Egy Bali–Hongkong-repülőjáraton egyeztünk meg

Szelei Szabolccsal beszélgetni legalább annyira spirituális utazás, mint amennyire egy fenntartható kávékereskedelemmel foglalkozó vállalkozó pályájának megismerése. Karrierje során több olyan munkahelyet és pozíciót is maga mögött hagyott, amiért mások a fél karjuk is odaadnák: részt vett a Profession­.­hu és a Jobmonitor.­hu álláskereső portálok megalapításában, volt márkamenedzser a Procter & Gamble-nél, dolgozott a Nike és a Google magyarországi marketingigazgatójaként, és adott tanácsot a Lévai testvéreknek a Scitec újrapozicionálásához.
Közben néha fogta magát, és feleségével vagy egyedül nekivágott egy hátizsákos túrának, lehetőleg egy másik földrészen. Nem is tagadja, hogy a csapongások ugyanúgy jellemzik, mint a sikerek, de a jól hangzó pozíciók váltása közben mélyebb utat is bejárt. Mialatt a nyolcadik kerületi Daisuke kávézóban ülve szürcsölgetem a Nicaraguában leszedett kávébogyókból főzött filteres kávét, egy életre megjegyeztem, hogy itthon ritka a filteres kávé, mint a fehér holló, mert „Magyarország eszpresszóalapú ország”. Szabolccsal nehéz szigorúan csak az üzletről beszélgetni. De miért is maradnánk csak annál a két súlyos betegségéből is felépülő kávékereskedővel, akinek a szakmai fejlődése mellett ugyanolyan fontos, amit magáról az évek alatt megtanult – és amit mások fedeznek fel benne.


Muhammad Ali, a filozófus
Tanaka Daiszuke nagy név a kávészakmában. Volt zsűritag a Cup of Excellence nevű tekintélyes kávéversenyen, idővel az itt szerzett kapcsolatait használta arra, hogy vállalkozást építsen olyan közép-amerikai kávétermelőkkel, akik dolgozóikat tisztességes körülmények között foglalkoztatják, nem alkalmaznak gyerekeket – mi több, inkább odafigyelnek az oktatásukra, akár az ültetvények közelében, míg a szüleik dolgoznak –, miközben a lehető legjobb minőségű kávé kerül ki a kezeik közül. Daiszuke ezt nevezi fenntarthatóságnak, és a fogalmat Szabolcs is így használja, lényegében a felelősségvállalás szinonimájaként.