A Barta testvérek eleinte azt sem tudták, mi az a jutalék, de az első három nyugati autón rögtön másfél ezer márkát kerestek, később százával hozták be hetente a használt autókat, majd milliárdos családi autókereskedővé nőttek. Dráma azért ebben a sztoriban is van, kiderült, hogy két dudás nem fér meg a paksi csárdában, de legalább a generációváltás jól sikerült, már a lánygyerekek viszik tovább a stafétát.
1989-ben személyenként kaptunk vámkedvezményt. Szóval amikor kimentünk Ausztriába, hogy darabokra szedett Commodore 64-es számítógépeket hozzunk be, két tele autóval indultunk. Jött velünk a dédi, a nagymama, a gyerekek – mindenki a családból, hogy a lehető legtöbb engedményt kapjuk. Azt hiszem, ez akkor legális volt. Bár bő harminc év után talán már minden legális.
A sztorit hangos nevetések közepette Barta József, a Barta Autó 2000 Kft. társalapítója, ma már főtulajdonosa meséli. Számtalan sztorija van a korszakból, amiket szívesen és részletesen oszt meg. Közlékeny ember, a családi vállalkozásban szintén tulajdonos lányai szerint igazi olaszos temperamentuma van. Már eddig a történetig eljutni is időbe telt, az interjú első huszonöt percében a kenyai utazási élmények és a hazai maláriás megbetegedések is szóba kerültek. Már amikor épp nem a telefonját kapkodta fel.
József manapság heti egyszer megy be személyesen a Suzuki Barta paksi központjába, ami a cég első saját tulajdonú ingatlana volt, harminc éve itt van a főhadiszállás. Már csak mint tulajdonos szemléli a vállalatot, bár ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy minden ügyben képben van. „Csak tulajdonos és tanácsadó vagyok” – állítja magáról, amire lányai felnevetnek. „Persze, csak tanácsadó” – így Barta Anita. Rengeteget kérdeznek apjuktól, aki rendszeresen konzultál a menedzsmenttel, és ha kell, akár napi ügyekben is döntést hoz. És bár utóbbi nem szokásos, de a kirakat kinézetébe is beleszól, ha éppen úgy van kedve.
A budapesti bérpaloták világa sokakat magával ragad, de a díszletszerű homlokzatok mögött már nem sok lakás hordozza a boldog békeidők polgári miliőjét. Többségüket azóta alaposan átépítették, és a súlyos faajtók mögött ma már irodák vagy apartmanok működnek. A kivételek közé tartozik egy ötszobás lakás az Operával szemközt: még megvan az eredeti parketta, a mennyezetről a régi csillár lóg – igaz, a függönyöket már itt sem a lakók, hanem képletesen, a színpadmesterek húzzák el. Itt, a harmadik emelet 5-ös ajtó mögött működik Fischer Iván Lakásszínháza, vagy ahogy a pesti színházba járók egy szűk rétege ismeri, a Filc.
Még javában épült az Operaház és szemben a Drechsler-palota, a későbbi balettintézet, amikor két pesti üzletember bérházépítésbe fogott a szomszéd telken. Fischer Zsigmond (csak névrokona Fischer Ivánnak) és Sonnenberg Imre – a nevüket viselő szállítmányozási vállalat tulajdonosai – a korszak azon meggazdagodott kereskedői közé tartoztak, akik megkeresett pénzüket ingatlanokba fektették.
A Sugárút, a Hajós utca és a Szerecsen utca által határolt telken háromemeletes bérpalotát építtettek Bukovics Gyula tervei alapján. Az építész eleinte Ybl Miklós irodájában dolgozott, később városi palotákat tervezett, két főműve a Földművelésügyi Minisztérium épülete és a turai Schossberger-kastély.
Az 1885-ben befejezett bérpalota 1891-ben került Lindenbaum Mór nagykereskedő tulajdonába, majd 1902-ben a Közönséges Tömör Faltéglákat Árusító Rt. igazgatósága rendezkedett be itt. Később itt volt a Magyar–Horvát Asphalt Rt., a Magyar Union Bank Rt. és a Pneumatik Árusító Rt. központja is. A földszinten egy ideig a Magyar Velocipéd-Club téli helyisége, majd a Budapest Kávéház működött. Utóbbiban a budapesti és a bécsi lóversenyekre is lehetett fogadni, esténként cigányzenekar fokozta a hangulatot.
Egy 1958-ból származó fényképen a következő üzleteket figyelhetjük meg: Dohányzók Boltja, BÁV Porcellán Bolt (így, két l-lel, egy későbbi képen már Porcelán formában), valamint Óra és Ékszerbolt. Az épület sarokkupoláját az 1950-es években lebontották, de a lépcsőház öntöttvas oszlopai máig megfigyelhetők.
Nappali és ebédlő „Itt nőttünk fel, mi is néztük az Operát az ablakból, pontosan tudtuk, melyik előadásnak mikor van vége, mikor oltják el a díszkivilágítást. Azért is jó volt ilyen közel lenni, mert amikor a Borisz Godunov gyerekkórusában énekeltünk, az első jelenet után jelmezben hazajöhettünk néhány baráttal vacsorázni, és kényelmesen visszaértünk a második jelenetünkre, ahol elvesszük a bolondtól a kopejkákat” – mondja Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója. Itt élt egészen addig, míg 1970-ben Bécsbe nem költözött. A Fischer család az 1950-es években költözött a tanácstól kiutalt lakásba. „Apám szerette a lakást, mert lejárhatott a Művészbe kávézni, anyám folyton panaszkodott, hogy nem jó a levegő, és minden hétvégén kivitt minket a ház előtt megálló négyes busszal a budai hegyekbe.”
A zongora helye Régen a zongora a középső szobában állt, ha Ádám itt gyakorolt, Ivánnak az udvari szobában maradt csak hely a csellóval. A berendezésből a könyvespolc és a csillár eredeti, míg a többi bútordarab később került ide, így a támogatók nevét réztáblán megjelenítő székek is. „Középen volt az ebédlőasztal, körülötte ültünk általában együtt, elég kényelmetlen régi székeken, de ezeket a családi darabokat a szülők ereklyeként tisztelték, szó sem lehetett róla, hogy kényelmesebbre cseréljük őket.”
Avantgárd színház A Filcnek volt egyfajta előzménye: a 60-as évek végén már rendeztek itt avantgárd színházi előadásokat, happeningeket Ascher Tamás, Böszörményi László, Zentai Zoltán részvételével. „Iván fő elve az volt, amikor ezt lassan tíz évvel ezelőtt kitalálta, hogy úgy érkezzen meg a néző, mintha vendégségbe jönne” – mondja Keszthelyi Kinga dramaturg, a Filc művészeti vezetője. A színészek kedvelik azt a közvetlen visszajelzést, amit itt kaphatnak, az előadás után még itt is lehet maradni egy kis vacsorára, beszélgetésre. A nézőtéren egyszerre körülbelül huszonöten foglalhatnak helyet. A „színpad” méretéből fakadóan általában monodrámákat, kevés szereplős darabokat játszanak.
Plakátok Kitartóan keresik a megfelelő előadásokat, mivel a repertoárt a fizikai tér, a színészek száma és a díszlet nagysága is befolyásolja. Havonta három-négy előadást tartanak itt, és két bemutatójuk is volt már. Gyarmati Fanni naplója – Hámori Gabriella előadásában – és Proust klasszikusa, Az eltűnt idő nyomában – Hajduk Károly előadásában – egyaránt sikert arattak.
Érdekes pénzmozgás nélküli tranzakció keretében talált egymásra a legnagyobb online ingatlanhirdetési portál és a vezető offline hitelközvetítő. A Hitelnet bebiztosította magát a hitelezés komoly visszaesése ellen is.
Fáradhatatlanok, emberközpontúak, szociálisan tudatosak és végtelenül szabadszelleműek.
A Z generáció, vagyis a zoomerek megérkeztek a munkaerőpiacra, és nem akarnak igazodni a régi rendszerhez, inkább újat építenének helyette. Négy, a korosztály legfontosabb értékeit megtestesítő pályakezdő mondja el, mit tudnak hozzáadni a zoomerek a munka világához, hogyan lehet motiválni őket, és miként fog kinézni az a jövő, aminek már ők írják a szabályait.
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból?Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért […]
