak majd készíteni, szép lassan kezdett hinni bennük.

„Inkább csak hinni lehetett benne nagyon” – zárja rövidre Sándor is az indulást, aztán mégis kifejti: mindenki, főleg az idősebbek őrültnek tartották, hogy cipőbizniszbe kezd. Aki pedig azt mondta, hogy „persze, csináld”, az is csak gúnyolódott az ötleten. Persze mostanra megváltozott a véleményük. A cipőkészítés Sándor szerint a folyamat legegyszerűbb része volt, sokkal nehezebb volt köré marketinget és a márkát építeni.

„Egy fél pár kaptafám volt, szó szerint. Ha valaki két pár cipőt rendelt, már nagyon örültem.” Tóthék egyik telephelyén, az egyik raktárból választottak le egy kis műhelyt a GT cipőknek. „Zöldfülűek voltunk” – vallja be Máté, amikor arról mesél, hogyan mentek alapanyagért. Értékesítési tapasztalatuk nem volt, nem tudták, hogyan kell tárgyalni. „Ketten elindultunk a nagyvilágba. Nem volt, aki fogta volna a kezünket. Mondták, hogy oda kell menni, és odamentünk, számolgattunk.” Bérmunkázással kezdtek, és az abból származó profitot forgatták vissza a márkájuk fejlesztésébe. „Az első három évben majdnem nullszaldón voltunk.” De hittek benne, mert nem láttak az itthoni piacon sportos, fiatalos, minőségi bőrcipőt.
„A magyar piacon sok a konzervatív vevő. A GT Sportcipő is a klasszikusabb modellekkel találta meg a számítását, és jó időben, jó sztorit raktak össze, amiben fontos, hogy volt műhelyhátterük, és arra építették fel a márkát” – mondja róluk Vágó Réka cipőtervező. Ő 2003 óta van a szakmában, elsősorban női cipőket és kiegészítőket tervez, de számos magyar gyártóval dolgozott már együtt, így rálát a hazai gyártásra. (A Batzcal közös kollekciójáról mi is írtunk a 2022. februári Forbesban – a szerk.)

Nyolcvan lépésben
„Szerintem ők annyiért adják a cipőt, amennyiért én a talpat veszem” – mondja Sándor arról, hogy a kínai tömegáruval nem tudnak, de nem is akarnak versenyezni, mert a minőségre hajtanak. Évente kilenc-tízezer pár GT cipőt adnak el, a tavasz és az ősz a főszezon. A szezonalitást bérmunkával próbálják kiegyenlíteni, és három éve papucsokat is gyártanak nyárra.

„Tudom, hogy marketingdumának hangzik, de ezekben a cipőkben minden benne van, aminek benne kell lennie” – mondja Sándor arról, hogy a cipők kívül-belül bőrből készülnek. A műbőr- és textilcipőknél nincs alapanyaghiba, lehet gazdaságosan szabni, a valódi bőrre ez nem igaz. Az alapanyagban előfordulhat rejtett hiba a különböző sertésbőrökön (legalább ötven színűből készülnek a cipőik). A bőrt főként hazai beszállítóktól veszik, a színesebb, különlegesebb bőröket Spanyol-, Német- és Olaszországból hozzák. A kéregbélés kecskebőr, a többi sertés színbélés – vagyis nem hasítékot használnak.

Az alapanyagok árának emelkedését ők is érzik, az utóbbi hónapokban harminc százalékkal drágult a cipők külsejéhez felhasznált bőr, már tizenkétezer forintba kerül egy négyzetméter. Elmondásuk szerint még most is kis árréssel dolgoznak: „Sok kicsi sokra megy majd egyszer.” A GT cipők legalább nyolcvan lépésben készülnek, egy klasszikus modell ára 32 ezer forint. Stratégiájuk alapja, hogy az anyagbeszerzéstől az eladásig minden egy kézben összpontosul, vagyis maguk gyártják a márkájukat, éves bevételeik hatvan százaléka abból származik. A többi a bérmunka, főként német partnerüknek, a bambergi Laufkraftnak.

Náluk nem a koronavírus hozta el a webshopot, már a 2016-os induláskor csak netes értékesítésben gondolkoztak. De aztán engedtek a vevői igényeknek – egyre többen szerették volna kézbe is fogni a cipőket, és viszonteladó partnereket is kerestek. Első ilyen partnerük a fővárosi Múzeum körúton cipőboltot és korábban cipőkészítő műhelyt is üzemeltető Kényelem Cipőkészítő Bt. lett. Békéssyné Szajkó Anikó üzletvezető azt mondja, azért szerették volna forgalmazni a GT cipőket, mert nemcsak laikus, hanem szakmai szemmel is szép és alapos darabok, valamint mert kívül-belül bőrből vannak.

„Manapság már ritka, hogy a cipők belseje is bőrből készül, és nem műbőr vagy textil” – mondja Anikó, aki az utóbbi években átrendeződést érzékel az üzlet forgalmán belül a sneakerek javára, és a maga példáján is azt látja, hogy könnyű elmozdulni a magas sarkútól a sportcipők felé. Vágó Réka szerint is sokkal elterjedtebbé vált a sneaker itthon is, és már nemcsak a huszon­évesek és a sportosabb vásárlók hordják, hanem üzletemberek is egy smart casual öltözékhez.

A GT cipőnek mostanra húsz forgalmazó partnere van országszerte, a lábbelik negyven százaléka így talál gazdára, a többi a webshopban. Az értékesítő bolthálózat egyik ékköve a Martfűn tavaly novemberben megnyílt márkaboltjuk. „Bárhová megyünk, mindenhol az a visszajelzés, hogy de jó, hogy Martfűnek újra van cipője.” Messzebbről, például Miskolcról, Debrecenből, Szegedről is jönnek vevők a márkaboltba, de azért idén tovább szeretnék bővíteni a viszonteladói hálózatot Miskolccal és Péccsel. Most azonban a stabilitás megőrzése nekik a legfontosabb, Ferenc azt mondja, az infláció és az orosz–ukrán háború miatt megugró alapanyagárak miatt kemény hetek, hónapok várnak rájuk.