A magyar Turbine AI újabb, húszmillió eurós befektetési kört zárt. Kutatási eredményeik meggyőzték a Merck & Co. befektetési alapját és egy brit magvető alapot is, de beszállt a magyar Day One Capital is.
Készek voltak a szakmai vitára, miközben rendkívül kollegiálisak és magabiztosak voltak” – mondta a Forbesnak a magyar Turbine AI csapatával folytatott első beszélgetésekről David M. Rubin. Az amerikai Merck & Co. a világ legjelentősebb onkológiai gyógyszergyártója, David a befektetési alapjukat vezeti, ami azonnal meglátta a lehetőséget a magyar deeptech startup szimulációs platformjában.
A rákkutatás területén dolgozó Turbine tanulóalgoritmussal hajtott szimulációs motort épít. Több tucat ígéretes gyógyszercélpontot azonosítottak már most – olyanokat, amelyek a többi számítási megközelítés számára láthatatlanok. A Turbine mély biológiai megértésre törekszik kifinomult technológiával. Rubin szerint az, ahogyan a biológiát modellezik, még ezen a hirtelen nagyon telítetté vált piacon is egyedi.
„Mi mindig azt mondtuk, hogy a szimulációnak azért van értelme, mert azzal valóban megértheted a rák biológiáját” – mondja Nagy Szabolcs, a Turbine társalapító-CEO-ja. Fontos, hogy a Merck jelenléte validálta ezt a víziót. A nagy feladat most az, hogy hosszú távú együttműködéseket kössenek gyógyszeripari szereplőkkel. A technológia ugyanis onnantól lesz üzletileg is nagy sztori, ha a Turbine majd részesülhet a később elkészülő gyógyszerek értékesítéséből. Nem egyszerű beszállítói szerepben látják magukat, hanem az iparágban szinte megkerülhetetlen platformot akarnak építeni.
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból?Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért […]
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból? Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért kellett, hogy bebizonyítsam magamnak: már nincs benne kihívás. Másrészt meg a fontosságtudatom miatt, mert ennek az elengedése a legnehezebb. (Nevet.)
Meg nyilván a jó fizetésé. Meg lehet élni befektetésekből és boardtagságokból is, bár nagyobb a kockázat. Érdemes a hozzáálláson is változtatni: kell-e a sok pénz? A gyerekeimmel csak rosszat teszek, ha luxuskörülményeket teremtek nekik.
És milyen területeken érdemes ma befektetni? Nemrég csináltunk egy magyar és két szlovák kollégával egy climate tech accelerator hubot Pozsonyban, egy hasonló angol hubbal együttműködve. Másfél ezer céget tudtunk megnézni, és lett nyolc befektetésünk, köztük brazil, angol, német és finn is. Mindig izgatott, hogy a régióban hubokat kellene létrehozni, Észtország például valamennyire tech központ lett, Budapest lehetne zenei, minden adottsága megvan hozzá. A klímavédelem izgalmas terület, és én csak olyan ügyekkel foglalkozom, amik a világot jobbá teszik.
Mi volt az eddigi legsikeresebb befektetésed? Barabási Albert-László Scipher Medicine-jébe négy körben szálltam be, papíron most félmilliárd dollárt ér a cég. De engem ez nem érdekel, mindig azonnal leírom a fejemben nullára a befektetéseimet. Jellemzően induláskor fektetek be startupokba, aztán ha ígéretes valamelyik, a következő körökben nagyobb összegekkel folytatom. De önös érdekből is teszem: hogy naprakész legyek. Napi két-három órát olvasok, mert annyira felgyorsult a világ, hogy a meglévő tudásom ötévente elveszíti a relevanciáját.
Inkább nemzetközi tisztségeid vannak, Magyarországon nem vagy túl aktív. Ez tudatos? Nem szeretem a Hegyeshalom és Záhony közötti leszegett fejjel gondolkodást, ilyen ügyekre nem vagyok nyitott, ezek a határok legfeljebb a politikusok fejében számítanak. Szerencsére Amerikában is hozzájutok izgalmas befektetési lehetőségekhez, és nagyon szeretem a hibázás ottani kultúráját. Ma applikációs társadalomban élünk, minden úgy működik, mint egy app, a visszajelzések alapján lehet a hibákat javítani.
Nemrég jöttél haza Bhutánból, ott mit tanultál? Azt, hogy a gross national happiness tud működni, csak hiteles értékrend kell hozzá, és megfelelő vezetés. A feleségemmel mindig azt mondtuk, akkor megyünk el oda, amikor megértünk erre spirituálisan. De mire megértünk, ő beteg lett. Én most értem meg rá, a halála után négy évvel. Üres is lett a bakancslistám, már csak a habot élem a tortán.
A covid és a háború sújtotta világban mindenképpen jó, ha a munkahelyet is megpróbáljuk színessé varázsolni, mondja Boros Judit, a Dessin Design kreatív dekorációs ügynökség alapító tulajdonosa. Szerinte a szép és otthonos irodának ráadásul egyre nagyobb szerepe lesz a munkaerő megtartásában is. Néhány tipp tőle irodadizájnhoz.
A GKI Digital mérése alapján a magyarországi online kiskereskedelmi piac forgalma 2021-ben meghaladta az 1200 milliárd forintot. Erre önmagában is felkapjuk a fejünket, de ha hozzátesszük, hogy ez 68,9 millió belföldi rendelést jelent, akkor az elismerő hümmögés is jár. Ez 32,4 százalékos emelkedés az előző évhez képest1. 1200 MILLIÁRD FORINT CSERÉLT GAZDÁT. DE HOGYAN? Főleg bankkártyás […]
A gyerekek, akik sosem láttak kazettát, de már az óvodában is gond nélkül kezeltek egy okostelefont, szép lassan a beosztottaink, a munkatársaink, sőt előbb-utóbb a főnökeink is lesznek, 2030-ra pedig ők alkotják majd a munkavállalók egyharmadát. Ha tudjuk, hogyan kell kommunikálni velük, a munkahelyi közösség legértékesebb tagjai lehetnek, mondja Steigervald Krisztián generációkutató.
„Hosszú az én életem, sok volt benne a kaland” – mondja
Dés László, és órákon át mesél szürreális katonaidőkről, a szocializmus idején megjárt külföldi fesztiválokról, improvizálásról, dalügyekről, meg persze dzsesszről. Közben néha elejt egy viccet, de leginkább mindenről derűsen, színesen és pont olyan jólesőn beszél, mint amikor a szaxofonján muzsikál. Mert bár komponált számtalan dalt, mintegy ötven filmhez zenét, féltucat musicalt, színpadi művet, a szíve mélyén dzsesszzenész maradt. A covid alatt elkezdte írni az önéletrajzát, csak aztán félbehagyta, mert rájött, hogy még van pár elvégezni való dolga, amit majd szintén bele akar írni a könyvébe.
