A magyar Turbine AI újabb, húszmillió eurós befektetési kört zárt. Kutatási eredményeik meggyőzték a Merck & Co. befektetési alapját és egy brit magvető alapot is, de beszállt a magyar Day One Capital is.
Készek voltak a szakmai vitára, miközben rendkívül kollegiálisak és magabiztosak voltak” – mondta a Forbesnak a magyar Turbine AI csapatával folytatott első beszélgetésekről David M. Rubin. Az amerikai Merck & Co. a világ legjelentősebb onkológiai gyógyszergyártója, David a befektetési alapjukat vezeti, ami azonnal meglátta a lehetőséget a magyar deeptech startup szimulációs platformjában.
A rákkutatás területén dolgozó Turbine tanulóalgoritmussal hajtott szimulációs motort épít. Több tucat ígéretes gyógyszercélpontot azonosítottak már most – olyanokat, amelyek a többi számítási megközelítés számára láthatatlanok. A Turbine mély biológiai megértésre törekszik kifinomult technológiával. Rubin szerint az, ahogyan a biológiát modellezik, még ezen a hirtelen nagyon telítetté vált piacon is egyedi.
„Mi mindig azt mondtuk, hogy a szimulációnak azért van értelme, mert azzal valóban megértheted a rák biológiáját” – mondja Nagy Szabolcs, a Turbine társalapító-CEO-ja. Fontos, hogy a Merck jelenléte validálta ezt a víziót. A nagy feladat most az, hogy hosszú távú együttműködéseket kössenek gyógyszeripari szereplőkkel. A technológia ugyanis onnantól lesz üzletileg is nagy sztori, ha a Turbine majd részesülhet a később elkészülő gyógyszerek értékesítéséből. Nem egyszerű beszállítói szerepben látják magukat, hanem az iparágban szinte megkerülhetetlen platformot akarnak építeni.
Négy évtizeddel az ikonikus Los Angeles-i berobbanás után, tavaly megérkezett Budapestre a hollywoodi kedvenc Spago, hogy a belvárosi szállóvendégeknek az Oscar-sztárséf Wolfgang Puck szellemében mutassa meg Közép-Európa alapanyagait. De mit várjunk tőle mi, magyarok?
Nem könnyű a Los Angeles-i legenda, a Spago eredeti hatását jól lefordítani a mai Budapestre. A francia konyhán edzett osztrák alapítónak mai áron számolva majdnem egymilliárd forintot dobtak össze 1982-ben a vendéglátóiparon kívülről érkező, de főztjéért rajongó módos befektetői, hogy olyan éttermet nyithasson a Sunset Stripen, ami a formálódó kaliforniai ízlésből beemeli a friss, helyi alapanyagokat, Európából meg a klasszikus technológiákat, de a francia kifejezések elidegenítő pufogtatása nélkül – és ha kell, friss briós híján fatüzelésű kemencében sült pizzát terítve a füstölt lazac meg a kaviár alá. Ezt azóta sem sikerült levenni az étlapról.
Mint egy meglazított nyakkendő – írták körül a hollywoodi elitbe bombaként berobbanó éttermet, és a korai teremfőnökök bevallottan villákat vettek abból, hogy asztalhoz juttatták azt, aki nagyon sürgősen akarta, és rendre hosszasan zárva maradtak a mosdóajtók, amikor egy-egy sztár és környezete nem érte be francia pezsgővel és koktélokkal. Az esszenciálisan Los Angeles-i étterem így lett az Oscar-gálák állandó menübeszállítója, szülővárosában meg tizenkilenc év után nagyobb és nyugodtabb helyszínre költözött kicsit megnyugodni, középkorúvá válni és hozzáírni néhány nullát az eredeti étlap áraihoz.
Ebben az érában kezdődött Puck globális terjeszkedése is, és így ért mostanra – Európában Isztambul mellett elsőként – a Matild Palotába is egy Spago, és még az idei nagy országos Michelin-tányér hullás előtt ajánlást kapott tavaly, majd idén meg is őrizte. A kérdés, hogy mit kellene benne találnunk – alighanem egy jó adag Kaliforniát, bárhogy is kell annak kinéznie a Ferenciek terén novemberben, ötcsillagos szállódíszletek között.
Az asztalok és boxok az egykori zászlóshajóban forradalmi újdonságot jelentő látványkonyha mentén nyúlnak el, teszik mindezt oly hosszan, hogy mi olyan asztalt kapunk hétköznap, ahol a látványból már pont nem jut semmi, csak a pult üvege és márvány oldala. Kifejezetten fiatal pincér jön, és vele kérdéseinkre leginkább az ő ízléséből kiinduló ajánlások, ami emberileg tagadhatatlanul rokonszenves, de igazából nem barátkozni szeretnénk, hanem informáltan választani. Nem segít az sem, hogy a tesztcsapat felének gluténérzékenysége az étlap több mint felét eltünteti, köztük némi meglepetésünkre az egyértelmű szénhidrátbombákon kívül olyan fogásokat is, mint a polipcsáp vagy a marhatatár – ezeknél, mint megtudjuk, a marinádok a ludasak.
Azzal próbálunk minél nagyobb ívet befogni, hogy három irányból indulunk neki: kérünk kaliforniai klasszikust (tonhaltatárt mizós-szójás tölcsérben), amazok szellemében, de itthon fogant fogást (tenger gyümölcseis tésztát, ami azután került az étlapra, hogy idén augusztus 20-ára nagy bulival és kagylóhalmokkal készült az étterem, majd ebből a buli elmaradt, és improvizálni kellett – ezt is a pincértől tudjuk, és ez a történet viszont szimpatikus bevállalás), felvágós salátát (céklát kecskesajttal) meg egyértelműen a helyi séfet, Szántó Istvánt megmutató, a Spago-szellemiséget Közép-Európa terményeire alkalmazó kacsamellet savanyú retekkel, konfitált endíviával. Utóbbi vonalon, tizen-párezrekért van még vadas marhapofa, pisztrángpaprikás vagy épp kelkáposzta-főzelék és mangalica, kitekintésből meg egyszerűbb házi tésztákat is lehet választani öt-hatezres áron, és dekadens steakeket huszon-sokezertől a százezret nyaldosó vagjúig.
Mire a döntéseinkig jutunk, eltelik némi idő, így aztán az üdvözlő falatok (joghurtos vaj, padlizsánkrém, tökmagolaj: elsősorban a nem magyar ajkú vendégeknek fognak nagy örömet okozni) és az előételeink között nem telik el egy egész perc – a Spago ártartományában, félházas terhelésnél ez nem szerencsés, de csak mi jutunk erre a felismerésre, a tálalásban közreműködő három pincér nem. A tonhaltatár ázsiai fűszerezése és a tetejét díszítő csuklyáshal-ikra okkal működik negyven éve, aznap este a legtöbb asztalnál megfordul a kis tölcsérek egyedi tartója, észrevételünk csupán annyi, hogy egy főre soknak is bizonyul a háromtölcséres adag, inkább megosztani érdemes a klasszikust – a tölcsérét sok hobbiséf szokta nagy igyekezettel koppintani. Kellemes a céklás fogás is, kiemelkedő kecskesajttal.
Spago by Wolfgang Puck Bp. V., Váci utca 36. A teszt időpontja: november 17.
Ezt ettük: Egy nagy víz: 1900 Céklasaláta: 5200 Kacsamell: 12 500 Egy alkoholmentes koktél: 2900 Tonhaltatár tölcsérben: 7300 Tengergyümölcsei-tészta: 9600 Egy pohár pezsgő: 4300 Szervizdíj: 6118 Összesen: 49 818 forint
Az augusztusi kényszer szülte tészta adagmérete egyértelműen Amerikát idézi, hasonlóan a rákpáncélból főtt levesből adaptált, az egészet átjáró bisque szószhoz, a névben ígért tenger gyümölcsei diszkrét, vékony szeletekben bújnak el benne. (Apropó, Puck eredeti mondása szerint egy Spagóban mindig legyen tíz dollár alatti tészta és pizza: inflációval korrigálva ez most huszonnyolc dollár – a lazacos pizza is, ez a tészta is beférnek a vonal alá.) A tésztához hasonlóan termetes adagnak bizonyul a kacsamell, ahol a marokkói citrom meg a savanyú retek jó ellenpontok, míg a saláta inkább a tányér laktató, földes-húsos túlsúlyát erősíti, de azt annyira, hogy desszertre egyikünk sem tud már gondolni, pedig külön lapról tehetnénk.
A legtöbb szó körülöttünk magyar, és a legtöbb választás aznap a miénket idézi – két repjegynél, végül is, mindannyian jobban járunk, még ha nem is lesz belőle rendszer.
A márkaépítés receptje nem olyan bonyolult: sok pénz kell hozzá indulásnak, egy sztárséf, akinek a nevére fel lehet fűzni az étterem brandjét, és aki garantálja a minőséget. Ha ezek megvannak, elindulunk négy potenciális világvárosban, ha ez befutott, építkezhetünk a többi régióban is.
Jelenleg 170–180 ezer olyan online kassza üzemel az országban, ami ugyan megfelel a NAV követelményeinek, de a törvényi kritériumokhoz hamarosan jóval több adatszolgáltatásra, az ügyféligényekhez pedig innovatívabb fizetési opciókra lesz szükség. Várkonyi Gábor, a számlázó, pénztárgépi és elektronikus fizetési megoldásokat forradalmasító CMO24 ügyvezetője bejelentette: mind adminisztrációs, mind pedig ügyfélkényelmi szempontból új, komplex eszközcsomagot alkottak a […]
Raja Ampat mindenhonnan nagyon messze van, ezért sokan úgy gondolták, hogy a Föld egyik utolsó érintetlen természeti csodájára nem leselkednek ugyanazok a környezetpusztító veszélyek, amelyek mára válságba sodorták bolygónk jelentős részét. Ám az eldugott indonéz szigetvilágot ugyanúgy utolérte a műanyagszemét és az emberi mohóság, mígnem környezetvédők egy elszánt csoportja a helyi törvényhozással karöltve tizenöt évvel ezelőtt megálljt parancsolt a pusztításnak. Mára Raja Ampat egy olyan ritka hely, amely azt bizonyítja, hogy a természet képes begyógyítani a sebeit, ha mi, emberek hajlandók vagyunk békén hagyni.
Ha a Noma egyik meghatározó sous-séfje önállósítja magát, az garancia rá, hogy valami egészen új jön létre. Riccardo Canella, a gondolkodó séf Velencében alkot.
