Ezt nem a falra akasztod

A Sotheby’s kortárs művészeti osztályának egyik fiatal alkalmazottja – jutalom reményében – új eszközosztályba való befektetés merész ötletével állt a cég új vezére, Charles Stewart elé. Az ötvenkét éves Stewart ekkor még nem hallott az NFT-kről – a mára a Bored Ape és a Cryptopunk-kollekciókról is híres non-fungible, azaz nem helyettesíthető tokenekről –, de érdekelte az ötlet. Talán van benne valami, gondolta, és a tiszteletreméltóan patinás, 1744-ben alapított aukciósház is profitálhat belőle. „Arra egyáltalán nem számítottam, ami a következő tizenkét hónapban történt” – mondja.


Valóban kevesek tudták volna megjósolni, hogy egy év múlva az NFT a műgyűjtők új, fiatal kriptofüggő generációjának akár egy Picasso vagy Porsche értékével is vetekedő, áhított őrülete lesz. A Sotheby’s százmillió dollárnyi NFT műalkotást és más digitális tokent adott el 2021-ben – ami persze bevallottan kevés a tavalyi globális, 17,6 milliárd dolláros forgalomhoz és a nagy versenytárs, a Christie’s 140 milliós bevételéhez képest. (Bár utóbbi fele egyetlen, kategóriájában rekordot is döntő kalapácsütésnek köszönhető.) Idén azonban a Sotheby’s a piaci részesedés növelésére számít, még az NFT-k hipervolatilitása mellett is – az ingadozást a vállalat más, újabb piacokon való eladásokkal és kortárs, modern műalkotások értékesítésével fedezi.


Kettős nyomás terelte az aukciósházat a megújulás útjára: a járvány és az új tulajdonos. 2019-ben a 6,6 milliárd dollárra becsült vagyonú francia telkómágnás, Patrick Drahi 3,7 milliárd dollárért vásárolta ki a céget a tőzsdéről. A tranzakció húszéves, nem túl fényes periódust zárt le a vállalat életében. 2002-ben egy árrögzítési botrány miatt a ház elnöke, Alfred Taubman börtönbe került, a tőzsdén töltött utolsó évében, 2018 és 2019 júniusa között a Sotheby’s részvényárfolyama – a szinte mozdulatlan S&P500 mellett – csaknem negyven százalékot zuhant, a cég bevételei négy százalékkal estek.