Úgy adták el egy 33 milliárdos üzlet keretében egy lengyel cégnek a Szallas-csoport egészét, hogy a magyar vállalat vezetése alakítja át a vevő szállásportálját a Szallas-modellre. Jövő nyárra újabb cégvásárlásokat is tető alá hozhatnak.
Az idei év egyik legnagyobb magyar exitsztorija az, ahogy a Portfolion kockázatitőkealap-kezelő kiszállt a Szallas.hu-ból. Önmagában inspiráló történet, ahogy a 2008-as válság idején indult magyar online szállásközvetítő sikerrel vette fel a versenyt az olyan globális mamutokkal, mint a Booking.com, vagy az Airbnb, és az is magáért beszél, hogy a tranzakcióban 33 milliárd forintot fizetett a lengyel Wirtualna Polska (WP) a Szallas-csoport egészéért.
Ezek után minimum nem szokványos, hogy november végén arról beszélgetünk az épp új tulajdonoshoz került Szallas-csoport vezetőjével, milyen tervei vannak Lengyelországban. Azt is meséli mosolyogva Szigetvári József, hogy a lengyeleknek egyelőre nagyon furcsa, hogy az anyanyelvük helyett angolul kell beszélniük a menedzsmentmítingeken, oda ugyanis bekerült a magyar szakember is, aki exportálja a Szallas-modellt a felvásárló céghez.
Mi is történt pontosan? A Szallas-sztorit az elmúlt kilenc évben több cikkben is követtük a Forbesban, november elején az exit hátteréről is írtunk a Forbes.hu-n, ebből kiderül, hogy a tizennégy komoly érdeklődő közül miért pont a WP-nek érte a legtöbbet a sikeres magyar társaság, és hogy milyen komoly feladatai vannak a továbbiakban is a Szallas-csapatnak. Röviden: „Megvett minket az anya, és örökbe adta nekünk az egyik gyerekét” – idézzük a cikkben Szigetvári Józsefet, és ennél frappánsabban valóban nehéz összefoglalni a tranzakciót. Kiszállt ugyanis a szallas.hu portált üzemeltető cégből az eddigi nagybefektető, de az új lengyel tulajdonos rögtön a magyar céget bízta meg, hogy állítsák át az ő szállásportálját is arra a modellre, amivel a szallas.hu sikeres lett.
Az energiaválság viharában vette át az E.ON Hungária vezetését Guntram Würzberg, aki az anyavállalat esseni központjából jött. Interjú geopolitikai helyzetről, a kormányzati döntésekről, a legfontosabb stratégiai kérdésekről és az elmúlt évek állami tranzakcióiról, valamint arról, hogy miben más Németország és Magyarország.
Mit gondol az EU-s szankciókról? Nehéz téma, hiszen politikai döntésekről beszélünk. Tudom, hogy a magyar kormány kritikus a szankciókkal kapcsolatban. A vállalatunkat az általános helyzettől eltekintve nem érintik, a többivel pedig a politikusoknak kell megbirkózniuk. A kérdés, amire talán mindenkinek válaszolnia kell: mi az alternatíva? Őszintén szólva nem látok túl sok választási lehetőséget.
Szóval végül is adekvát válasz a háborúra. Számomra igen.
Mi a különbség a német és a magyar kormány kríziskezelése között? Őszintén szólva nincs nagy különbség. Németországban is hatalmas szubvenciós csomaggal támogatják az ügyfeleket, hogy ki tudják fizetni az energiaszámláikat. A legnagyobb különbség az lesz, hogy a krízis végeztével az árplafon intézménye megmarad-e, vagy sem, de ezt még nem tudjuk.
És mit gondol, Németországban más lesz a hozzáállás, míg Magyarországon az állami támogatás folytatódik? Nem hiszem, hogy Németországban fennmarad az intézkedés. Végtére ez arról szól, hogy megengedheti-e magának az államháztartás. Ha most ránéz a német kormány javaslataira, a következő három-négy hónapra szólnak, de hogy azután mi következik, azt még a politikusok sem tudják. Németországban nincs nagy akarat a részükről, hogy beavatkozzanak a piaci folyamatokba.
Általános vélemény, hogy a nagy energiacégek a növekvő árak miatt profitálnak az energiakrízisből. Önöket hogyan érinti a válság? Akik az energiakrízisből profitálhatnak, azok a termelő vállalatok, de az E.ON már nem foglalkozik energiatermeléssel. Villamos- és gázhálózatokat működtetünk, valamint energiát és energetikai szolgáltatásokat értékesítünk. A magas árak nekünk sem jók, hiszen meg kell vásárolnunk az energiát, és mi küldjük róla a számlát az ügyfeleinknek. Úgyhogy nem nyerünk belőle semmit.
Mit tehetnének az iparági szereplők, hogy enyhítsék az energiaválság csapását? Amit most tesznek: befektetnek a megújuló energiába. Azon gondolkodik az egész iparág, hogyan elégíthetik ki az ellátási igényeket megújulókból – legyen az zöld gáz, naperőművek vagy egyebek. Nagyjából ugyanúgy gondolkodunk, mint az ügyfeleink, csak jóval nagyobb léptékben.
Az E.ON milyen stratégiai lépésekkel válaszol a krízisre Magyarországon? A legfontosabb kérdés a hálózatfejlesztés, itt cselekednünk kell. Például most minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy napelemes rendszert igénylő ügyfeleinket a hálózatunkra csatlakoztassuk, de ez a megnövekedett igények miatt gondot okoz.
Az egyetemes lakossági szolgáltatásban már nem veszünk részt, azt az üzletágunkat eladtuk az MVM-nek. Most már üzleti ügyfeleinkre – a kis- és középvállalati szektorra – koncentrálunk, velük pedig egyénileg tárgyalunk, hogyan kezelhetik a válságot. Például rövid távú, nekik és nekünk is előnyös rugalmasságú szerződéseket ajánlunk nekik.
A legnagyobb kérdés, hogyan kompenzálja az állam a hálózatot üzemeltető cégek várható veszteségét. Ahhoz, hogy stabilan tarthassuk a rendszert, ne legyenek üzemzavarok például, kiegyenlítő energiát kell vásárolnunk a piacról, számítások szerint ez jövőre több százmilliárd forint többletköltséget okoz a magyarországi hálózatos vállalatoknak. Ezt valahonnan fedezni kell. Ez hatalmas gond az iparágban, reméljük, az új energiaügyi minisztérium kezeli majd.
Ön szerint mi súlyosbíthatná a helyzetet? Mi a legrosszabb – és legjobb – forgatókönyv? A legjobb forgatókönyv az lenne, ha az orosz–ukrán háború nagyon gyorsan véget érne. Még ebben az esetben is fontos, hogy diverzifikáljuk a gázellátásunkat, hiszen Magyarországnak kifejezetten nagy az orosz gáztól való függősége.
A legrosszabb eshetőség, hogy elnyúlik a háború. Ekkor nekünk és az összes országnak el kell gondolkodnia, és erről európai szinten már folynak beszélgetések, hogy miként működhetnek a szolidaritási mechanizmusok. A krízis végével sem látjuk már azt az árszínvonalat, amit eddig megszoktunk. Az egész iparág nagy változáson megy át, és ez a fogyasztói árakra is hatással van.
Mennyivel mérséklődhetnek az árak? Nehéz megjósolni. Ha az otthoni gázszámlámat nézem Németországban, az megtriplázódott, a jövőben talán csak kétszerese lesz a korábbinak. De lehet, hogy két hónap múlva már mást mondanék, hiszen sok tényezőn múlik. A nagykereskedelemi piacon, ahol mi vásároljuk az energiát, akár négyszer-ötször nagyobb árakat is megfigyelhettünk, most épp csökkennek, nagyon volatilis a piac, így nem tudok számot mondani. Magyarországon ez nem mindenkit érint, a kormány meg kívánja tartani a hatósági árakat.
Az energiakrízis mellett milyen gondokkal küzdenek még? A napelemes rendszerek népszerűségének robbanása ilyen. Érthető, hogy mit akar elérni a kormány a pár hete bejelentett szabályozással, de ez bizonytalanságot okozott a piacon. Hetvenegyezer csatlakozási igény jött be hozzánk a határidő előtti napokban. Egy hét alatt annyi, mint 2021-ben összesen. Közben mi is értékesítünk napelemes rendszereket, ebben az üzletágban háromszor annyi megrendelést kaptunk, mint az év elején terveztük. Most nincs elég kapacitás a telepítéshez, és a hálózat stabilitása szempontjából is nagy nehézségekkel szembesülünk.
Megfelelő volt ebben az ügyben a kormány reakciója? Valóban nem bírná el a hálózat az új napelemes rendszereket? Bemutattunk egy műszaki javaslatot a probléma megoldására: egy-egy napelemes rendszerre fel lehet szerelni egy olyan eszközt, ami érzékeli a hálózat feszültségét, és ha túl magas, kikapcsol. Ezt javasoltuk, de ennél általánosabb intézkedés mellett döntöttek. Meg tudom érteni ugyanakkor, hogy a kormány maga szeretné meghatározni az irányokat a témában. Azt nehezebb kezelnünk nekünk és az ügyfeleinknek is, hogy ez egy utolsó rohamot és bizonytalanságot okozott a piacon. Vegyesek az érzéseim.
Nem fogja vissza ez a döntés a lakossági fogyasztók fenntarthatósági törekvéseit? Hosszabb távon nem hiszem. Az energiakrízis miatt az emberek rádöbbentek, hogy el kell távolodniuk a hagyományos energiaforrásoktól.
Elveheti a fogyasztók kedvét a fenntarthatósági törekvésektől az árak rohamos növekedése is. Az E.ON – több szolgáltatóval együtt – növelte az elektromos autók töltésének tarifáit, egy éven belül több mint triplájára nőtt az ár. Ezt a nagykereskedelmi energiaárak növekedése okozza, erről már beszéltünk. Ha a trendeket nézzük, látható, hogy egyre többen vesznek elektromos autót. A tarifáknál meg kell bizonyosodnunk, hogy üzletünk továbbra is életképes, de ettől még a trend nem fog megállni. Épp ezért is növeljük töltőállomásaink számát.
Mi az, ami gátat szabhat a fenntarthatósági törekvéseknek? Ha nem fejlődik a hálózat. Akármennyi zöld megoldásunk lehet, nem fognak működni, ha a hálózat instabil, és nem fordítunk elég forrást a kapacitások növelésére. Ezért mondjuk mindig, hogy a hálózat az energiaátállás gerince – és jelenleg nem alkalmas a megújuló erőforrások támogatására. Ezért a fejlesztése kulcskérdés.
Guntram Würzberg az energiaügyi minisztérium megalakulásáról: „A terület fontosságát jelzi az önálló minisztérium létrehozása, de ez csak akkor kedvező, ha az eredmények is pozitívak. Nem az a fontos, hogy mely területek tartoznak közös irányítás alá, hanem az, hogy megoldjuk a problémákat.”
Az E.ON csoport huszonkétmilliárd eurót fektet a következő hat–nyolc évben a hálózatba Európa-szerte, Magyarországon is jelentős fejlesztéseket tervezünk. Ez a döntés azon a feltevésen alapszik, hogy tisztességes megtérüléssel számolhatunk.
Terveznek a közeljövőben állami tranzakciókkal? Nem. Az elmúlt három évben hatalmas változáson mentünk át, amit még jelenleg is emésztünk. (Az E.ON Csoport 2019-ben eladta az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-t az Opusnak, valamint az ÉMÁSZ Hálózati Kft.-t az MVM Csoportnak, utóbbi ekkor huszonöt százalékos részesedést is szerzett az anyavállalatban. 2022-ben az MVM az E.ON Áramhálózati Kft.-t is megvásárolta – a szerk.) Például informatikai oldalon számos nehézséggel küszködünk. De jelenleg a helyzetünk stabil, az üzletünk kisebb lett, de egészséges, nem tervezünk további változást.
Júliusi kinevezése óta mi volt a legnagyobb feladata? Üzletileg a napelemes igénylések robbanásszerű növekedése. A magánéletemben természetesen az, hogy egy idegen országban kellett berendezkednem: lakást keresnem, boltokat fellelnem – az élet olyan apró dolgait kell megoldani, amikre otthon nem is gondolna az ember.
Miért vállalta el ezt a pozíciót? Először is az E.ON-nál már hagyomány, hogy ha vezetői pozícióban dolgozol, ne maradj örökké ugyanabban a szerepkörben, szerezz tapasztalatot más területeken is, mindegy, hogy otthon vagy külföldön. Másrészt a hozzám hasonló korú emberek már el szoktak gondolkodni, hogy mi várható a következő öt–tíz évben. Ér még valami új inger? Engem mindig érdekeltek az új lehetőségek, ezért mondtam, hogy jó, csináljuk.
Mi volt a legmeglepőbb különbség a magyar és a német üzleti élet között? Hogy őszinte legyek, annyira nem is különbözik a kettő. Sokszor azt gondolják az emberek, hogy hatalmas eltérések vannak a két ország között. Talán túl hamar mondom ezt, és fél év múlva már más lesz a véleményem. Magyarország is tagja az uniónak, a szabályok többé-kevésbé ugyanazok. Ha egyet mégis ki kéne emelnem, az lenne, hogy jóval kisebb az ország, és mindenkinek megvannak a kapcsolatai. Ha Hamburgban vezetsz egy vállalatot, alig találkozol a müncheniekkel. Itt mindenki ismer mindenkit.
Az óraiparban a legváratlanabb pillanatokban törhet ki addig sosem látott hájp, mindegy, hogy százezer euró vagy százezer forint körüli óráról van-e szó. A Rolex és más, lassan már befektetésként kezelt órák példáját már ismerjük, most az ipar másik feléről, a könnyen elérhető szegmensből kirobbanó különlegességekről lesz szó. Pontosabban egyről.
Csoki, zsepi, nyitott ajtó. Egy jó vezetőnek minden helyzetben gondolnia kell a munkatársakra, vagyis ez a három dolog mindig legyen nála, mondja Árvai Eszter, aki a bevételi számok helyett is a kollégák elégedettségét tartotta vezetőként a legfontosabbnak. Az IKEA ranglétráján gyorsan haladva hamar budaörsi áruházigazgató, majd ausztriai HR-vezető lett, vagyis a legmagasabb nemzetközi pozícióig jutott Magyarországról a bútoróriásnál. Csak aztán túltolta a munkát. Azt mondja, tanult belőle, és most mint mentor adja tovább a tapasztalatait.
Hosszú volt ez az év, kegyetlenül hosszú. A még mindig szürreális, de a mindennapokban megszokottá váló háború, a magyar autokrácia megerősödése, az infláció elszabadulása és egy gazdasági válság kezdete sok így együtt. Az általam ismert, megszokott és talán számomra már örökre normálisnak tartott világ 2016-ban kezdett látványosan megváltozni. Jött a brexit, majd Trump megválasztása, aztán 2020-ban a covid, és idén a háború. […]
Először költöztünk be egy estére a Magyar Zene Házába, de nem először ünnepeljük meg a legértékesebb magyar cégek listáját. Majdnem négymillió forintot gyűjtöttünk a Snétberger Zenei Tehetség Központnak.
