A Ferzol Kft.-nél mindent tudnak a lemezmegmunkálásról, és ezt évről évre egyre több megrendelőnek tudják bebizonyítani. A tápiószőlősi központú cég ma már több mint 700 embernek ad munkát és a Bíró család három generációja dolgozik benne.
Bíró Zoltán édesapja gondoskodott arról, hogy fia lehetőleg sose unatkozzon. Szakmunkástanár munkája mellett másodállású kisiparosként dolgozott kertekben, javított autókat, motorokat és már a nyolcvanas évek elején rendszeres beszállítója lett gép- és cipőgyáraknak. A rengeteg munkába középiskolás korától kezdve fiát is bevonta: „Bárhová elmehettem szórakozni, de vasárnap reggel 8-kor a műhelyben kellett lennem” – emlékszik vissza Bíró Zoltán. A módszer utólag sikeresnek bizonyult, hiszen édesapjával közösen alapított cége ma már évi tízmilliárd forint feletti forgalom mellett több mint 700 embernek ad munkát.
Zoltán annyira rákapott a munka ízére, hogy szerszámkészítői végzettségének megszerzése után nem is ment továbbtanulni, aminek akkor nem örült a család. Ettől függetlenül édesapja elkezdte összevásárolni a szerszámkészítéshez szükséges gépeket, így semmi akadálya nem volt annak, hogy 1990. január elsején elindítsák saját vállalkozásukat.
„Mi az első perctől kezdve úgy gondoltuk, hogy ezt csak nyíltan, tisztán és becsületesen lehet csinálni, de a kilencvenes években még kevesen vélekedtek így” – nosztalgiázik a kezdetekről ma már mosolyogva Bíró Zoltán. Az akkoriban főleg hidegalakítással, sajtolással, préseléssel foglalkozó Ferzol életében fontos mérföldkő volt 1993, hiszen ekkor készült el első zöldmezős beruházásuk, ahol szintén ekkor állt munkába az első, használtan vásárolt CNC gépük. A lyukszalagos vezérlésű gépet nekik kellett átalakítaniuk PC kompatibilissé, az akkoriban forradalmi újdonságnak számító technológia azonban jelentősen növelte a Ferzol termelékenységét.
Ahogy a mondás is tartja: kellett, mint az argentin grillétterem Pesthidegkútnak.
Persze, nincs ilyen mondás – ráadásul a Hidegkúti út, ahol járunk, az utcatáblák szerint már Hársakalja–Remetekertváros –, de lehetne. Az a rész határozottan megáll, hogy a Barriót a nyár végi start óta a keblére ölelte a környék (a név is ezt jelenti). Minket, a tengerszinthez közelebb élőket lassabban ért el a hír, így aztán nekünk az is váratlan, hogy amikor vasárnap nyitás után percekkel besétálunk, foglalás nélkül csak szomorú fejingatást kapunk a télen ötven szék körüli étteremben.
Konrády Zoltán a 2010-es évek nagy felfutásától a koronavírus-pöröly lesújtásáig vitte az amerikai értelemben véve steakes Knrdyt a belvárosban, és a posztcovid korszellemmel teljes összhangban inkább ott nyitott új helyet, ahol életvitelszerűen tartózkodnak fizetőképes magyarok. Budának is egy olyan, éttermekkel ritkásan ellátott határszéli részét választotta, hogy ha még terjeszkedne kicsit a kert, az már átlógna Solymárra. A séf magyar, de a konyhai és a pincércsapat egy része is spanyol ajkú. A koncepció szíve egy parrilla, azaz óriás faszenes grill, de az argentin határt nem őrzik szigorúan, vannak baszk, katalán és pánamerikai fogások is.
Ülőhely híján nekünk az elvitel jut, és a felismerés, hogy a Barrióba is átmentett steakeket nem kéne egy műanyagdobozban kihűlni hagyni, úgyhogy másfelé indulunk. A látványból a cevichénél is elvesz, hogy dobozból jön (tányéron a fotók alapján igen dekoratív volna), és az a vicc is gyorsan elfárad benne, hogy megpirítva kerül bele a kukorica. A hal viszont üdítően friss, és egy nagyon szépen belőtt arányú, kellemesen savas-citrusos, kulturáltan csípős leche de tigre (tigristej) marinád áztatja.
Külön gyerekmenüt nem láttam, viszont gyerekeket a vendégtérben bőven. A Barrióban pizza is sül, nekik az lehetne az egyik kézenfekvő választás, és kóstolva az derül ki, hogy a tőkehallal töltött paprika a másik. Rímel a magyar töltött paprikára, de ennek sült paprikától lesz édeskés a szósza is. Papírforma szerint az empanada (kis töltött tésztabatyu) lehetne a harmadik kölyökfavorit. A hat ízből mi a marhásat, a rikottás-spenótosat és a hagymás-sajtosat próbáljuk: a budapesti átlaggal – merthogy ezt több helyen próbálják mások is bepörgetni – szemben itt a tészta kellően omlósra sikerül, csak a töltelék az, ami magában száraz hatású. A hozzá járuló pikáns paradicsomszósszal minden szépen kikerekedik, de gyerekeknek úgy már sok lesz a pikantériából.
A morcipan argentin véres hurka, a magyarral ellentétben marhahús alapokon áll, és itt kettévágva hever egy nagyon kellemesen zsíros lepénykében, egy kis salsával. Első ránézésre, sőt magába a hurkába harapva sem gondolnánk, de együtt pillanatok alatt elfogy. A főszereplő mégis egyértelműen a séfajánlatban szereplő marhaoldalas. A csonttal jön, és egy határozottabb nézéstől leomlik róla – (nagy)kanállal esszük. Bőségesen jut mellé pecsenyelé is, ami itt szerencsésen a sült hús levéről szól, és nem valami ragacsos BBQ-egyenmártás a megidézett földrész északi feléről. A krumplipüré ellenben, hacsak nem az újdonsült törzsvendégek követelték ki, el is maradhatna.
A meglepetésnek hívott desszerttel zárunk, ami annak alapján, ahány fotón felbukkan, sokaknak már nem meglepetés: dulce de lechés (nádcukorból készült karamellkrémes) sült ananász, ami valahogyan képes nem gejl lenni. A honlapról nem egyértelműek a kiszállítás határai, de azzal és a bejutással is érdemes próbálkozni: a Barrio ételei műfaján belül házias, otthon mégis nehezen reprodukálható, amúgy is társaságba való fogások, egészen korrekt ársávban.
Barrio Budapest II., Hidegkúti út 2/a. A teszt időpontja: 2022. január 23.
Mi köti össze Alföldi Róbertet és Halácsy Pétert? D. Tóth Krisztát és Orosz Bálintot? Váradi Józsefet és Majkát? És még további 94 embert Pressertől Soros Györgyön át Szabados Ágiig? Mindannyian saját erőből léptek nulláról az egyre, építettek céget a tudásukra vagy személyes márkát a nevükből. Teljesítményükhöz nem kellettek politikai kapcsolatok, de kellett az egyedi látásmód, egy új ötlet vagy egy új minőség igénye. Ezek az igazán nagy sztorik – a 100. magyar Forbesban 100 nagy dobás.
A műgyűjtés környezetbarát tevékenység, nemcsak neki, de a környezetének is tetszik, vallja Janikovszky János. A Móra Könyvkiadó tulajdonosa nem szokott róla beszélni, de nagyjából ötszáz darabos műgyűjteménye van. Amúgy sem felvágós típus, nem költ drága holmikra, butatelefont használ, még karórája sincs. A mindennapok egyszerűségét és finomságait megfogó, modern magyar festményekbe viszont évtizedek után is magával ragadóan réved bele.
Hat és fél százalék fölé emelt kamattal támad a vadiúj inflációkövető állampapír-sorozat, ki tud ezzel versenyezni? Mi várható idén a legnépszerűbb befektetési alapoktól? Érdemes végre átcsoportosítani az elmúlt években égbe szálló részvényekből és az úgynevezett szuperállampapírból?
Magyar Ákos bármit szívesebben csinált volna, mint hogy főállásban rénszarvaszuzmókkal foglalkozzon, de egy horgászversenyen megvilágosodva édesanyja örökébe lépett, és az ország legnagyobb szárazvirágos családi vállalkozását építette fel Lajosmizsén. Édesanyja – a virágosoknak csak Mártika – az emberekhez értett igazán, fia pedig jól működő céget épített a kiterjedt üzleti kapcsolatok mellé.
Változott a piac, változott a világ, változott a hallgatóság, de a Jazzy 15 éve velünk van, ami nem csak egy rádió életében nagy idő. Nincs bulvár, celeb hírek, van helyette gazdaság, kultúra és válogatott, nem mainstream zene. De kik hallgatják, és merre tart ma a Jazzy Rádió? Suri Imrével, a rádió ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
