Figuratív, finom vonalú, színes és légies. Ilyenek Fábri Zsuzsanna illusztrációi és művészi tetoválásai. Ruhatervezőnek tanult, aztán hamar rájött, hogy maga a rajzolás jobban érdekli, mint a divatvilág. Főállásban egy menő fővárosi tetoválószalonban alkot, mellette a Forbesnak illusztrál.
“Általában addig keresgélek a neten, míg nem találok fotókat az adott hely belső tereiről. És néha elmegyek lefényképezni, mert sokszor izgalmasabb egy kávézó vagy egy üzlet belső atmoszférája, mint az épületkülső. Aztán elképzelem, kik járnak oda, és rajzolok néhány odaillő karaktert is” – meséli Fábri Zsuzsa, hogyan készülnek a Kedvenc utca sorozat illusztrációi. A legutóbbi, Rákóczi térről szólóhoz például így rajzolta le a Vaj bisztró teraszára Melis Dóra kollégánkat, aki éppen szülési szabadságra indult. A mostani számban megjelenő, Brnót bemutató íráshoz persze inkább fotókat használt, meg a Google-féle Utcaképet.
Az első, a vízivárosi Fő utca vendéglátóhelyeit és üzleteit soroló részhez még papírra rajzolt, aztán átállt ipades illusztrálásra. A Forbeshoz Bethlen Júlia művészeti vezetőn keresztül került, mindketten tagjai voltak a The Mínk nevű művészi társaságnak, akik szerdánként rendszeresen összeültek rajzolni. Graffitisek, kalligráfusok, grafikusok találkoztak, mutatták egymásnak a technikáikat, és cseréltek eszmét egy sör mellett, közben pedig lényegében baráti körré alakultak.
Már évek óta dolgozott mint tetoválóművész, amikor rászánta magát, hogy ő is varrasson magára valamit.
Zsuzsa azóta rajzolt már nekünk cirkuszt, Szedd magad! térképet, tojás-csirke folyamatábrát és SUP-használati útmutatót – és munkájával sosem késik. Ahogy az interjúról sem: kerékpárral fut be a Duna-parti bisztróba, előre elnézést kér, hogy pár percet csúszni fog, aztán mégis időre megjön. A beszélgetés alatt végig mosolyog, zárkózott, de közben vagány – és egy picit túl szerény. Már évek óta dolgozott mint tetoválóművész, amikor rászánta magát, hogy ő is varrasson magára valamit. Nemrég került a karjára egy szarkát ábrázoló látványos tetoválás.
Egy hús nyomában mentünk Somlóig, a pezsgőiről ismert Kreinbacher Birtok étterméig,
hogy a köretek és egy desszert emlékét hozzuk el.
Óvatlan interjúkban a fine bistro címkét aggatja magára és konyhájára a Somló-hegyi Kreinbacher Birtok étterme és az azt három éve irányító executive séf, Langer Gábor. Ha összesűríthetem helyette, hogy ez mit takar, akkor a vállalás szerint technológiailag tökéletes, de látható méretű fogásokat. Langer a covid előtt csillagig menetelő budapesti Babel mellett külföldi prémium szállodában és itthoni, de ázsiai irányú konyhán is edződött, mielőtt a pezsgővonalon legtöbbször és legmagasabbra díjazott hazai presztízsbirtok éttermét átvette volna, hogy egyedül is kiteljesíthesse a stílusát. Utóbbi olyan fogásokba képeződik le, mint az idei Gourmet Fesztivál egyik foodie-kedvencének bizonyuló gyömbéres-chilis rántott malacfül, így hát a Somlón járva nagy hülyeségnek tűnt volna kihagyni egy ebédet, hogy kiderüljön, messzebbről is érdemes-e elindulni érte.
A birtok elsősorban a hegybe süllyesztett, extravagáns borászat és érlelőpincészet, másodsorban tizenöt azt körbeölelő kortárs-rusztikus szállószoba; az étterem és a bár a birtokközpont tágas átriumában kapott helyet. A rövid étlap kevert képet mutat: van rajta – igaz, idézőjellel – csirkepaprikás és rántott borjú vagy éppen spárga is. Felszolgálónk finoman szólva nem erőlteti ránk az akaratát, de néhány kérdés után a kevésbé köznapian csengő tányérok felé terel minket. (A gyereket nem, ő egy harsogóan paradicsomos, érlelt sajttal gazdagon megszórt al dente tésztát lapátol be az étlapon nem szereplő, de a kisszék érkeztével együtt azonnal elsorolt ajánlatból.)
Bent ülve is hat ránk a kinti harmincöt fok: a leveseket átlépjük, az előételekből a malaccsászárt és Szent Jakab-kagylót felvonultatót választjuk. A tálalás az egyedi kerámián, ahogy az ebéd során végig, hívogató. A húson pikánsan édes kéreg, a kagylókon és tányérszerte fekete szezám; vékonyra metélt, szójában marinált répa kerül melléjük meg egy zöldalma sorbet. Az ízharmónia igen precíz (a sorbet nélkül még precízebb, mint azzal együtt, utóbbi inkább két falat között frissíti a szájat), ám a húsok mindegyike elviselne valamivel több nedvességet. A főételek között a kifejezetten naturális ízű borjúpofa jópofa párt alkot a rá reszelt vízitormával, és a pecsenyelé megadja a kellő kenést is az egésznek, de a köretek viszik a show-t: a zöldalmás remulád és a többi zeller-variáció közül a lehetetlenül omlós krokettek, utóbbiak önálló fogásnak is elmennének egy belevaló snackbárban. A másik főételnél a báránynyakfalatok magukban hasonlóan visszafogott, a barnavajas jus-vel együtt telt ízűek. Ezeket kis juhtúrós puliszkakorongok és a középen burjánzó borsókrém, különböző állagú-pirultságú borsószemek és vékonyra szelt-göngyölt borsóhéjak köré tálalták. Összességében ez a tányér az erősebb választás.
Mi ugyan tudjuk, hogy a birtok étterme nem a pörgős ebédeket tűzte zászlajára, de a tányérok leszedése után húsz perccel így is átfut rajtunk, hogy elfelejtődhetett a desszertünk. Bár körülöttünk csak egy-két asztalnál poharazgatnak délután, az amúgy látványosan kedves stábból senki se szól, hogy itt ez a módi, és hogy hiába ugyanaz a pezsgő az italajánlás az egyik főétel és a várt desszert mellé, érdemes lenne kérnünk egy újabb pohárral, mert buboréknak nyoma nem lesz már benne, mire utóbbi étel kijön. De amikor megérkezik a ribizlifagyis, sóskaramelles túrófánk, feledteti előző tanácstalanságunkat: a karamell szószként és forgácsok formájában is jelen van, porított málna is kerül még a tányérra a könnyű kis fánkgolyók és a sorbet fölé-köré; nagy műgonddal építünk minél apróbb falatokat, hogy elhúzzuk az élményt. Aki ránéz az étlapra, négy–hatezres előételeket, hat–kilencezres főételeket és háromezres desszerteket lát majd, ami az inflációval együtt is szembeszökő szint, ugyanakkor több megjegyzés is árnyalja. Egyrészt az árak már tartalmazzák a szervizdíjat, másrészt az étterem Veszprémtől több mint fél-, a Balaton északi partjáról egyórányira van, nem épp taxitáv, ami azt rajzolja ki, hogy a birtok a szobákkal együtt, ott alvós programnak lehet kerek. Ezt erősíti az is, hogy szállóvendégeknek huszonöt százalékkal kevésbé vastagon fog a ceruza, meg a borral-pezsgővel együtt 35 ezres komplett vacsorasor is.
Kreinbacher Birtok, Somlóvásárhely
A teszt időpontja: 2022. június 18. Ezt ettük: Szent Jakab kagyló, malaccsászár: 4930 Báránynyak: 7480 Borjúpofa: 7310 Spagetti: 2210 Túrófánk, sóskaramell: 2805 Egy kávé: 468 Egy ecetfröccs: 723 Egy szűrt víz: 672 Egy pohár pezsgő: 3384 Szervizdíj: 5288 Összesen: 35 270 forint
Gál Dániel hét évvel ezelőtt hívta életre a Budai Dobiskolát, és azóta több száz autista, mozgássérült és vak tanítványt vezetett be a ritmus világába. A dobolás terápiás hatással bír, a pedagógusok javuló magatartásról és tanulmányi eredményekről számolnak be, a leglelkesebb gyerekek még szüleiket is magukkal viszik a dobórákra. Megnéztem, meghallgattam, kipróbáltam.
Mint már hat éve (szinte) minden hónapban, a júniusi magazint is saját szeánszon, Kilövés nevű rendezvényünkön prezentáltuk a nagyérdeműnek. Így vagy úgy, de meghívott vendégeinkkel most gasztrósabbra vettük a figurát. Meghintettük az estét színházzal, mesterséges intelligenciával és… csempebolttal is.
Mauro Colagreco az első nem francia, aki megszerezte a Michelin Guide legmagasabb értékelését. Aztán gyorsan a világ legjobb étterme díjat is megnyerte,
és mégsem megy nyugdíjba.
Nem a nyugalomról híresek mostanában a pénzpiacok, a pandémiás helyzet után szinte egyből jött a háború és az infláció. Pánikhelyzetben sokan hoznak hirtelen döntéseket befektetéseiket illetően,de egy jó privátbanki tanácsadó nem csak ilyenkor segít kiutat találni, hanem a hosszú távú stratégiákat tekintve is partner.
Nagy Ervinre mindig hallgattak a szülei. Engedték, hogy biciklin nyakába vegye Dunaújvárost, ha épp udvarolni támadt kedve, mehetett, amikor tizenhat évesen elszegődött Münchenbe kubikolni, de meghallották azt is, hogy színész szeretne lenni. Később SZFE-s tanárai sem próbálták megzabolázni szépfiús vidéki nyerseségét, hagyták, hogy ösztönei úgy működjenek, ahogy kell. A szabadságérzet vezérelte, amikor 1999-ben társult a Katona József Színházhoz, és akkor is, amikor két évtizeddel később úgy döntött, eljön. Sohasem volt még annyira a maga ura, mint most, de függetlenségét hamarosan teljesen új szintre emeli – ezúttal azonban már nem színészként.
