Egy futballklub károsanyag-kibocsátása is visszafogható, de sokkal többet lehet elérni azzal, ha szurkolóik lesznek környezettudatosabbak, mondja James Atkins, és Planet Super League nevű kezdeményezésével fenntarthatósági cselekvésekre épít bajnokságot angol szurkolóknak. Hamarosan talán a műanyagszemét miatt aggódó fradistáknak is lesz mit játszaniuk.
Climate change for football fans – ilyen címmel könyvet kiadni alighanem a bátorság újraértelmezése. Te mégis ezt tetted. Miért? Már régóta foglalkoztam éghajlatváltozási témákkal, 2005-től blogot írtam, ebből született meg a könyv. Alapvetően az akkori éghajlatváltozási politika kritikája volt. Olvashatatlanul unalmas lett. Ezért átírtam úgy, hogy egy burnley-i családról szóljon, akik elkötelezett szurkolói a helyi csapatnak. Semmit sem tudnak a klímaváltozásról, amíg össze nem futnak egy ukrán fickóval, akit – épp ellenkezőleg – nem érdekel a foci, de otthon van a környezeti kérdésekben. Fogadásból együtt töltenek egy szezont, és közben az ukrán srác elmondja nekik a kritikáit.
A Planet Super League (PSL) ötlete ebből a könyvből született meg, vagy kvótakereskedő cégedből, a Vertisből? Abból, hogy rájöttem, a focinak tényleg van társadalomformáló ereje, és kíváncsi voltam, elég nagy-e ahhoz, hogy szurkolókat olyan dolgokra vegyen rá, amikre korábban nem gondoltak volna. Ehhez jön, hogy Angliában egészen mást jelent a futball, mint Magyarországon. Sokkal erősebb a társadalmi beágyazottsága.
Meg a merítés is nagyobb, ha valamit kezdeni akarsz a szurkolókkal. Egyszerűen sokkal többen járnak meccsre. Nyilván, de van azért még valami. Nagyobb nyitottságot érzek Angliában a szurkolók körében a zöld gondolatra. Ebben közrejátszik, hogy demográfiailag Angliában a meccsre járók lényegében leképezik a társadalmat. Egy stadionban ugyanúgy látsz fiatalokat, zsidókat, nőket, szikheket, feketéket. Magyarországon ez sokkal kevésbé van így. Itt van egy elit, ami nagyon szereti a focit, de a betont talán még jobban. (Mosolyog.) Van sok más futballrajongó, de ők nem annyira képezik le a társadalmat.
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában […]
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában pillanatok alatt lehet eljutni a „mennyi az elég?” kérdésén át a világban elképesztő mértékűvé vált egyenlőtlenségekig. Ameddig ez a fogalom nem telik meg kiegyensúlyozottabb tartalommal, számos problémánk marad.
A színpadon: „A sikeres üzlet nem jár párban a sikeres élettel.” — Pistyur Veronika
Szerencsére vannak, akik megkezdték az újradefiniálást. Például a Zebras Unite mozgalom alapítói. 2017-ben azt mondták, az unikornis mellett az üzleti élővilág észreveendő fajtája a zebra. Olyat legalább már többen láttunk. Kisvállalkozásokat neveznek így, amelyek fenntarthatók, de nem feltétlenül lesznek pár év alatt milliárddolláros üzletek. Az alapítók kisebb növekedésű cégeket építettek, nehezen találtak üzleti partnereket, befektetőket, mert ambíciójuk nem tűnt kiugrónak, és így a várható siker sem.
Kihívásukkal nincsenek kisebbségben. Szerintük az unikornisok kergetése torz elvárást kreált az elmúlt évtizedekben. Tévesen helyezik a mennyiséget a minőség, a fogyasztást az alkotás fölé. Az unikornisok valószerűtlenek, és rendkívül ritkák. Az annál agilisabb, nem túl harsány zebrák viszont nagyon is léteznek. Társadalmilag és pénzügyileg is hasznosak. Nem áldozza fel egyik a másikat, csordába verődve segítik egymást. Páratlan állóképességgel és tőkehatékonysággal rendelkeznek, amíg a körülmények lehetővé teszik túlélésüket. A felgyorsult változások következtében ma egyre több a zebra, mégsem éljük meg úgy, hogy valamiféle normaformáló, felszabadító erővel hatnának.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban más jön!
Gigantikus még a siker másik oldalának reprezentációja. Irigylésre méltó vagyon, presztízs, kiemelkedő láthatóság. A siker velejárói és fokmérői. Gyakran volumenalapú kísértések, kirívó kivételek. Miért válik a siker ráadásul egyesek börtönévé? Több, komoly sikereket felmutatni képes üzleti szereplő nyílt meg depresszióról, kritikus kiégésről az utóbbi időben. Évtizedeken át küzdöttek a még komolyabb teljesítményért és elismerésért, hajtottak minden áron. Aztán egyszer csak nem értik, mi volt az a siker, amire vágytak, és ami egy ponton mégis atomjaira hullott. A sikeres üzlet felépítése nem jár párban a sikeres élet felépítésével.
Az elmúlt fél évben negyven mélyinterjút készítettünk felsővezetőkkel. Mindenkitől megkérdeztük, mikor meghal, mit szeretne, ha mondanának róla. Többségük egybehangzóan azt válaszolta, reméli, annyit, hogy jó ember volt. Senki sem sorolta a sikereit, a vagyonát, a teljesítményeit. Ez lenne a siker? Hogy legalább nem ártottam? Hogy segítettem, ha megtehettem?
Feloldás lehetne a siker személyre szabottabb definíciója, és nem a növekedés, az előrelépés, a haladás egyértelmű elvárása. Ehhez kellene többségi felhatalmazás, hogy ér nem mennyiségi alapon feltételezni a sikert. Hogy ne számítson kudarcnak összerakosgatni a siker szertehullott atomjait, és nem építeni belőle újra (vagy soha) akkorát, mint azt elvárják. Siker lehet a célvonal átszakítása helyett az odavezető út egyensúlya. Egy díj, egy lista, egy mérőszám elérése helyett annak megélése, hogy a hétköznapok élhetők és akár élvezhetők. Lehet eredmény, ami nem kerül a nyilvánosság tizenöt percnyi figyelme elé. Hogy siker a bizalom és a hitelesség, és a szakmai tudáson túl megjelenő humanista értékek a vezetésben, a vállalható működés. Vagy siker a ma kihívásai közepette mentálisan egyben maradni. A növekedési számok mellett elővenni annak kérdését, vajon hány ember életére gyakorol pozitív hatást a tevékenységünk. Jó lenne a kivételek helyett új mércéket alkotnunk, hogy a megélhetés és érvényesülés terhe az élet esélyeit kevésbé árnyékolja be.
Gyanús, hogy ameddig a csillogó sikertörténetek mellett nem lesz kis keretes írásokban, szinte elvárhatóan feltüntetve, mi volt az adott siker ára, addig ezek a sikerek sokaknak nem inspirációt, hanem frusztrációt jelentenek. Pedig zebrából lényegesen többet láttak már, mint unikornisból.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika.
„Brúnó. Anyósom mindig így hívja. De nem tudom miért” – néz rám kérdőn cseh barátom, Jiřka. Tény, a cseh nevekben finoman szólva sem optimális az egy magánhangzóra eső mássalhangzók száma. Brno – németül Brünn, magyarul valaha Berén – Csehország második legnagyobb városa a szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, halastavakkal tarkított morva táj központjában.
Szűrés, megelőzés, innováció és társadalmi felelősségvállalás – a SYNLAB Hungary Kft. az ország legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatójaként folyamatosan fejleszt és tesz a jövőért. Póda Tamás kereskedelmi és marketingigazgatóval beszélgettünk.
Personal Brand Institute
2022 Július Támogatói tartalom Personal Brand Institute
Mit tanulhat egy telekommunikációs cég vezetője egy színházi igazgatótól? Hát egy szoftverfejlesztő egy középkori fejedelemtől? Dr. Tóth Tamás és Gecser Ottó szerint nagyon is sokat. Inspirációs ügynökség vezetőiként vallják, ahhoz, hogy sikeresek legyünk, ablakot kell nyitnunk a világra.
