Úgy adták el egy 33 milliárdos üzlet keretében egy lengyel cégnek a Szallas-csoport egészét, hogy a magyar vállalat vezetése alakítja át a vevő szállásportálját a Szallas-modellre. Jövő nyárra újabb cégvásárlásokat is tető alá hozhatnak.
Az idei év egyik legnagyobb magyar exitsztorija az, ahogy a Portfolion kockázatitőkealap-kezelő kiszállt a Szallas.hu-ból. Önmagában inspiráló történet, ahogy a 2008-as válság idején indult magyar online szállásközvetítő sikerrel vette fel a versenyt az olyan globális mamutokkal, mint a Booking.com, vagy az Airbnb, és az is magáért beszél, hogy a tranzakcióban 33 milliárd forintot fizetett a lengyel Wirtualna Polska (WP) a Szallas-csoport egészéért.
Ezek után minimum nem szokványos, hogy november végén arról beszélgetünk az épp új tulajdonoshoz került Szallas-csoport vezetőjével, milyen tervei vannak Lengyelországban. Azt is meséli mosolyogva Szigetvári József, hogy a lengyeleknek egyelőre nagyon furcsa, hogy az anyanyelvük helyett angolul kell beszélniük a menedzsmentmítingeken, oda ugyanis bekerült a magyar szakember is, aki exportálja a Szallas-modellt a felvásárló céghez.
Mi is történt pontosan? A Szallas-sztorit az elmúlt kilenc évben több cikkben is követtük a Forbesban, november elején az exit hátteréről is írtunk a Forbes.hu-n, ebből kiderül, hogy a tizennégy komoly érdeklődő közül miért pont a WP-nek érte a legtöbbet a sikeres magyar társaság, és hogy milyen komoly feladatai vannak a továbbiakban is a Szallas-csapatnak. Röviden: „Megvett minket az anya, és örökbe adta nekünk az egyik gyerekét” – idézzük a cikkben Szigetvári Józsefet, és ennél frappánsabban valóban nehéz összefoglalni a tranzakciót. Kiszállt ugyanis a szallas.hu portált üzemeltető cégből az eddigi nagybefektető, de az új lengyel tulajdonos rögtön a magyar céget bízta meg, hogy állítsák át az ő szállásportálját is arra a modellre, amivel a szallas.hu sikeres lett.
Illés Fanni és Pásztory Dóra paralimpiai bajnok úszók, Boronkay Péter világbajnok paratriatlonista, Barabás Lőrinc világhírű trombitaművész – ők mind A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány berkeiből kerültek ki. A 34 éve működő civil szervezet abban segíti az érintett gyerekeket és szüleiket, hogy elhiggyék: bármire képesek.
Két végtaghiányos kiskamasz üldögélt a pálya mellett a nyári táborban, miközben a szomszéd táborozók fociztak. „Nagyon sajnálunk titeket” – mondta nekik egyszer csak a csapatból egy srác, abszolút jóindulattal. „Nem kell minket sajnálni, mi is ugyanúgy szeretünk focizni, és ugyanúgy tudunk játszani, mint ti” – válaszolta egyikük. Az eset A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány tavaly nyári művészetterápiás táborában történt.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így?
Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan
küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
„Az ilyen válaszokért dolgozunk” – mondja Lévay Petra, az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki maga is érintett. Bal alkari végtaghiánnyal született, paralimpikon, Magyarország egyetlen női Európa-bajnoka paratriatlonban. Édesanyja tanár, lánya szavaival „kutató szellem”, így Petra születése után mindent elolvasott arról, hogyan lehetne minél teljesebb élete a lányának. A néhai Czeizel Endre orvos-genetikus ajánlotta nekik az 1988-ban létrehozott alapítványt, amit maga is évtizedekig segített szakmailag.
Évente ötven–hatvan gyermek születik Magyarországon végtaghiánnyal. Sokszor még egészen kicsi hiánynál is azt javasolják a szülőnek, ne vigye haza gyermekét a kórházból. Sokan tévesen azt gondolják, hogy speciális kezelést, ellátást (és így intézményi tartózkodást) igényel a baba, holott ez csak a legritkább esetben van így. Az alapítvány most száz–százhúsz családdal van kapcsolatban, és az elsősorban születési végtaghiányos gyermekek mellett a szülőket is segítik. Az adatvédelmi előírások miatt nem vehetik fel a kapcsolatot rögtön a születéskor az érintettekkel, de igyekeznek minél szélesebb körben tájékoztatni a védőnőket és az orvosokat, idén például orvosi konferenciákra is elkezdtek járni. Minden jó szándék ellenére ugyanis Petra szerint sokszor jutnak el téves információk a családokhoz a protetizálásról (protézis alkalmazásáról – a szerk.). „Ez specifikus tudást igénylő terület, kevesen ismerik.” Az alapítványnak orvosi háttere is van.
„A gyermek hároméves kora alatt elsősorban a szülőt kell támogatni és meggyőzni arról, hogy először neki kell elfogadnia a helyzetet, neki kell megbirkóznia a gyász folyamatával, hiszen nem olyan életet kapott, amilyet elképzelt” – mondja Petra. Ezzel szemben a gyerekeknek természetes a saját állapotuk, és nem okoz nekik szorongást. A szülőnek nagyon elfogadónak kell lennie, éreztetnie gyermekével, hogy olyannak szereti, amilyen, és teljesen rendben van, hogy így született.
„Ez nem mindig egyszerű. Arra buzdítjuk a szülőket, hogy soha ne takargassák a végtaghiányt. Előfordul azért, hogy csupán védelemből lejjebb húzzák a pulóvert, vagy úgy igazítják a fényképen a kicsik kezét.” A gyerekek viszont a legkisebb ilyen jelet is megérzik, és tudat alatt beléjük ivódhat, hogy nincs minden rendben. Az alapítvány rendszeresen szervez szülőtalálkozókat, szülősegítő foglalkozásaikat Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus tartja. Amikor a gyerekek az addigi biztonságos, elfogadó otthoni környezetből közösségbe kerülnek, az a legfontosabb, hogy a szülők mielőbb nyíltan beszéljenek a végtaghiányról, az ne egy véletlenül előbukkanó helyzet legyen. „Fel kell állni a szülői értekezleten, és el kell mondani, hogy a gyermeke végtaghiányos, és nyugodtan kérdezzenek róla, mégpedig tőle, és ne mástól – magyarázza Petra. – Fontos az is, hogy a többi szülő is beszélgessen otthon a gyermekével, és mondja el, hogy ez a kisgyerek is ugyanúgy szeret játszani, ugyanolyan tagja a társaságnak, mint ő, és nem fáj neki, ha hozzáérnek a kis kezéhez, lábához.”
Petra szerint sokat jelent a sorstársközösség támogatása, a gyerekek nagyon várják, hogy egy-egy alapítványi rendezvényen ugyanolyan végtaghiányos gyermekkel találkozzanak. „Így látják, hogy nincsenek egyedül a világon.” Az alapítvány kedvezményes úszás- és gyógytorna-lehetőséget is kínál a gyerekeknek, ami a végtaghiánnyal élőknek a gerinc egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen. A hét–tizennégy éveseknek művészetterápiás tábort, a nagyobbaknak önismereti és pályaorientációs tábort rendeznek minden évben a Balatonnál.
A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány Alapítás éve: 1988 A csapat: 5 fős kuratórium, 4 munkatárs Éves költségvetés: 16 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két óra úszásoktatást finanszíroznának belőle. 100 000: Termet bérelnének az évzáró eseményükre. 1 000 000: Háromnapos művészetterápiás táborra költenék.
Ilyen lista csak a testemen keresztül lesz „Oszlopos tagja voltam a gimis kézilabdacsapatnak, ami elég morbid, és jártam gépírásórára, ami szintén elég vicces” – meséli Petra. Senkinek nem volt kérdés, hogy járhat-e ezekre, nem éreztették vele, hogy mit keres ott. Egyetlen rosszabb élményt (nevezhetjük diszkriminációnak is) idéz fel. Amikor a gimnázium és a család védőburkából kikerülve, főiskolás korában diákmunkára jelentkezett.
„A toborzó cég HR-ese az interjú végén jóindulatúnak gondolva azt mondta, hogy nem fognak semmilyen munkát kiajánlani, mert nem tudom megcsinálni. Én meg visszakérdeztem: mire gondol, mit nem tudok megcsinálni?” Felháborította, hogy valaki azt gondolja, valamire nem képes. Az alapítvány látókörében lévő gyerekek szintén mind alkalmasak arra, hogy önellátóak legyenek, és kreativitással bármire képesek, hangsúlyozza Petra.
A fogyatékos embereket sokszor infantilizálják, nem ábrázolják felnőttként, és még mindig tabutéma, hogy egy fogyatékkal élő is lehet nagymama, szülő. Az alapítvány egyik fontos projektje volt, hogy három különböző korosztálynak készítettek ismeretterjesztő kiadványt. Az egyikben nemcsak gyerekek szerepeltek, hanem végtaghiányos felnőttek is. A Móra Kiadó gondozásában megjelent Kiss Judit Ágnes író-költő tollából A csodabogár című mesekönyv a kisiskolás korosztálynak. „Ezt én is megkönnyeztem” – mondja Petra.
„Csak a testemen keresztül lesz olyan lista” – mondja arra, hogy a szülők sokszor kérnek tőle foglalkozáslistát a munkákról, amiket a végtaghiányosok végezni tudnak. Nincs ilyen lista, merthogy bármire képesek. „Nemrég volt nálunk egy szerelő, aki elmesélte, hogy a nagymamája szakács volt a Gundelben, és olyan volt a keze, mint nekem. Én nem lehetnék jó szakács a Gundelben – nevet Petra. – De nem azért, mert végtaghiányos vagyok, hanem mert nem érdekel annyira ez a terület.”
Nagyon fontos, főleg ha lehetőségünk van rá, hogy segítsük a rászorultakat. Meg kell értenünk, és segítenünk kell abban, hogy ők is teljes és boldog életet élhessenek. Nekünk, sikeres embereknek külön kötelességünk, hogy ne csak a sikerbe temetkezzünk, hanem nézzünk szét, és segítsünk másokon.
Először költöztünk be egy estére a Magyar Zene Házába, de nem először ünnepeljük meg a legértékesebb magyar cégek listáját. Majdnem négymillió forintot gyűjtöttünk a Snétberger Zenei Tehetség Központnak.
A GKI Digital mérése alapján a magyarországi online kiskereskedelmi piac forgalma 2021-ben meghaladta az 1200 milliárd forintot. Erre önmagában is felkapjuk a fejünket, de ha hozzátesszük, hogy ez 68,9 millió belföldi rendelést jelent, akkor az elismerő hümmögés is jár. Ez 32,4 százalékos emelkedés az előző évhez képest1. 1200 MILLIÁRD FORINT CSERÉLT GAZDÁT. DE HOGYAN? Főleg bankkártyás […]
Ilyen se volt még. Legyen máskor is! Megtartottuk az első Forbes Tech Summitot, volt itt robotikától mesterséges intelligencián át Twitch-streamekig minden, amiben mi, magyarok is jók vagyunk. Tudósításaink a Forbes.hu-ról.
A magyar Turbine AI újabb, húszmillió eurós befektetési kört zárt. Kutatási eredményeik meggyőzték a Merck & Co. befektetési alapját és egy brit magvető alapot is, de beszállt a magyar Day One Capital is.
Az energiaválság viharában vette át az E.ON Hungária vezetését Guntram Würzberg, aki az anyavállalat esseni központjából jött. Interjú geopolitikai helyzetről, a kormányzati döntésekről, a legfontosabb stratégiai kérdésekről és az elmúlt évek állami tranzakcióiról, valamint arról, hogy miben más Németország és Magyarország.
