Grosse Katastrophe

1989-ben személyenként kaptunk vámkedvezményt. Szóval amikor kimentünk Ausztriába, hogy darabokra szedett Commodore 64-es számítógépeket hozzunk be, két tele autóval indultunk. Jött velünk a dédi, a nagymama, a gyerekek – mindenki a családból, hogy a lehető legtöbb engedményt kapjuk. Azt hiszem, ez akkor legális volt. Bár bő harminc év után talán már minden legális.


A sztorit hangos nevetések közepette Barta József, a Barta Autó 2000 Kft. társalapítója, ma már főtulajdonosa meséli. Számtalan sztorija van a korszakból, amiket szívesen és részletesen oszt meg. Közlékeny ember, a családi vállalkozásban szintén tulajdonos lányai szerint igazi olaszos temperamentuma van. Már eddig a történetig eljutni is időbe telt, az interjú első huszonöt percében a kenyai utazási élmények és a hazai maláriás megbetegedések is szóba kerültek. Már amikor épp nem a telefonját kapkodta fel.


József manapság heti egyszer megy be személyesen a Suzuki Barta paksi központjába, ami a cég első saját tulajdonú ingatlana volt, harminc éve itt van a főhadiszállás. Már csak mint tulajdonos szemléli a vállalatot, bár ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy minden ügyben képben van. „Csak tulajdonos és tanácsadó vagyok” – állítja magáról, amire lányai felnevetnek. „Persze, csak tanácsadó” – így Barta Anita. Rengeteget kérdeznek apjuktól, aki rendszeresen konzultál a menedzsmenttel, és ha kell, akár napi ügyekben is döntést hoz. És bár utóbbi nem szokásos, de a kirakat kinézetébe is beleszól, ha éppen úgy van kedve.