Mit fog csinálni, aki önvezető autóban utazik? Milyen társadalmi innováció adhat választ a hulladékkezelés problémáira? A 2020 végén alakult Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) az ELTE koordinálásával hasonló kérdésekre is keresi a választ. A cél, hogy partnereikkel – a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Hárfa Alapítvánnyal – együttműködve elősegítsék a társadalmi innovációt Magyarországon, […]
Mit fog csinálni, aki önvezető autóban utazik? Milyen társadalmi innováció adhat választ a hulladékkezelés problémáira? A 2020 végén alakult Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) az ELTE koordinálásával hasonló kérdésekre is keresi a választ. A cél, hogy partnereikkel – a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Hárfa Alapítvánnyal – együttműködve elősegítsék a társadalmi innovációt Magyarországon, és közvetlenül hasznosítható kutatási eredményeket termeljenek. De mik is ezek az eredmények, és hogyan segíthetnek akár a mi hétköznapjainkban? Magyar Dániellel, az ELTE Innovációs Központjának igazgatójával, a TINLAB projektvezetőjével beszélgettünk.
„Ha azt a szót kimondjuk, hogy innováció, az emberek nagy részének az jut eszébe, hogy valamilyen új technológiai eszközről vagy valami új műszaki paradigmáról beszélünk. Pedig az innováció lehet üzleti, marketing vagy társadalmi innováció is. Utóbbi, szélesen értelmezve, bármely társadalmi problémának az újszerű megoldása, vagy bármely környezeti, gazdasági, technológiai problémának a társadalom által, a társadalmon keresztül történő megoldása” – mondja Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központjának igazgatója.
Például társadalmi innováció az is, ha lakhatással kapcsolatos problémákat innovatív programokkal, társadalmi modelleken keresztül próbálunk megoldani; de társadalmi innováció az is, hogy a technológiák oldaláról jelentkező kérdésekre adunk társadalmi válaszokat. „Mi kell például ahhoz, hogy egy idős, beteg ember elfogadja azt, hogy az ő egészségéről a diagnózist mesterséges intelligencia mondja ki? Vagy éppen egy robot műti meg?” – sorolja a példákat Magyar Dániel.
Az óraiparban a legváratlanabb pillanatokban törhet ki addig sosem látott hájp, mindegy, hogy százezer euró vagy százezer forint körüli óráról van-e szó. A Rolex és más, lassan már befektetésként kezelt órák példáját már ismerjük, most az ipar másik feléről, a könnyen elérhető szegmensből kirobbanó különlegességekről lesz szó. Pontosabban egyről.
Írta: Schwarz Gábor és Ligetfalvi Viktor
Idén március közepén a Swatch, majd az Omega Instagram csatornáján is megjelent egy-egy sejtelmes kép valamiféle együttműködésről. Ez persze nem volt akkora meglepetés, hiszen a két márka egy cégcsoportba tartozik, a Swatch mint a csoport névadója, a 80-as évek második felében és a 90-es években elért elképesztő sikerével alapozta meg a svájci óraipar egy jelentős szeletének talpra állását az azt megelőző évek kvarcválságából. Ebből lett a Swatch Group, amibe sok más márka mellett az Omega is tartozik.
A beharangozott március 26-i nap előtt nem sokkal kiszivárgott néhány kép az újdonságról. Az egyik angol nyelvű órás blog valószínűleg rosszul időzített, és már 23-án megjelent a hír: egy Omega Speedmaster Moonwatch formájú, tehát a Holdon is járt legendás, stopperes órára hasonlító Swatchról. Több se kellett a fanatikusoknak. Tudták, hogy ez egy úgynevezett „boutique only”, azaz csak kijelölt Swatch boltokban kapható darab lesz, sátrat vertek a legközelebbi kijelölt üzletnél, és várták, hogy elteljen a hátralevő két-három nap.
Videók százai kerültek fel a netre a boltok előtti sátortáborokról és a 26-i butiknyitás előtti órákat jellemző több száz méteres, akár kilométeres sorokról – akkor még nem tudhatták az érdeklődők, hogy csak az első néhány száz vásárlónak lesz lehetősége megszerezni az új MoonSwatchot. Hivatalosan fejenként két darabot lehetett vásárolni, viszont a szokatlan érdeklődésre való tekintettel ezt az utolsó pillanatban egyetlen darabra csökkentették.
Mi okozta ezt az abszolút kiemelkedő, már-már fanatikus érdeklődést? Elvégre ez csak egy Swatch, a funkys, vidám, színes, műanyag svájci óra. No, igen, a csavar az Omegával való együttműködés volt. Az ikonikus Speedmaster Moonwatch kiköpött mása egy biokerámia nevezetű anyagból készülő óra – a gyártó szerint egyharmad részben ricinusolajból előállított műanyag és kétharmad részben kerámia –, svájci ETA kvarc szerkezettel, Omega logóval a számlapon és a szíjon is – 250 svájci frankért. Tizenegyféle kiadás készült belőle naprendszerünk égitesteinek szentelt üzenetek képében, az adott bolygónak megfelelő különböző színkombinációban.
Széles tömegeknek tették elérhetővé töredék áron a ma már hárommillió forintért kapható Omega Moonwatch-érzést, és ehhez nem egy hamisítványt kellett megvásárolni, csak sorban kell állni egy Swatch butiknál. Több mint fél év elteltével biztosan kijelenthetjük, hogy az évtized óraipari húzása a MoonSwatch. A Swatch még ma sem tud eleget gyártani, szállítani, és amikor megjön a friss készlet, napok alatt elkapkodják. Az értékesítés első heteiben tízszeres (!) áron kínálták a másodpiacon, majd a szürkepiaci ár lassan normalizálódott. Mivel Magyarországon nincs MoonSwatch-értékesítésre kijelölt Swatch butik, legalább Bécsig kell elmennünk érte, vagy az itthoni másodpiacon boldogulhatunk, 130–160 ezer forintos áron elég gyakran bukkannak fel MoonSwatchok.
Az órakedvelő közösséget viszont nagyon megosztotta a MoonSwatch. Volt, aki úgy gondolta, hogy az „olcsó, műanyag” változat beárnyékolhatja az Omega, a Speedmaster Moonwatch nimbuszát, kiábrándulhatnak belőle a rajongói. Most már egyértelmű, hogy nem nekik lett igazuk. A MoonSwatch sokakat húzott közelebb az órák világához, olyanokat, akik eddig egyáltalán nem foglalkoztak vele, vagy nem tudták, hogyan induljanak el, egyből a Szent Grálnál kezdjék-e, vagy fokozatosan lépjenek előre. Sikerült annyira összezavarni az embereket az Omega x Swatch felirattal a számlapon, hogy a hazai Omega (!) butikba több száz érdeklődő járt már az első hetekben, és ma is vannak érdeklődők, akik a MoonSwatchot keresik – noha továbbra is csak a kijelölt Swatch üzletekben kapható, és ez a termék honlapján elég látványosan meg is jelenik. A MoonSwatch kiváló belépő darab. Harsányan üzeni a környezetének, hogy ennyi pénzért ezt nyújtja a svájci óraipar – itt különösen nagy hozzáadott érték a Moonwatch űróratörténete –, ha valaki komolyabbat szeretne, kénytelen lesz sokkal mélyebbre nyúlni a tárcájában.
A tokforma, a csavarok megegyeznek az Omegáéval, a plexi közepén ott a jellegzetes Omega Swatch logó, a gyári „velcro” szíjról megint megoszlanak a vélemények. Van, akinek pont kényelmes, van aki szerint borzalmas. Az ETA G10-es kvarcszerkezetet már nagyon sok órában láthattuk (jellegzetessége a segédszámlapok V alakú elrendezése), és ismerjük megbízhatóságát: tizenöt–húsz évig rendben működik, viszont, ha elromlik, nem javítható, cserélni kell.
Több kérdés is felmerülhet a típussal kapcsolatban. Miért nem tud eleget gyártani belőlük a Swatch? Látják-e egyáltalán a konkrét igényt? Vagy szándékosan nem kapnak eleget a boltok, hogy fenntartsák az érdeklődést? És mi marad ezekből az órákból húsz év múlva? Egyelőre megválaszolatlan kérdések, de az biztos, hogy a MoonSwatch bebizonyította, hogy az elérhető árkategóriában is megvan a lehetőség kiemelkedőt alkotni. Még ha ehhez az Omega is kellett.
Igen, a mai helyzetben személyesen is tapasztalom a kedvenc óramárkám, a gyűjtői Rolex befektetési értékállóságát és fantasztikus nyereségtermelő képességét. A Swatch és az Omega, két erősnek és tradicionálisnak mondható brand együttműködése nem újkeletű. Szerintem mindkét márkának előnyt fog jelenteni.
„Hosszú az én életem, sok volt benne a kaland” – mondja
Dés László, és órákon át mesél szürreális katonaidőkről, a szocializmus idején megjárt külföldi fesztiválokról, improvizálásról, dalügyekről, meg persze dzsesszről. Közben néha elejt egy viccet, de leginkább mindenről derűsen, színesen és pont olyan jólesőn beszél, mint amikor a szaxofonján muzsikál. Mert bár komponált számtalan dalt, mintegy ötven filmhez zenét, féltucat musicalt, színpadi művet, a szíve mélyén dzsesszzenész maradt. A covid alatt elkezdte írni az önéletrajzát, csak aztán félbehagyta, mert rájött, hogy még van pár elvégezni való dolga, amit majd szintén bele akar írni a könyvébe.
Először költöztünk be egy estére a Magyar Zene Házába, de nem először ünnepeljük meg a legértékesebb magyar cégek listáját. Majdnem négymillió forintot gyűjtöttünk a Snétberger Zenei Tehetség Központnak.
Csoki, zsepi, nyitott ajtó. Egy jó vezetőnek minden helyzetben gondolnia kell a munkatársakra, vagyis ez a három dolog mindig legyen nála, mondja Árvai Eszter, aki a bevételi számok helyett is a kollégák elégedettségét tartotta vezetőként a legfontosabbnak. Az IKEA ranglétráján gyorsan haladva hamar budaörsi áruházigazgató, majd ausztriai HR-vezető lett, vagyis a legmagasabb nemzetközi pozícióig jutott Magyarországról a bútoróriásnál. Csak aztán túltolta a munkát. Azt mondja, tanult belőle, és most mint mentor adja tovább a tapasztalatait.
Érdekes pénzmozgás nélküli tranzakció keretében talált egymásra a legnagyobb online ingatlanhirdetési portál és a vezető offline hitelközvetítő. A Hitelnet bebiztosította magát a hitelezés komoly visszaesése ellen is.
