Szelei Szabolccsal beszélgetni legalább annyira spirituális utazás, mint amennyire egy fenntartható kávékereskedelemmel foglalkozó vállalkozó pályájának megismerése. Karrierje során több olyan munkahelyet és pozíciót is maga mögött hagyott, amiért mások a fél karjuk is odaadnák: részt vett a Profession.hu és a Jobmonitor.hu álláskereső portálok megalapításában, volt márkamenedzser a Procter & Gamble-nél, dolgozott a Nike és a Google magyarországi marketingigazgatójaként, és adott tanácsot a Lévai testvéreknek a Scitec újrapozicionálásához.
Közben néha fogta magát, és feleségével vagy egyedül nekivágott egy hátizsákos túrának, lehetőleg egy másik földrészen. Nem is tagadja, hogy a csapongások ugyanúgy jellemzik, mint a sikerek, de a jól hangzó pozíciók váltása közben mélyebb utat is bejárt. Mialatt a nyolcadik kerületi Daisuke kávézóban ülve szürcsölgetem a Nicaraguában leszedett kávébogyókból főzött filteres kávét, egy életre megjegyeztem, hogy itthon ritka a filteres kávé, mint a fehér holló, mert „Magyarország eszpresszóalapú ország”. Szabolccsal nehéz szigorúan csak az üzletről beszélgetni. De miért is maradnánk csak annál a két súlyos betegségéből is felépülő kávékereskedővel, akinek a szakmai fejlődése mellett ugyanolyan fontos, amit magáról az évek alatt megtanult – és amit mások fedeznek fel benne.
Muhammad Ali, a filozófus
Tanaka Daiszuke nagy név a kávészakmában. Volt zsűritag a Cup of Excellence nevű tekintélyes kávéversenyen, idővel az itt szerzett kapcsolatait használta arra, hogy vállalkozást építsen olyan közép-amerikai kávétermelőkkel, akik dolgozóikat tisztességes körülmények között foglalkoztatják, nem alkalmaznak gyerekeket – mi több, inkább odafigyelnek az oktatásukra, akár az ültetvények közelében, míg a szüleik dolgoznak –, miközben a lehető legjobb minőségű kávé kerül ki a kezeik közül. Daiszuke ezt nevezi fenntarthatóságnak, és a fogalmat Szabolcs is így használja, lényegében a felelősségvállalás szinonimájaként.
