Az első fekete diplomata, Rupert Lloyd 1953-ban lépett először magyar földre. Mint első titkár, később pedig tanácsos, hamar fontos tagja lett a magyarországi diplomáciának – azt azonban csak az amerikai követség akkori ügyvivője, továbbá John Foster Dulles amerikai külügyminiszter és az eszmecseréikhez addigra már szinte korlátlanul hozzáférő ÁVO tudta, hogy a kinevezés ötlete egy egyszerű újságíró fejéből pattant ki. Márton Endre, az Associated Press hírügynökség budapesti tudósítója az 50-es évek közepén heti rendszerességgel látogatta az amerikai követség Szabadság téri épületét. Egyszer azt javasolta az ügyvivőnek, hogy az Egyesült Államokat rasszistának bélyegző magyar sajtó cáfolatául helyezzenek fekete diplomatát Budapestre. Az ötlet megtetszett az ügyvivőnek, rögtön táviratozott is Dullesnak – és néhány hónap múlva Budapestre érkezett Rupert Lloyd.

Márton Endre és felesége, a konkurens United Pressnek tudósító Márton Ilona 1953-ra azon három újságíró közé tartoztak, akik külföldi lapoknak dolgoztak – igaz, akkor még nem tudták, hogy harmadik társukat addigra már beszervezte az ÁVO. Öt évvel korábban még több mint hatvan külföldi újságíró volt az országban, de a változás nem gátolta meg őket munkájuk elvégzésében. Sőt abban sem, hogy rendszeresen részt vegyenek az amerikai diplomaták estélyein vagy épp esküvőin, fehér amerikai sportkocsival járják Budát, és amerikai diplomatagyerekek levetett ruháiba öltöztessék lányaikat.

„Egy olyan országban, ahol semmit sem lehetett kapni, ahol mindenki szegényesen öltözködött, lompos volt, és szánalmasan kopott, egyszer csak belépett két magyar, akik jobban néztek ki, mint közülünk bárki” – emlékezett vissza fél évszázaddal később az egyik Budapestre kinevezett amerikai diplomata felesége, amikor a Márton házaspár kisebbik lánya, Kati a szüleiről kérdezte, hogy anyagot gyűjtsön készülő könyvéhez. „Nézd – mondja, a kezében lévő fényképen Ilonára mutatva, aki elegáns, fekete ruhában, fátyoldíszes kalapban mosolygott –, ez az esküvőnkön készült. Ugye sose hinnéd, hogy nem közülünk való?”
Bármennyire is így tűnt, az ÁVO másképp gondolta. Az ötlettel, hogy Rupert Lloydot Budapestre helyezzék, Márton Endre egyértelműen átlépett egy határt, de ha nincs a fekete diplomata, minden bizonnyal akkor is letartóztatják előbb-utóbb. Erre utal legalábbis az ÁVO által éveken át összeállított több ezer oldalnyi akta, az egyik legnagyobb az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A Márton család körül hemzsegő ügynökök morbidul gondos türelemmel készítették elő a letartóztatást.