Baromi jó érzés, hogy most te hozod a trófeát

Climate change for football fans – ilyen címmel könyvet kiadni alighanem a bátorság újraértelmezése. Te mégis ezt tetted. Miért?
Már régóta foglalkoztam éghajlatváltozási témákkal, 2005-től blogot írtam, ebből született meg a könyv. Alapvetően az akkori éghajlatváltozási politika kritikája volt. Olvashatatlanul unalmas lett. Ezért átírtam úgy, hogy egy burnley-i családról szóljon, akik elkötelezett szurkolói a helyi csapatnak. Semmit sem tudnak a klímaváltozásról, amíg össze nem futnak egy ukrán fickóval, akit – épp ellenkezőleg – nem érdekel a foci, de otthon van a környezeti kérdésekben. Fogadásból együtt töltenek egy szezont, és közben az ukrán srác elmondja nekik a kritikáit.


A Planet Super League (PSL) ötlete ebből a könyvből született meg, vagy kvótakereskedő cégedből, a Vertisből?
Abból, hogy rájöttem, a focinak tényleg van társadalomformáló ereje, és kíváncsi voltam, elég nagy-e ahhoz, hogy szurkolókat olyan dolgokra vegyen rá, amikre korábban nem gondoltak volna. Ehhez jön, hogy Angliában egészen mást jelent a futball, mint Magyarországon. Sokkal erősebb a társadalmi beágyazottsága.


Meg a merítés is nagyobb, ha valamit kezdeni akarsz a szurkolókkal. Egyszerűen sokkal többen járnak meccsre.
Nyilván, de van azért még valami. Nagyobb nyitottságot érzek Angliában a szurkolók körében a zöld gondolatra. Ebben közrejátszik, hogy demográfiailag Angliában a meccsre járók lényegében leképezik a társadalmat. Egy stadionban ugyanúgy látsz fiatalokat, zsidókat, nőket, szikheket, feketéket. Magyarországon ez sokkal kevésbé van így. Itt van egy elit, ami nagyon szereti a focit, de a betont talán még jobban. (Mosolyog.) Van sok más futballrajongó, de ők nem annyira képezik le a társadalmat.