A világ egyik legjobban vágyott szigetcsoportja sokaknak a földi paradicsom érzetét adja, a helyiek mindent meg is tesznek az utazók kiszolgálásáért. És közben maguk is azt érzik, nincs menőbb, mint reszortszigeten dolgozni.
Írta és fotózta: Szűcs Péter
Sabine majd kicsattan az egészségtől és a jómódtól. Németországban él, de a Maldív-szigetek egyikén futunk össze, férjével minden évben visszajárnak kedvenc reszortjukba, hogy néhány hónapot (!) a szigetvilágban tölthessenek. „Eddig háromszor házasodtunk újra össze a kerek évfordulókon, így már három nászutunk volt az elmúlt évtizedekben” – mondja őszinte örömmel, én meg jókedvét, pozitív energiáit átvéve megyek tovább a délutáni snorkelingre. A Maldív Köztársaság 1192 szigetéből körülbelül kétszáz a szállodasziget, és ugyanennyin laknak, a többi majdnem nyolcszáz egyelőre lakatlan. A reszortszigetek száma növekszik, ezt a tendenciát a vírusválság is csak rövid időre szakította meg, átlagosan minden évben két-három új reszortsziget jön létre. Az óriási érdeklődés alapján a megnyíló hotelkomplexumok száma sokkal nagyobb is lehetne, ha az állam nem kontrollálná a befektetéseket, és nem határozná meg a növekedés dinamikáját. A Maldív Köztársaság egyik szigetét sem lehet megvásárolni, befektetési céllal viszont hosszú távra bérelhetők.
A Maldív-szigetekre utazó a maléi Velana nemzetközi repülőtérre szál le. Innen tovább a kiválasztott hotelszigetre roppant könnyen megy a transzfer, a reszortok előre megszervezik. Amíg fent van a Nap, hidroplánokkal, naplemente után gyorsan sikló motorcsónakokkal repítik a turistát valamelyik álomszigetre.
Egy rendkívül kedves, idős magyar orvos házaspárral már egy másik szigeten elegyedek szóba. Magyarul köszönök rájuk, amikor meghallom, hogy ők is így szólnak egymáshoz a vacsoraasztalnál. „Elmúltunk hetvenévesek, megtehetjük, hogy az Indiai-óceán egyik szigetéről egy pár hét után átmenjünk egy másikra. A vagyonát az ember nem viszi át a másvilágra, ezért feléljük, amink van” – magyarázzák, miért döntöttek a Maldív-szigetek mellett, amikor az utazásukat tervezték. Nem is kérdezek többet, jó utat, jó egészséget és jó étvágyat kívánok. Második maldív utam utolsó éjszakáján, az ötcsillagos Kagi Spa Islandon, szintén találkozom magyarokkal. A sziget ötven vízi villájából huszonöt keletre néz, a korán kelők a napfelkeltét élvezhetik, a másik huszonöt nyugatra van tájolva, lakóik szinte minden éjjel ugyanúgy vöröslő naplementében gyönyörködhetnek. A keleti oldal első villája az enyém egy éjszakára, véletlenül hallom meg, hogy a szomszédomban egy pár magyarul beszélget arról, milyen tengeri élőlényekkel találkoztak a villa körüli víz alatti kirándulásukon.
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában […]
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában pillanatok alatt lehet eljutni a „mennyi az elég?” kérdésén át a világban elképesztő mértékűvé vált egyenlőtlenségekig. Ameddig ez a fogalom nem telik meg kiegyensúlyozottabb tartalommal, számos problémánk marad.
A színpadon: „A sikeres üzlet nem jár párban a sikeres élettel.” — Pistyur Veronika
Szerencsére vannak, akik megkezdték az újradefiniálást. Például a Zebras Unite mozgalom alapítói. 2017-ben azt mondták, az unikornis mellett az üzleti élővilág észreveendő fajtája a zebra. Olyat legalább már többen láttunk. Kisvállalkozásokat neveznek így, amelyek fenntarthatók, de nem feltétlenül lesznek pár év alatt milliárddolláros üzletek. Az alapítók kisebb növekedésű cégeket építettek, nehezen találtak üzleti partnereket, befektetőket, mert ambíciójuk nem tűnt kiugrónak, és így a várható siker sem.
Kihívásukkal nincsenek kisebbségben. Szerintük az unikornisok kergetése torz elvárást kreált az elmúlt évtizedekben. Tévesen helyezik a mennyiséget a minőség, a fogyasztást az alkotás fölé. Az unikornisok valószerűtlenek, és rendkívül ritkák. Az annál agilisabb, nem túl harsány zebrák viszont nagyon is léteznek. Társadalmilag és pénzügyileg is hasznosak. Nem áldozza fel egyik a másikat, csordába verődve segítik egymást. Páratlan állóképességgel és tőkehatékonysággal rendelkeznek, amíg a körülmények lehetővé teszik túlélésüket. A felgyorsult változások következtében ma egyre több a zebra, mégsem éljük meg úgy, hogy valamiféle normaformáló, felszabadító erővel hatnának.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban más jön!
Gigantikus még a siker másik oldalának reprezentációja. Irigylésre méltó vagyon, presztízs, kiemelkedő láthatóság. A siker velejárói és fokmérői. Gyakran volumenalapú kísértések, kirívó kivételek. Miért válik a siker ráadásul egyesek börtönévé? Több, komoly sikereket felmutatni képes üzleti szereplő nyílt meg depresszióról, kritikus kiégésről az utóbbi időben. Évtizedeken át küzdöttek a még komolyabb teljesítményért és elismerésért, hajtottak minden áron. Aztán egyszer csak nem értik, mi volt az a siker, amire vágytak, és ami egy ponton mégis atomjaira hullott. A sikeres üzlet felépítése nem jár párban a sikeres élet felépítésével.
Az elmúlt fél évben negyven mélyinterjút készítettünk felsővezetőkkel. Mindenkitől megkérdeztük, mikor meghal, mit szeretne, ha mondanának róla. Többségük egybehangzóan azt válaszolta, reméli, annyit, hogy jó ember volt. Senki sem sorolta a sikereit, a vagyonát, a teljesítményeit. Ez lenne a siker? Hogy legalább nem ártottam? Hogy segítettem, ha megtehettem?
Feloldás lehetne a siker személyre szabottabb definíciója, és nem a növekedés, az előrelépés, a haladás egyértelmű elvárása. Ehhez kellene többségi felhatalmazás, hogy ér nem mennyiségi alapon feltételezni a sikert. Hogy ne számítson kudarcnak összerakosgatni a siker szertehullott atomjait, és nem építeni belőle újra (vagy soha) akkorát, mint azt elvárják. Siker lehet a célvonal átszakítása helyett az odavezető út egyensúlya. Egy díj, egy lista, egy mérőszám elérése helyett annak megélése, hogy a hétköznapok élhetők és akár élvezhetők. Lehet eredmény, ami nem kerül a nyilvánosság tizenöt percnyi figyelme elé. Hogy siker a bizalom és a hitelesség, és a szakmai tudáson túl megjelenő humanista értékek a vezetésben, a vállalható működés. Vagy siker a ma kihívásai közepette mentálisan egyben maradni. A növekedési számok mellett elővenni annak kérdését, vajon hány ember életére gyakorol pozitív hatást a tevékenységünk. Jó lenne a kivételek helyett új mércéket alkotnunk, hogy a megélhetés és érvényesülés terhe az élet esélyeit kevésbé árnyékolja be.
Gyanús, hogy ameddig a csillogó sikertörténetek mellett nem lesz kis keretes írásokban, szinte elvárhatóan feltüntetve, mi volt az adott siker ára, addig ezek a sikerek sokaknak nem inspirációt, hanem frusztrációt jelentenek. Pedig zebrából lényegesen többet láttak már, mint unikornisból.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika.
A Sotheby’s a járvány miatt átírta három évszázados, ódon üzleti játékszabályait. A nagymúltú aukciósház az NFT-piac hullámait meglovagolva, Netflix-szerű algoritmusokkal hajt a fiatalabb generációk pénztárcájára. Az amerikai Forbes cikke.
Senki sem nyit úgy ajtót, mint Nagy Ervin. Beront, de közben csak megérkezik. Egy robbanás a mozdulat és a jelenléte is. Most már azt is tudom, hogy ezt a rengeteg energiát gyerekkorában mivel kötötte le. Versenysportoló volt, akkor még követte az apai mintát, idősebb Nagy Ervin az MTK profi focistája volt. De Ervin szülei valamit nagyon tudtak, vagy […]
Sokakat. Reneszánszát éli a Margit körúti Bem mozi, a járvány után is nagy az igény a nosztalgiázásra. Pedig több mint százéves történetének visszatérő eleme a bizonytalanság, sőt a valódi moziélményt nyújtó filmszalagos vetítésekről is szinte teljesen le kellett mondaniuk a digitális trendek közepette. Bár erről kiderült, hogy helyesen tették.
Egy futballklub károsanyag-kibocsátása is visszafogható, de sokkal többet lehet elérni azzal, ha szurkolóik lesznek környezettudatosabbak, mondja James Atkins, és Planet Super League nevű kezdeményezésével fenntarthatósági cselekvésekre épít bajnokságot angol szurkolóknak. Hamarosan talán a műanyagszemét miatt aggódó fradistáknak is lesz mit játszaniuk.
