Soha nem tukmáltam

Gál Miklósné pszichológus – áll az irodaajtón, amit először meglátok a fényes, nagy ablakokkal teli emeleti szintre benyitva. Gál Miklós tulajdonos ügyvezető ajtaja már nekem háttal van, nyilván a feleségéé az említett iroda. Miklós büszkén meséli is, hogy felesége, Piroska az itteni alkalmazottaknak fog rendelkezésre állni, csak most még elég sűrű a programja, a magánrendelése és a klinikai szak egyelőre nem engedi.


A debreceni Csoki Max nagykereskedés központjában járok. A Gál család csupán három percre lakik autóval. Hol máshol, ha nem a Metro mellett vezetne az otthonuk és munkahelyük közti új útszakasz.
„Azért építették, mert tudták, hogy átköltözünk” – poénkodik Miklós. Tavaly év elején adták át a tízezer négyzetméteres csarnokot, benne irodákkal, külön készletről futó raktárral és C+C (cash and carry) áruházzal, ahová a kereskedő betolja a bevásárlókocsit és válogat a lassan húszezer cikkelem közül. Főleg csokiból és vegyi áruból – az illatmarketinggel nincs is gond. Százötvenen dolgoznak a cégben, sokan tizenöt–húsz éve, megvan a kemény mag is. El is mosolyodok, ahogy bejárás közben ő és a fia, Levente minden dolgozóval kezet ráz, és a nevén köszönti.


A Csoki Max ma már családi vállalkozás, Miklós alapítótársa menet közben kivált a cégből. Miklós mindhárom gyermekének megadta a lehetőséget, hogy beszálljanak. Persze mindegyikük azzal foglalkozhat, amivel szeretne, a lényeg, hogy boldogok legyenek. Lánya, Kinga a fővárosban edződik egy multinál, kisebbik fia, András épp újságírónak tanul Szegeden. Leventét viszont érdekelte a dolog, most már egy éve itt dolgozik. Nincs még a fejében minden munkatársuk neve, de rajta van az ügyön. Sokat ötletelgetnek az apjával, otthon is kibeszélik a napi ügyeket. „Leülünk hétvégén, és szóba jön, mit hogyan kellene megoldani. Amikor az öcsém vagy a nővérem nem tud hozzászólni a beszélgetéshez, akkor abbahagyjuk” – mondja Levente.