Festő, akinek a viharos kelet-európai történelem a legnagyobb szabadságot hozta el a művészetébe. Zenész, aki mindent megtanult a klasszikus zenéről, hogy aztán mindennek hátat fordítson. DrMáriás úgy lett az egyik legismertebb és legkeresettebb magyar festőművész, hogy vásznán politikusok válnak őrült jedivé, és celebek pisilnek be a Hősök terén.
Máriásék szerettek társaságba járni. József, az apa a péterváradi kórház igazgatója, Adél, az anya a helyi rádió komolyzenei szerkesztője volt. Ismerték és szerették őket Újvidéken, de szívesen ismerkedtek mindenhol, még nyaraláskor a tengerparton is. Két gyerekükkel minden héten jártak koncertekre, kiállításokra, felolvasásokra, a programok után szívesen maradtak koccintani, vitázni, mulatni a rivalizáló művészeken.
Az 1980-as évek Vajdaságában vagyunk, tombolt az avantgárd Ladik Katalin színészetével, Szombathy Bálint képzőművészetével, Tolnai Ottó irodalmával és Király Ernő zenéjével. Ők voltak azok, akik a szerbiai magyar kisebbség különleges példaképeivé váltak – a térségükben formálódó erőszakra is reagáló – harsány avantgárd művészetükkel. De a Máriás házaspárnak nemcsak itt voltak barátaik, hanem Londonban, Párizsban, Berlinben és Dániában is. Máriás Béla, azaz drMáriás ebbe a pacifista-humanista családba született bele, mindig maga körül érezte azt a pezsgő művészi közeget, és idővel ő is belenőtt. Bár beszűrődtek az elfojtott indulatok, Máriásék családi valósága még mindig inkább a béke volt.
A politikáé már nem annyira. Slobodan Miloševic’ a 80-as évek közepén kezdett felemelkedni az őt megelőző Tito elnök kultuszának módszeres lerombolásával, és ahogy az lenni szokott, a magáé felépítésével. drMáriás akkor a Belgrádi Művészeti Egyetem hallgatója volt, környezetében szerbek, horvátok, magyarok, szlovákok alkottak együtt úgy, mintha egy párhuzamos valóságban nem kéne éppen gyűlölniük egymást.
Brazília, Egyiptom, Ghána, Üzbegisztán, Vietnám és még 57 másik ország. A közös bennük, hogy magyar cégektől importálnak és kapcsolatban vannak a VI. kerületi Nagymező utcával.
A világ egy-egy óriásvállalatának sok ezer cégből álló beszállítói rendszere behálózza a Földet. Ezeket a beszállítói kapcsolatokat, ha nem is lehetetlen, de nehéz lemodellezni, ráadásul egyetlen sérülési pont fennakadást okozhat a teljes kapcsolatrendszer megszokott, kialakított működésében. Az elmúlt másfél évben indokoltan van a globális kereskedelem helyzete a gazdasági szereplők figyelmének középpontjában. Felgyorsult digitalizáció ide vagy oda, szennyvizet tisztítani szubszaharai Afrikában, defibrillátort szállítani Dél-Amerikába vagy bankautomatákat telepíteni Közép-Ázsiában nem lehet online – ahogy általában egy rulírozó hitelkeret sem elég a finanszírozásához.
„Nagyobb piac, nagyobb kihívások. Nemrég még mi sem gondoltuk volna, hogy egyszer könnyebb lesz lebonyolítani egy 8–10 tárgyalásból álló napot a világ másik felén, mint megszervezni azt” – mondja az EXIM elnök-vezérigazgatója. Jákli Gergely, a magyar exporthitel-ügynökség vezetője és csapata közel 2500 olyan cégnek, köztük is főleg kkv-knak nyújt pénzügyi szolgáltatást, akik az exportban dolgoznak, vagy – a hazai vállalatfinanszírozási szektorban egyedüliként – olyan külföldi cégeket, néhány esetben szuveréneket hiteleznek, akik Magyarországról importálnak. „Az üzleti utak nekünk és az ügyfeleinknek is megnehezültek, de a pandémia ellenére, az elmúlt másfél évben is nőtt a külföldi ügyletek volumene, 2016 óta pedig megháromszorozódott. A mi ügyfeleink a világ különböző égtájain működnek vagy oda szállítanak. A technológiai know-howtól, az élőállatokon, orvosi műszereken és feldolgozott élelmiszeren keresztül a műszaki berendezésekig nagyon széles a skála, hogy mit exportálnak a hazai szereplők. Szerencsére, nehéz lenne olyan országot találni, amelybe ne érkezne – részben vagy egészben – magyar cég terméke” – mutatja be az EXIM-es munkát Jákli Gergely.
„A mi termékeinknek is a nemzetközi piacon kell versenyképesnek lenniük,” – válaszolja a kérdésre, hogy mindebben milyen szerepe van EXIM-nek –, hiszen a világ exporthitel-ügynökségeinek az a dolguk, hogy speciális, innovatív, nemzetközileg értelmezhető, klubhitelekben összefogható pénzügyi szolgáltatást nyújtsanak; ha kell, finanszírozás, ha kell, biztosítás formájában. Úgy is fogalmazhatok, hogy az exportőrök nemzetközi versenyre alkalmas pénzügyi beszállítói vagyunk. Ha röviden akarjuk összefoglalni az exportfinanszírozási elvárásokat, a külpiacon versenyző áruhoz és szolgáltatáshoz a szintén ott helytállni képes gazdasági, pénzügyi háttér kell, és ezt biztosítjuk mi, számos esetben úgy, hogy a külföldi, akár kockázatosabb országban működő vevőnek adunk hitelt.” Ebben a különleges világban nem megkerülhető a kérdés, hogy van-e kedvenc sikersztori: „Láttunk, látunk beszállító kkv-ból exportnagyvállalattá fejlődő ügyfelet, termékével egzotikus piacokat meghódító céget vagy külföldön, nemzetközi konzorciumban, fenntarthatósági szempontokat célzó beruházást. Ilyen színes ügyfélkörben minden sztori sikersztori a maga nemében.”
197,2 milliárd forint. Becslésünk szerint ennyit ér most a Demján Sándor által örökül hagyott, kiterjedt cég- és ingatlanportfólió. Legjövedelmezőbb eleme a Westend, és legnagyobb ígérete a szomszédos telekre álmodott Central Park projekt. A tulajdonosoknak és a menedzsmentnek az elmúlt időszak tripla terhet hozott: világjárványt, elszámolási viszályt az örökösök és az egyik tulajdonos között és az útkeresés súlyát. Mi történt három év alatt a Demján-birodalomban, miért olyan nagy a csend a Gránit Pólus körül?
Számlázóprogramot már minden kisvállalkozó használ, de ezek nem spórolják meg a számlák kezelésével, nyomon követésével, kifizetésével töltött értékes időt. A digitális pénzügyi asszisztensként működő BUPA viszont igen, sőt közben még áttekintést is ad a cég legfontosabb mutatóinak alakulásáról. Még egy platform, ami azt mutatja: a digitalizáció valóban nem egy kényelmetlen tanulási folyamat lesz, hanem valóban az élet és az üzlet fontos dolgaira szánható időt felszabadító lehetőség.
