Írta: Madzin Emília

„Atyaég, meg leszek dobálva kásával!” – jegyzi meg nevetve a fél szemmel az étkezőasztalnál reggeliző kisfiát figyelő Rédli Balázs. A fiú a videóinterjú közben kitartóan jelzi – időnként a képernyő szélén felbukkanó fakanállal, máskor kisebb-nagyobb kurjongatásokkal –, hogy valójában az ő személye a beszélgetésünk legfontosabb apropója. A Szivárványcsaládokért Alapítvány kuratóriumi tagjai mind azonos nemű párjukkal vállaltak gyereket, és a szervezet a hozzájuk hasonló családok boldogulásán dolgozik.

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Az alapítvány sokkal kisebb, mint azt az ország minden szegletébe elérő kampányaik méretéből gondolnánk, jelenleg három kuratóriumi tag, Rózsa Krisztián pszichológus és családterapeuta, Pál Márton, egy gyógyszeripari vállalat régióvezetője és Rédli Balázs tévés újságíró, valamint két állandó önkéntes végzi a munka oroszlánrészét. Annak idején három pszichológus alapította, de a szakmai vonalat ma már csak Krisztián képviseli, a két másik alapítótárs kivált. Balázs és Marci 2020-ban csatlakoztak az alapítványhoz, hogy életet leheljenek bele.

„Az elején közösségépítéssel és szivárványcsaládban élő, vagy azt létrehozni szándékozó LMBTQI személyek támogatásával foglalkoztunk” – mondja Krisztián, majd kiderül, hogy Marci is akkor ismerkedett meg a szervezettel, amikor örökbe fogadott egy kisfiút. A munkát eleinte műhelybeszélgetésekkel kezdték, konferenciákra jártak, a sajtóval próbáltak minél több érintetthez eljutni, emellett pszichológiai segítségnyújtással is foglalkoztak.
Ekkoriban a melegközösségekben sem tudtak sokat a szivárványcsaládokról, és szerették volna megmutatni nekik, hogy jogilag ez járható út. Emellett annak a tévhitnek az eloszlatásáért küzdöttek, hogy az ilyen családokban felnövő gyerekeknek fejlődésbeli rendellenségük lesz.

„Az azonos nemű párok sokkal kevésbé voltak tisztában a lehetőségeikkel, akik pedig már vállaltak gyermeket, jellemzően nem ismertek hasonló helyzetben élő szülőket. Erre az igényre reagálva jöttünk létre. Szerettünk volna támogatást adni azoknak, akik szintén gyereket vállalnának, és ellátni őket konkrét, praktikus információkkal arról, miként válhatnak szülőkké – az érzelmi és szociális támogatás mellett.” Ekkor még nem látszódtak nyilvánosan úgy, ahogyan az elmúlt másfél évben, ma már inkább a társadalmi kommunikációra koncentrálnak.
Mindannyian tagjai voltak annak a pár száz fős Facebook-csoportnak, ahova 2020 nyarára elértek a szivárványcsaládokat érintő jogszabályok szigorításáról szóló pletykák. Aztán ősszel bekerült az alaptörvénybe, hogy az anya nő, az apa férfi, és a jogszabály lényegében azt is ellehetetlenítette, hogy egyedülállók örökbe fogadhassanak.

A család, az család kampányon dolgozó apró csapat rögtön heves online ötletelésbe kezdett. Személyesen azonban csak 2020-ban, több hónap online munka után találkoztak. „Gyerekestül, kutyástul felkerekedtünk, és elmentünk kirándulni. Ekkor már rengeteg üzenetet váltottunk virtuálisan, de sosem láttuk élőben a srácokat. Amikor először megláttam Marcit és a férjét, Ádámot, meglepetten néztem rájuk: azta, srácok, ti tényleg ilyen magasak vagytok?!” – emlékszik vissza Balázs.

MICSODA CSALÁD!
A magyar társadalmat többségében elfogadónak gondolják. Ezt tapasztalataikra, illetve az Amnesty International és a Háttér Társaság országos felméréseire alapozzák. Utóbbival 2019-ben vágtak bele eleinte csak informális együttműködésbe, amikor Marciról és családjáról forgattak egy rövid ismeretterjesztő videót. A jogszabályi szigorításról szóló szóbeszédek után magától értetődő volt a szorosabb összefogás: az alapítvány tagjai megalkották a koncepciót, majd megszületett A család, az család kampány, kreatív részről a Publicis Groupe Hungary is beszállt, pro bono alapon.

Azzal, hogy többek között Gulácsi Péter, Ördög Nóra vagy Mihalik Enikő is kiálltak a kampány mellett, a főváros határain túlra is eljutottak, és az alapítvány szivárványcsaládokról szóló mesekönyve, a Micsoda család! kapcsán a magyar irodalmi élet szereplői, például Péterfy-Novák Éva, Dragomán György és Grecsó Krisztián is kifejezték támogatásukat.

Szivárványcsaládokért Alapítvány

Az alapítás éve:
2012
A csapat létszáma:
3 kuratóriumi tag + 2 önkéntes
Éves költségvetés:
5 millió forint alatt

MIT KEZDENÉNEK 10 000, 100 000
és 1 000 000 forint
adománnyal?
10 000:
Egyórás tanácsadást nyújtanának egy párnak, akik gyereket szeretnének vállalni, vagy már vállaltak, és támogatásra van szükségük.
100 000:
Közösségépítő találkozót szerveznének szivárványcsaládosoknak.
1 000 000:
Egy új ismeretterjesztő kommunikációs kampány költségeit fedeznék belőle.

Az alapítvány szeretné elérni, hogy minden magyar kisgyermekes család azonos jogokkal rendelkezzen. A szivárványcsaládokban az egyik szülő a magyar törvények értelmében nem számít szülőnek, a gyermekek elesnek attól a védelemtől, amit a két szülőhöz való kötődés jogi értelemben jelent. „Kisfiunk hivatalos gyámja csak az egyikünk lehet, ha bármi történik velünk, csak utánam örökölhet. Csak én járhatok el a nevében, legyen az iskolai ügyintézés vagy tajkártyakiváltás, de említhetném a családtámogatásokat is” – sorolja Marci. A gyakorló apák szerint sokszor az adott hivatal vagy ügyintéző jóindulatán múlik, el tudnak-e intézni valamit. Ugyanaz néven futó kampányukkal erre próbálták felhívni a figyelmet: hiába a gyermek a legfontosabb az életükben, jogi értelemben vett mozgásterük korántsem ugyanakkora, mint más családoké.

„A magyar társadalom mindig színes volt. A mi feladatunk jelenleg az, hogy az emberekre zúduló turbulens információáramlást egységesítve támogatást és megértést nyújtsunk azoknak, akiknek ismeretlen terület a szivárványcsaládok helyzete” – foglalja össze Krisztián. Balázs azt mondja: „Nem célunk harcolni a döntéshozókkal, csak beszélni szeretnénk arról, hogy kik vagyunk valójában: ugyanúgy szeretjük a gyermekeinket, és ugyanúgy részei vagyunk Magyarországnak, mint minden más család.”

Jaksity györgy kommentje:

Félve ütögetem a gépem billentyűit, miközben a világ civilizáltabb országaiban teljesen hétköznapi témáról beszélnénk. És ez a baj, hogy itthon nem hétköznapi és nem magától értetődő, hogy nem valamely poros, dohos vallási vagy ideológiai, ne adj’ isten politikai kampány szlogenjei a fontosak, hanem a valódi szeretet… És bizony, aki nem tanulta meg, nem tudja magát szeretni, nem érzi magát szerethetőnek, az másokat sem tud, és a másságot sem tudja szeretni, elfogadni. Mikor fogjuk mi és választott vezetőink szerethetőnek gondolni magunkat, és megtanulni szeretni, elfogadni, befogadni?