Góg Angéla megszállottan tud beszélni az emlékeket őrző ízekről. Ha kell, hat és fél ezer apró kekszet gyárt le kézzel, de mostanában inkább az Onyx jövőbeli konyháját készíti elő. Ő a nagybetűs food designer Magyarországon.
Angéla frissen főzött kávéval fogad, majd körbevezet a testvérével, Emesével közös birodalmában, a Reviczky utcai Zárójel stúdióban. A reggeli félhomályban ébredező lakás workshopok, alkotómunka, fotózások helyszíne, de most nagyon csendes. Éles kontrasztot mutat Angéla pörgős, energikus lényével. Az a fajta beszélgetőtárs, aki két mondatával több információt oszt meg, mint más fél óra alatt. Sűrűn kortyolok a kávéból, hogy tartsam az iramot. Munkáinak hála már nem húzzák fel annyian a szemöldöküket a food designer kifejezés hallatán. Projektjeivel az ízekhez kapcsolódó emlékeinket kutatja, tanít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Mome), és a leendő éttermet előkészítő Onyx Műhely művészeti vezetője. Nemcsak a koncepció kidolgozásában vesz részt, hanem a vacsorákon is, narrálja az étkezéseket, beszélget a vendégekkel. Ritkán pihen, mint mondja, nem igényli. Egész életét a formák és az ételek bűvkörében tölti.
Ők mind sírnának, ha nem vennék fel őket Már kiskorában kísérletezett az ízekkel. „Volt egy micimackós szakácskönyvünk, Emesével előszeretettel próbálkoztunk annak alapján. Előfordult, hogy nem sikerült az étel, de annyira, hogy szégyenünkben elástuk a kertben.” Ekkor azonban elsősorban még a vendéglátás érdekelte, a gyerekkori boltos játékokat már az egyetem alatt élőben kipróbálta: dolgozott a Culinaris gurméüzletben, volt jegyszedő a Kinóban, pultozott a mozi kávézójában.
Ekkor már a Mome formatervezés szakán tanult. „Nagyon sok mindent akartam csinálni, ami nem tűnt pozitív tulajdonságnak, inkább kapkodásnak” – mondja. Akart lenni kovács, fafaragó és mesterfodrász is, aztán amikor édesanyja figyelmeztette, hogy utóbbinál sok lesz a dauer és az ugyanolyan frizura, elvetette az ötletet. Az ötvösségbe viszont belevágott, a Práter utcában elvégezte az ötvösképzést, hiszen a Mome ékszertervező és fémműves szakán ez előkövetelmény. Második próbálkozásra kezdte az egyetemet, aztán kérvényezte, hogy párhuzamosan formatervezést is tanulhasson, mert ott sokkal több anyagot lehet használni.
Az energiaválság viharában vette át az E.ON Hungária vezetését Guntram Würzberg, aki az anyavállalat esseni központjából jött. Interjú geopolitikai helyzetről, a kormányzati döntésekről, a legfontosabb stratégiai kérdésekről és az elmúlt évek állami tranzakcióiról, valamint arról, hogy miben más Németország és Magyarország.
Mit gondol az EU-s szankciókról? Nehéz téma, hiszen politikai döntésekről beszélünk. Tudom, hogy a magyar kormány kritikus a szankciókkal kapcsolatban. A vállalatunkat az általános helyzettől eltekintve nem érintik, a többivel pedig a politikusoknak kell megbirkózniuk. A kérdés, amire talán mindenkinek válaszolnia kell: mi az alternatíva? Őszintén szólva nem látok túl sok választási lehetőséget.
Szóval végül is adekvát válasz a háborúra. Számomra igen.
Mi a különbség a német és a magyar kormány kríziskezelése között? Őszintén szólva nincs nagy különbség. Németországban is hatalmas szubvenciós csomaggal támogatják az ügyfeleket, hogy ki tudják fizetni az energiaszámláikat. A legnagyobb különbség az lesz, hogy a krízis végeztével az árplafon intézménye megmarad-e, vagy sem, de ezt még nem tudjuk.
És mit gondol, Németországban más lesz a hozzáállás, míg Magyarországon az állami támogatás folytatódik? Nem hiszem, hogy Németországban fennmarad az intézkedés. Végtére ez arról szól, hogy megengedheti-e magának az államháztartás. Ha most ránéz a német kormány javaslataira, a következő három-négy hónapra szólnak, de hogy azután mi következik, azt még a politikusok sem tudják. Németországban nincs nagy akarat a részükről, hogy beavatkozzanak a piaci folyamatokba.
Általános vélemény, hogy a nagy energiacégek a növekvő árak miatt profitálnak az energiakrízisből. Önöket hogyan érinti a válság? Akik az energiakrízisből profitálhatnak, azok a termelő vállalatok, de az E.ON már nem foglalkozik energiatermeléssel. Villamos- és gázhálózatokat működtetünk, valamint energiát és energetikai szolgáltatásokat értékesítünk. A magas árak nekünk sem jók, hiszen meg kell vásárolnunk az energiát, és mi küldjük róla a számlát az ügyfeleinknek. Úgyhogy nem nyerünk belőle semmit.
Mit tehetnének az iparági szereplők, hogy enyhítsék az energiaválság csapását? Amit most tesznek: befektetnek a megújuló energiába. Azon gondolkodik az egész iparág, hogyan elégíthetik ki az ellátási igényeket megújulókból – legyen az zöld gáz, naperőművek vagy egyebek. Nagyjából ugyanúgy gondolkodunk, mint az ügyfeleink, csak jóval nagyobb léptékben.
Az E.ON milyen stratégiai lépésekkel válaszol a krízisre Magyarországon? A legfontosabb kérdés a hálózatfejlesztés, itt cselekednünk kell. Például most minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy napelemes rendszert igénylő ügyfeleinket a hálózatunkra csatlakoztassuk, de ez a megnövekedett igények miatt gondot okoz.
Az egyetemes lakossági szolgáltatásban már nem veszünk részt, azt az üzletágunkat eladtuk az MVM-nek. Most már üzleti ügyfeleinkre – a kis- és középvállalati szektorra – koncentrálunk, velük pedig egyénileg tárgyalunk, hogyan kezelhetik a válságot. Például rövid távú, nekik és nekünk is előnyös rugalmasságú szerződéseket ajánlunk nekik.
A legnagyobb kérdés, hogyan kompenzálja az állam a hálózatot üzemeltető cégek várható veszteségét. Ahhoz, hogy stabilan tarthassuk a rendszert, ne legyenek üzemzavarok például, kiegyenlítő energiát kell vásárolnunk a piacról, számítások szerint ez jövőre több százmilliárd forint többletköltséget okoz a magyarországi hálózatos vállalatoknak. Ezt valahonnan fedezni kell. Ez hatalmas gond az iparágban, reméljük, az új energiaügyi minisztérium kezeli majd.
Ön szerint mi súlyosbíthatná a helyzetet? Mi a legrosszabb – és legjobb – forgatókönyv? A legjobb forgatókönyv az lenne, ha az orosz–ukrán háború nagyon gyorsan véget érne. Még ebben az esetben is fontos, hogy diverzifikáljuk a gázellátásunkat, hiszen Magyarországnak kifejezetten nagy az orosz gáztól való függősége.
A legrosszabb eshetőség, hogy elnyúlik a háború. Ekkor nekünk és az összes országnak el kell gondolkodnia, és erről európai szinten már folynak beszélgetések, hogy miként működhetnek a szolidaritási mechanizmusok. A krízis végével sem látjuk már azt az árszínvonalat, amit eddig megszoktunk. Az egész iparág nagy változáson megy át, és ez a fogyasztói árakra is hatással van.
Mennyivel mérséklődhetnek az árak? Nehéz megjósolni. Ha az otthoni gázszámlámat nézem Németországban, az megtriplázódott, a jövőben talán csak kétszerese lesz a korábbinak. De lehet, hogy két hónap múlva már mást mondanék, hiszen sok tényezőn múlik. A nagykereskedelemi piacon, ahol mi vásároljuk az energiát, akár négyszer-ötször nagyobb árakat is megfigyelhettünk, most épp csökkennek, nagyon volatilis a piac, így nem tudok számot mondani. Magyarországon ez nem mindenkit érint, a kormány meg kívánja tartani a hatósági árakat.
Az energiakrízis mellett milyen gondokkal küzdenek még? A napelemes rendszerek népszerűségének robbanása ilyen. Érthető, hogy mit akar elérni a kormány a pár hete bejelentett szabályozással, de ez bizonytalanságot okozott a piacon. Hetvenegyezer csatlakozási igény jött be hozzánk a határidő előtti napokban. Egy hét alatt annyi, mint 2021-ben összesen. Közben mi is értékesítünk napelemes rendszereket, ebben az üzletágban háromszor annyi megrendelést kaptunk, mint az év elején terveztük. Most nincs elég kapacitás a telepítéshez, és a hálózat stabilitása szempontjából is nagy nehézségekkel szembesülünk.
Megfelelő volt ebben az ügyben a kormány reakciója? Valóban nem bírná el a hálózat az új napelemes rendszereket? Bemutattunk egy műszaki javaslatot a probléma megoldására: egy-egy napelemes rendszerre fel lehet szerelni egy olyan eszközt, ami érzékeli a hálózat feszültségét, és ha túl magas, kikapcsol. Ezt javasoltuk, de ennél általánosabb intézkedés mellett döntöttek. Meg tudom érteni ugyanakkor, hogy a kormány maga szeretné meghatározni az irányokat a témában. Azt nehezebb kezelnünk nekünk és az ügyfeleinknek is, hogy ez egy utolsó rohamot és bizonytalanságot okozott a piacon. Vegyesek az érzéseim.
Nem fogja vissza ez a döntés a lakossági fogyasztók fenntarthatósági törekvéseit? Hosszabb távon nem hiszem. Az energiakrízis miatt az emberek rádöbbentek, hogy el kell távolodniuk a hagyományos energiaforrásoktól.
Elveheti a fogyasztók kedvét a fenntarthatósági törekvésektől az árak rohamos növekedése is. Az E.ON – több szolgáltatóval együtt – növelte az elektromos autók töltésének tarifáit, egy éven belül több mint triplájára nőtt az ár. Ezt a nagykereskedelmi energiaárak növekedése okozza, erről már beszéltünk. Ha a trendeket nézzük, látható, hogy egyre többen vesznek elektromos autót. A tarifáknál meg kell bizonyosodnunk, hogy üzletünk továbbra is életképes, de ettől még a trend nem fog megállni. Épp ezért is növeljük töltőállomásaink számát.
Mi az, ami gátat szabhat a fenntarthatósági törekvéseknek? Ha nem fejlődik a hálózat. Akármennyi zöld megoldásunk lehet, nem fognak működni, ha a hálózat instabil, és nem fordítunk elég forrást a kapacitások növelésére. Ezért mondjuk mindig, hogy a hálózat az energiaátállás gerince – és jelenleg nem alkalmas a megújuló erőforrások támogatására. Ezért a fejlesztése kulcskérdés.
Guntram Würzberg az energiaügyi minisztérium megalakulásáról: „A terület fontosságát jelzi az önálló minisztérium létrehozása, de ez csak akkor kedvező, ha az eredmények is pozitívak. Nem az a fontos, hogy mely területek tartoznak közös irányítás alá, hanem az, hogy megoldjuk a problémákat.”
Az E.ON csoport huszonkétmilliárd eurót fektet a következő hat–nyolc évben a hálózatba Európa-szerte, Magyarországon is jelentős fejlesztéseket tervezünk. Ez a döntés azon a feltevésen alapszik, hogy tisztességes megtérüléssel számolhatunk.
Terveznek a közeljövőben állami tranzakciókkal? Nem. Az elmúlt három évben hatalmas változáson mentünk át, amit még jelenleg is emésztünk. (Az E.ON Csoport 2019-ben eladta az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-t az Opusnak, valamint az ÉMÁSZ Hálózati Kft.-t az MVM Csoportnak, utóbbi ekkor huszonöt százalékos részesedést is szerzett az anyavállalatban. 2022-ben az MVM az E.ON Áramhálózati Kft.-t is megvásárolta – a szerk.) Például informatikai oldalon számos nehézséggel küszködünk. De jelenleg a helyzetünk stabil, az üzletünk kisebb lett, de egészséges, nem tervezünk további változást.
Júliusi kinevezése óta mi volt a legnagyobb feladata? Üzletileg a napelemes igénylések robbanásszerű növekedése. A magánéletemben természetesen az, hogy egy idegen országban kellett berendezkednem: lakást keresnem, boltokat fellelnem – az élet olyan apró dolgait kell megoldani, amikre otthon nem is gondolna az ember.
Miért vállalta el ezt a pozíciót? Először is az E.ON-nál már hagyomány, hogy ha vezetői pozícióban dolgozol, ne maradj örökké ugyanabban a szerepkörben, szerezz tapasztalatot más területeken is, mindegy, hogy otthon vagy külföldön. Másrészt a hozzám hasonló korú emberek már el szoktak gondolkodni, hogy mi várható a következő öt–tíz évben. Ér még valami új inger? Engem mindig érdekeltek az új lehetőségek, ezért mondtam, hogy jó, csináljuk.
Mi volt a legmeglepőbb különbség a magyar és a német üzleti élet között? Hogy őszinte legyek, annyira nem is különbözik a kettő. Sokszor azt gondolják az emberek, hogy hatalmas eltérések vannak a két ország között. Talán túl hamar mondom ezt, és fél év múlva már más lesz a véleményem. Magyarország is tagja az uniónak, a szabályok többé-kevésbé ugyanazok. Ha egyet mégis ki kéne emelnem, az lenne, hogy jóval kisebb az ország, és mindenkinek megvannak a kapcsolatai. Ha Hamburgban vezetsz egy vállalatot, alig találkozol a müncheniekkel. Itt mindenki ismer mindenkit.
A gyerekek, akik sosem láttak kazettát, de már az óvodában is gond nélkül kezeltek egy okostelefont, szép lassan a beosztottaink, a munkatársaink, sőt előbb-utóbb a főnökeink is lesznek, 2030-ra pedig ők alkotják majd a munkavállalók egyharmadát. Ha tudjuk, hogyan kell kommunikálni velük, a munkahelyi közösség legértékesebb tagjai lehetnek, mondja Steigervald Krisztián generációkutató.
Raja Ampat mindenhonnan nagyon messze van, ezért sokan úgy gondolták, hogy a Föld egyik utolsó érintetlen természeti csodájára nem leselkednek ugyanazok a környezetpusztító veszélyek, amelyek mára válságba sodorták bolygónk jelentős részét. Ám az eldugott indonéz szigetvilágot ugyanúgy utolérte a műanyagszemét és az emberi mohóság, mígnem környezetvédők egy elszánt csoportja a helyi törvényhozással karöltve tizenöt évvel ezelőtt megálljt parancsolt a pusztításnak. Mára Raja Ampat egy olyan ritka hely, amely azt bizonyítja, hogy a természet képes begyógyítani a sebeit, ha mi, emberek hajlandók vagyunk békén hagyni.
Az óraiparban a legváratlanabb pillanatokban törhet ki addig sosem látott hájp, mindegy, hogy százezer euró vagy százezer forint körüli óráról van-e szó. A Rolex és más, lassan már befektetésként kezelt órák példáját már ismerjük, most az ipar másik feléről, a könnyen elérhető szegmensből kirobbanó különlegességekről lesz szó. Pontosabban egyről.
