Az infláció megeszi a béremelést, és még nagyobb gond, hogy azt a részét is, amit azért kapnánk, mert képeztük magunkat, extra feladatokat vállaltunk – vagyis invesztáltunk a jövőnkbe. Ebben az esetben elértéktelenedik a befektetésünk.

Magyarországon rövid távon reálbércsökkenés lesz, a fogyasztói kosarak összetétele várhatóan jelentősen változni fog. Nem azt mondom, hogy csirkefarhátas időszak jön, de lehet, hogy jobban megszámoljuk, hány túró rudit veszünk le a polcról a mindennapi bevásárláskor, és talán jó lesz a magos szőlő is, nem csak a mag nélküli.

Az anyagi biztonság felértékelődik, szívesebben vállalnak az emberek olyan munkát, ahol a bérük fix-változó aránya a fix felé tolódik el, még akkor is, ha az összeg alacsonyabb lesz. A munkáltató biztonságot ad pénzért cserébe, a munkavállaló meg nyugodtan alszik a hitele miatt.

A vállalatok közül korábban jellemzően százból egy volt bizonytalan, hogy a következő hónapban felvesz, vagy elbocsát-e dolgozókat, ez az arány most négy-öt százalékra nőtt. Vagyis négy-ötszörösére emelkedett azoknak a vezetőknek a száma, akik egy hónapra sem tudnak biztonsággal előre tervezni.

Arra kell hosszú távon berendezkedni, hogy a munkanélküliség és a munkaerőhiány együtt lesz jelen. Ha például Kecskeméten a jövő hónapban negyven fröccsöntő szakmunkást szeretnék munkába állítani, nem biztos, hogy pont ott és akkor találok. Senkinek sincs olyan képzeletbeli raktára, ahol különféle szakemberek várnak, hogy kiengedjék őket a fényre dolgozni, amikor szükség van rájuk.

Az álláshirdetések mind nagyobb része a közösségi médiában jelenik meg: ma már a kékgalléros munkáknál is egyharmad ez az arány, sőt mostanában egyes hónapokban a negyven–ötven százalékot is elérte. A videós hirdetéseknek nagyon rövidnek kell lenniük, senki sem néz már meg négy–öt perces kisfilmeket, tíz másodpercben kell elmondani a lényeget. Az egyetlen, ami nem szorult vissza, az a személyes jelenlét, az ajánlások és a neighbourhood marketing: tíz százalék fölött tartja magát. Az a különbség, hogy a szórólapokra már QR kód is kerül.

Az elmúlt években sok cég költött rengeteg pénzt arra, hogy a munkatársak jól érezzék magukat a munkahelyükön. De ma az emberek többsége elsősorban nem bulira, szeretetre, törődésre vágyik, hanem pénzre és kiszámítható jövőre. A csocsóasztal és az ingyenreggeli helyett jobban értékelik az egyértelmű kommunikációt, a gyors, határozott döntéshozatalt és az átlátható működést.

A magyar munkavállalók is egyre inkább mobilizálódnak, jobb megélhetésért és több munkalehetőségért bizonyos feltételek mellett körülbelül minden második elköltözne a lakóhelyéről. Nem is feltétlenül a szomszéd városba mennének, Miskolc környékéről például a legszívesebben Győr-Moson-Sopron megyébe, míg onnan, ha költöznének, akkor leginkább Budapestre.

Hosszú távon komoly tartalékot képeznek a munkaerőpiacon a hátrányos településekről származók és a megváltozott munkaképességűek. Utóbbiak 450 ezren vannak, közülük mintegy háromszázezer tudna dolgozni, de ma csak nagyjából a fele teszi. A hiedelmekkel ellentétben kevés kompromisszumot kell hozniuk a cégeknek, hogy alkalmazni tudják őket, csupán annyi a nehézség a foglalkoztatásukban, hogy extra terhelésnek nem lehet kitenni őket.