Egy szuterénből indultak, és egyszer majdnem elúszott az üzletük. Ma több mint hétmilliárd forint az árbevételük, és közben a piac is hozzájuk érett. A Wagner Solar alapítója, Beleznai Nándor már „csak” napi tíz órákat dolgozik a napelemeket és alternatív energetikai megoldásokat kínáló családi cégben, a fiatalabb Beleznaiak már több területre is bejelentkeztek.
„Emlékszem az első napkollektorra, egy ablakon át néztem, ahogy kimásznak a tetőre feltenni. Nem volt furcsa, Nándor világéletében mindent megszerelt” – mondja a 29 éves Beleznai Csanád az édesapjáról. Igen, az apjáról, és igen, így, a keresztnevén szólítva. Hiába ugyanis a családi kapcsolat, Csanád sosem hívja apának az édesapját az irodában, munka közben. Ügyel rá, hogy ne keveredjen az üzlet és a magánélet, az alkalmazottak előtt egyenrangúak, ha már mindketten ügyvezetők. A keresztnevén szólítja az apját Nándor másik gyermeke, Orsolya is, ő a cég marketing- és kommunikációs vezetője.
Nándor végtelenül büszke rá, hogy lánya és fia továbbviszik a 2002-ben alapított családi vállalkozást. Vannak ugyan nézeteltérések, súrlódások, de megtette azt, amit sok alapító képtelen: kivonult egyes területekről, átadta a döntést a gyerekeinek, és bár még dolgozik (már „csak” napi tíz órát), pár év múlva végleg vissza akar vonulni. Volt is már egy próbaüzemmód, 2020-ban egy kerek hónapig nem ment be a munkahelyére, nem foglalkozott céges ügyekkel, Orsolya és Csanád vitte az üzletet. Csanádot terhelte jobban ez az időszak, de úgy meséli, még könnyebb is volt, hogy nem kellett a döntéseket megbeszélnie senkivel. Apa és gyerekei közt érződik a tisztelet, ahogy a cég egyik raktárának irodájában beszélgetünk. Csanád meg is jegyzi: érdekes így egyben végigmenni a cégsztorin, talán még sosem hallgatta végig, hogyan jutott a Wagner Solar egy szuterénből a több milliárdos árbevételig.
Mégsem akar új üzletet Beleznai Nándor egész életében gépek és berendezések közt dolgozott. Következetes, barátságos, de szigorú ember benyomását kelti, aki a munkaminőségben képtelen a kompromisszumra. Korábban vállalkozott is, dolgozott a járműtechnika és szervizelés területén, majd egy fagyasztott élelmiszerekkel foglalkozó cég műszaki igazgatója volt, amikor véletlenül szembejött vele élete nagy lehetősége.
Ahogy a mondás is tartja: kellett, mint az argentin grillétterem Pesthidegkútnak.
Persze, nincs ilyen mondás – ráadásul a Hidegkúti út, ahol járunk, az utcatáblák szerint már Hársakalja–Remetekertváros –, de lehetne. Az a rész határozottan megáll, hogy a Barriót a nyár végi start óta a keblére ölelte a környék (a név is ezt jelenti). Minket, a tengerszinthez közelebb élőket lassabban ért el a hír, így aztán nekünk az is váratlan, hogy amikor vasárnap nyitás után percekkel besétálunk, foglalás nélkül csak szomorú fejingatást kapunk a télen ötven szék körüli étteremben.
Konrády Zoltán a 2010-es évek nagy felfutásától a koronavírus-pöröly lesújtásáig vitte az amerikai értelemben véve steakes Knrdyt a belvárosban, és a posztcovid korszellemmel teljes összhangban inkább ott nyitott új helyet, ahol életvitelszerűen tartózkodnak fizetőképes magyarok. Budának is egy olyan, éttermekkel ritkásan ellátott határszéli részét választotta, hogy ha még terjeszkedne kicsit a kert, az már átlógna Solymárra. A séf magyar, de a konyhai és a pincércsapat egy része is spanyol ajkú. A koncepció szíve egy parrilla, azaz óriás faszenes grill, de az argentin határt nem őrzik szigorúan, vannak baszk, katalán és pánamerikai fogások is.
Ülőhely híján nekünk az elvitel jut, és a felismerés, hogy a Barrióba is átmentett steakeket nem kéne egy műanyagdobozban kihűlni hagyni, úgyhogy másfelé indulunk. A látványból a cevichénél is elvesz, hogy dobozból jön (tányéron a fotók alapján igen dekoratív volna), és az a vicc is gyorsan elfárad benne, hogy megpirítva kerül bele a kukorica. A hal viszont üdítően friss, és egy nagyon szépen belőtt arányú, kellemesen savas-citrusos, kulturáltan csípős leche de tigre (tigristej) marinád áztatja.
Külön gyerekmenüt nem láttam, viszont gyerekeket a vendégtérben bőven. A Barrióban pizza is sül, nekik az lehetne az egyik kézenfekvő választás, és kóstolva az derül ki, hogy a tőkehallal töltött paprika a másik. Rímel a magyar töltött paprikára, de ennek sült paprikától lesz édeskés a szósza is. Papírforma szerint az empanada (kis töltött tésztabatyu) lehetne a harmadik kölyökfavorit. A hat ízből mi a marhásat, a rikottás-spenótosat és a hagymás-sajtosat próbáljuk: a budapesti átlaggal – merthogy ezt több helyen próbálják mások is bepörgetni – szemben itt a tészta kellően omlósra sikerül, csak a töltelék az, ami magában száraz hatású. A hozzá járuló pikáns paradicsomszósszal minden szépen kikerekedik, de gyerekeknek úgy már sok lesz a pikantériából.
A morcipan argentin véres hurka, a magyarral ellentétben marhahús alapokon áll, és itt kettévágva hever egy nagyon kellemesen zsíros lepénykében, egy kis salsával. Első ránézésre, sőt magába a hurkába harapva sem gondolnánk, de együtt pillanatok alatt elfogy. A főszereplő mégis egyértelműen a séfajánlatban szereplő marhaoldalas. A csonttal jön, és egy határozottabb nézéstől leomlik róla – (nagy)kanállal esszük. Bőségesen jut mellé pecsenyelé is, ami itt szerencsésen a sült hús levéről szól, és nem valami ragacsos BBQ-egyenmártás a megidézett földrész északi feléről. A krumplipüré ellenben, hacsak nem az újdonsült törzsvendégek követelték ki, el is maradhatna.
A meglepetésnek hívott desszerttel zárunk, ami annak alapján, ahány fotón felbukkan, sokaknak már nem meglepetés: dulce de lechés (nádcukorból készült karamellkrémes) sült ananász, ami valahogyan képes nem gejl lenni. A honlapról nem egyértelműek a kiszállítás határai, de azzal és a bejutással is érdemes próbálkozni: a Barrio ételei műfaján belül házias, otthon mégis nehezen reprodukálható, amúgy is társaságba való fogások, egészen korrekt ársávban.
Barrio Budapest II., Hidegkúti út 2/a. A teszt időpontja: 2022. január 23.
A műgyűjtés környezetbarát tevékenység, nemcsak neki, de a környezetének is tetszik, vallja Janikovszky János. A Móra Könyvkiadó tulajdonosa nem szokott róla beszélni, de nagyjából ötszáz darabos műgyűjteménye van. Amúgy sem felvágós típus, nem költ drága holmikra, butatelefont használ, még karórája sincs. A mindennapok egyszerűségét és finomságait megfogó, modern magyar festményekbe viszont évtizedek után is magával ragadóan réved bele.
Két éve riogatják az irodapiacot azzal, hogy gyökeresen átalakul a munkavégzés, átállunk a hibrid megoldásokra, és modern exodusként hátrahagyjuk az open office tereket. A valóság: csúcson pörögnek a befektetői volumenek, és a magyar szereplők erősebbek, mint valaha.
Változott a piac, változott a világ, változott a hallgatóság, de a Jazzy 15 éve velünk van, ami nem csak egy rádió életében nagy idő. Nincs bulvár, celeb hírek, van helyette gazdaság, kultúra és válogatott, nem mainstream zene. De kik hallgatják, és merre tart ma a Jazzy Rádió? Suri Imrével, a rádió ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
