Nem a nyugalomról híresek mostanában a pénzpiacok, a pandémiás helyzet után szinte egyből jött a háború és az infláció. Pánikhelyzetben sokan hoznak hirtelen döntéseket befektetéseiket illetően,de egy jó privátbanki tanácsadó nem csak ilyenkor segít kiutat találni, hanem a hosszú távú stratégiákat tekintve is partner.
Hogyan reagálnak a hazai privátbanki ügyfelek a mostani igen turbulens gazdasági környezetre?
Az utóbbi két évben nagyon érdekes befektetői magatartásokat láttunk, bizonyos stratégiák sikeresek voltak, mások nem. A világban kétszer is néhány óra alatt alakult ki olyan pánikhelyzet – a pandémia kezdetekor, illetve az orosz-ukrán konfliktus élesedésekor –, ami akkor úgy tűnt, hogy mindent meg fog változtatni. Hasonló esetekben a tankönyvi recept szerint sokan esnek pánikba, és eladnak – ami ilyenkor már késő. A Raiffeisen privátbankárai abban segítenek ügyfeleiknek, hogy ezekből a helyzetekből is előnyösen tudjanak kijönni. És ez nem csak egy szlogen, az eredményeink megnyugtatóan visszaigazolnak bennünket.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy leülnek az ügyféllel, és átnézik, mibe lenne érdemes a vagyont befektetni?
Hogyan találkoztál nem szigetesként a Szigettel?1995-ben voltam kint először. Azt hiszem, mint Pestiest-környéki haver pultoztam a VIP-jükben. Aztán fel is léptem a Pestiest Színpadon az Est FM-es rádióműsorunk tagjaival, olyan délután fél négy körül. Akkor dedikáltam először és utoljára személyi igazolványt. Mit hiányolsz, ami akár a te szervezésed alatt morzsolódott le?Van pár zenei műfaj, ami kevésbé erős. A metál-hard rock […]
Hogyan találkoztál nem szigetesként a Szigettel? 1995-ben voltam kint először. Azt hiszem, mint Pestiest-környéki haver pultoztam a VIP-jükben. Aztán fel is léptem a Pestiest Színpadon az Est FM-es rádióműsorunk tagjaival, olyan délután fél négy körül. Akkor dedikáltam először és utoljára személyi igazolványt.
Mit hiányolsz, ami akár a te szervezésed alatt morzsolódott le? Van pár zenei műfaj, ami kevésbé erős. A metál-hard rock vonal szerintem gyengült. Azt gondolom, volna rá közönség, csak nehéz jó minőségű és mennyiségű fellépőt találni a műfajból. De benne lehet, hogy már nem ezt diktálják a trendek. Idén különösen figyelnünk kell rá, hogy csökkentsük a rizikót, hogy ne kössünk le olyan neveket, akikkel nagyon mellélőhetünk.
Két veszteséges év után idén mennyire elnézők az amerikai befektetők? Nyilván tudják, hogy nem mi tehetünk a két évről. Kerülik a kockázatot, költségvetésben nem engedhetünk meg most olyan luxusokat, amiket szívesen megtennénk, akár kockázatos fellépőkkel vagy új színpadokkal. Ettől még lesz új műfaji helyszínünk, a Dropyard, ahol rap, hiphop és trap megy majd. Minden fellépő a maga nyelvén fog előadni, amolyan hiphop Bábel tornya lesz.
Mint fesztiválszervező, hogyan ébredtél az orosz–ukrán háború első napjára? Van ugye a vicc, amikor Józsi bácsit felviszik vadászrepülővel, a feje tetejére áll a repülő, a végén pedig maga alá csinál, és az is a nyakába kerül. Ilyen érzés volt. Borzasztó nehéz évek voltak. Már láttuk a kiutat ebből a morális, gazdasági nehézségekkel teli időszakból. Aztán a háború teljesen elképzelhetetlen sokk volt, és nem csak nekünk. Tényleg úgy ébredtünk, hogy bassza meg, most mi lesz. Nem mindenki tudott sérülésmentesen átpréselődni ezen a három éven.
Miben nehezebb idén fesztivált szervezni, mint három éve? Minden más lett. Nemzetközileg is megváltoztak a jegyvásárlási szokások, a nyugat-európai piacon olyan jól ki van dolgozva a vócserrendszer, hogy több millió fesztiválozó zsebében már több mint két éve ott van az a jegy, amit idén fog elsütni, így viszont már nem fognak másik fesztiválra is jegyet venni. Szerencsére csak sikerült átütni az ingerküszöböt, külföldi bérleteladásaink szinte jobban állnak, mint valaha. Viszont a magyar piacon az utolsó pillanatra hagyják a jegyvásárlást. Hiába hirdetünk meg egy-egy óriáskoncertet hónapokkal hamarabb, az utolsó két hét dönt.
Újult erővel rángatják a forintot a legújabb világpiaci események, június közepén az euróárfolyam átlépte a 400 forintos (rém)álomhatárt. Pedig 2008-ban még a 250 forintos szint meghaladása késztette pánikra a piacokat és a hazai közvéleményt. Változnak az idők.
Fejben is, és a fővárosi MOMkult udvarára is. Az utóbbi különösen jólesett, a tavalyi Legyél Jobb! Napot még online kellett megtartanunk. Idén élőben merítettünk inspirációt. És hát lássuk be, nehéz időkben mindig különösen jó látni egymást, pláne Forbes-arcokat hallgatni. Keresd tudósításainkat a Forbes.hu-n.
Senki sem nyit úgy ajtót, mint Nagy Ervin. Beront, de közben csak megérkezik. Egy robbanás a mozdulat és a jelenléte is. Most már azt is tudom, hogy ezt a rengeteg energiát gyerekkorában mivel kötötte le. Versenysportoló volt, akkor még követte az apai mintát, idősebb Nagy Ervin az MTK profi focistája volt. De Ervin szülei valamit nagyon tudtak, vagy […]
„Brúnó. Anyósom mindig így hívja. De nem tudom miért” – néz rám kérdőn cseh barátom, Jiřka. Tény, a cseh nevekben finoman szólva sem optimális az egy magánhangzóra eső mássalhangzók száma. Brno – németül Brünn, magyarul valaha Berén – Csehország második legnagyobb városa a szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, halastavakkal tarkított morva táj központjában.
