Nem a nyugalomról híresek mostanában a pénzpiacok, a pandémiás helyzet után szinte egyből jött a háború és az infláció. Pánikhelyzetben sokan hoznak hirtelen döntéseket befektetéseiket illetően,de egy jó privátbanki tanácsadó nem csak ilyenkor segít kiutat találni, hanem a hosszú távú stratégiákat tekintve is partner.
Hogyan reagálnak a hazai privátbanki ügyfelek a mostani igen turbulens gazdasági környezetre?
Az utóbbi két évben nagyon érdekes befektetői magatartásokat láttunk, bizonyos stratégiák sikeresek voltak, mások nem. A világban kétszer is néhány óra alatt alakult ki olyan pánikhelyzet – a pandémia kezdetekor, illetve az orosz-ukrán konfliktus élesedésekor –, ami akkor úgy tűnt, hogy mindent meg fog változtatni. Hasonló esetekben a tankönyvi recept szerint sokan esnek pánikba, és eladnak – ami ilyenkor már késő. A Raiffeisen privátbankárai abban segítenek ügyfeleiknek, hogy ezekből a helyzetekből is előnyösen tudjanak kijönni. És ez nem csak egy szlogen, az eredményeink megnyugtatóan visszaigazolnak bennünket.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy leülnek az ügyféllel, és átnézik, mibe lenne érdemes a vagyont befektetni?
Neogrády-Kiss Barnabás fotóművész felnövéstörténete kitartásról, gyógyulásról, lányokról és élni akarásról. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Interjú előtt mindig elküldöm az alanynak, hogyan dolgozunk, hogy tiszták legyenek a feltételek. Megnézheti a szöveget, de csak a tárgyi tévedéseket javítjuk, mást nem. Mindenki így dolgozik a Forbesnál. De Barnival nem így kezdtem. Tudtam, ahhoz, hogy megbízzon bennem, máshogy kell nekiállnunk története megírásához. Kimentem hozzá az Art Quarter Budapestbe, ittunk egy kávét, ettünk egy-egy szem tárkonyos bonbont a kedvenc csokiszalonjából, körbevezetett, kérdezett rólam. Aztán beszélni kezdett. Megebédeltünk, ittunk egy fröccsöt, és beszélt még öt órát. Milliószor elbizonytalanodott, akarja-e, és meggyőzni sosem én tudtam. „Jól van, Ági, csináljuk, persze, csináljuk” – így lendült tovább pár perc után. Őt csak az akaraterő tudja továbbvinni. Ahogy eddig. Részlet a cikk alapjául szolgáló beszélgetésünkből.
Barni: Az a lényeg, hogy nekem a második agyműtétem után – asszem, tizennyolc éves koromban volt – újra kellett tanulnom mindent. Ági: Mennyire mindent? Beszéd, járás, gondolkozás.
Írva kommunikáltál? Konkrétan. Vicces volt, mert amikor hazakerültem, így néztem a tévét a szüleim szobájában. Ketten sétáltak a jelenetben, beszélgettek. Láttam a csávó arcát, aztán vágás, és azt láttam, aki nem beszélt. Mondom, mi az isten ez a film, azt mutatják, aki nem beszél? Aztán véletlenül jobbra néztem, és láttam, hogy a tévé fele még folytatódik jobb oldalra. Hoppá, a fele kimaradt. Összeraktam, hogy elszállt a látásom fele jobbra.
Egyik pillanatról a másikra? Nem, hát biztos régebb óta, csak akkor raktam össze. Minden évben kontrollra kellett járnom, de én sohase mentem, mert féltem. Mindig anyáék mentek el, én meg mindig megkérdeztem őket, hogy kiszedtek-e mindent. „Persze, Barnuci” – mondta mindig anyukám. És ezt minden évben így eljátszottuk.
Na, és akkor 2019-re erősödtem meg annyira, hogy egyedül akartam elmenni a dokihoz. Nagyon féltem, rettegtem az egésztől, vagy tízszer akartam visszafordulni, végül odaértem, vittem a leletemet, nézett rám nagyon kedvesen László. A doki. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor műtött, és nagyon kedves volt, én meg ott így elbőgtem magam. Minden kijött, hogy hoppá, most tényleg idejöttem. És akkor nézi a leletet, és azt mondta, tökéletes. Már kezdett megnyugodni a szívem. Aztán azt mondta, nem nőtt. Mi nem nőtt? Nem kellene semminek ott lennie. De maradt még valami kicsi, foszlányszerű dolog, ami ott tokosodik, kábé így mondta. És akkor én megsemmisültem. Hogy mégis van valami a fejemben.
És akkor én megsemmisültem. Hogy mégis van valami a fejemben.
Úgy érezted, hazudtak neked a szüleid? Úgy. Na, de várjál! 2021-ben teljes nyugiban ültem a műteremben. Beugrott egy emlék, hogy 2008-ban a műtét utáni első kontrollon ott voltam. És hallottam, ahogy a doki mondja, hogy még maradt valami. Tehát én tudtam ezt az alatt a tíz év alatt. Valójában nem anyáék ejtettek át, hanem én próbáltam becsapni magam azzal, hogy megyek egy képzeletbeli szituáció felé. És így visszapörgetve láttam, hogy miért csináltam mindent, miért hoztam létre azokat az imákat, miért kértem mindig egy újabb napot, amikor egyezett az óra meg a perc, miért kezdtem el a szeánszaimat csinálni a Belgával meg József Attilával, miért nem mertem belenézni az orvosi papírokba. Az egésztől menekültem.
Piacvezető pozícióba nőtt a Webshippy, a kiszervezett logisztika digitális megoldásainak hazai úttörője, miközben a fogyasztók egyre több kényelmi szolgáltatást várnak el. Az alapítók víziója most az országhatárokon túlra szólítja őket: régiós terjeszkedésbe kezdenek, amihez újabb befektetők szállítják a finanszírozást. A robotizált fóti raktárból már az európai hálózat kiépítése sem tűnik elérhetetlennek.
Miközben az infláció megállíthatatlannak tűnik, a kormány a választási győzelem után sem enged a mesterségesen alacsonyan tartott hatósági árakból, és furcsán célzott különadókkal próbálja helyrebillenteni a költségvetést. A forint ezt egyáltalán nem díjazta. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
A világ egyik legjobban vágyott szigetcsoportja sokaknak a földi paradicsom érzetét adja, a helyiek mindent meg is tesznek az utazók kiszolgálásáért. És közben maguk is azt érzik, nincs menőbb, mint reszortszigeten dolgozni.
Kiszolgáltatottság helyett teljes kontroll, kötöttségek helyett szabad döntések – a pénzügyi szektor új generációját teremti meg a BENKER. A teljes egészében blokkláncon működő pénzügyi szolgáltató a hagyományos banki rendszerekkel szemben egyenlőséget és teljes önrendelkezést ad ügyfeleinek. A magyar szakemberek által alapított és a Litván Nemzeti Bank által felügyelt pénzügyi szolgáltató oldalán máris több mint 6 ezren előregisztráltak Európa országaiból.
