A Sotheby’s a járvány miatt átírta három évszázados, ódon üzleti játékszabályait. A nagymúltú aukciósház az NFT-piac hullámait meglovagolva, Netflix-szerű algoritmusokkal hajt a fiatalabb generációk pénztárcájára. Az amerikai Forbes cikke.
A Sotheby’s kortárs művészeti osztályának egyik fiatal alkalmazottja – jutalom reményében – új eszközosztályba való befektetés merész ötletével állt a cég új vezére, Charles Stewart elé. Az ötvenkét éves Stewart ekkor még nem hallott az NFT-kről – a mára a Bored Ape és a Cryptopunk-kollekciókról is híres non-fungible, azaz nem helyettesíthető tokenekről –, de érdekelte az ötlet. Talán van benne valami, gondolta, és a tiszteletreméltóan patinás, 1744-ben alapított aukciósház is profitálhat belőle. „Arra egyáltalán nem számítottam, ami a következő tizenkét hónapban történt” – mondja.
Valóban kevesek tudták volna megjósolni, hogy egy év múlva az NFT a műgyűjtők új, fiatal kriptofüggő generációjának akár egy Picasso vagy Porsche értékével is vetekedő, áhított őrülete lesz. A Sotheby’s százmillió dollárnyi NFT műalkotást és más digitális tokent adott el 2021-ben – ami persze bevallottan kevés a tavalyi globális, 17,6 milliárd dolláros forgalomhoz és a nagy versenytárs, a Christie’s 140 milliós bevételéhez képest. (Bár utóbbi fele egyetlen, kategóriájában rekordot is döntő kalapácsütésnek köszönhető.) Idén azonban a Sotheby’s a piaci részesedés növelésére számít, még az NFT-k hipervolatilitása mellett is – az ingadozást a vállalat más, újabb piacokon való eladásokkal és kortárs, modern műalkotások értékesítésével fedezi.
Kettős nyomás terelte az aukciósházat a megújulás útjára: a járvány és az új tulajdonos. 2019-ben a 6,6 milliárd dollárra becsült vagyonú francia telkómágnás, Patrick Drahi 3,7 milliárd dollárért vásárolta ki a céget a tőzsdéről. A tranzakció húszéves, nem túl fényes periódust zárt le a vállalat életében. 2002-ben egy árrögzítési botrány miatt a ház elnöke, Alfred Taubman börtönbe került, a tőzsdén töltött utolsó évében, 2018 és 2019 júniusa között a Sotheby’s részvényárfolyama – a szinte mozdulatlan S&P500 mellett – csaknem negyven százalékot zuhant, a cég bevételei négy százalékkal estek.
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában […]
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában pillanatok alatt lehet eljutni a „mennyi az elég?” kérdésén át a világban elképesztő mértékűvé vált egyenlőtlenségekig. Ameddig ez a fogalom nem telik meg kiegyensúlyozottabb tartalommal, számos problémánk marad.
A színpadon: „A sikeres üzlet nem jár párban a sikeres élettel.” — Pistyur Veronika
Szerencsére vannak, akik megkezdték az újradefiniálást. Például a Zebras Unite mozgalom alapítói. 2017-ben azt mondták, az unikornis mellett az üzleti élővilág észreveendő fajtája a zebra. Olyat legalább már többen láttunk. Kisvállalkozásokat neveznek így, amelyek fenntarthatók, de nem feltétlenül lesznek pár év alatt milliárddolláros üzletek. Az alapítók kisebb növekedésű cégeket építettek, nehezen találtak üzleti partnereket, befektetőket, mert ambíciójuk nem tűnt kiugrónak, és így a várható siker sem.
Kihívásukkal nincsenek kisebbségben. Szerintük az unikornisok kergetése torz elvárást kreált az elmúlt évtizedekben. Tévesen helyezik a mennyiséget a minőség, a fogyasztást az alkotás fölé. Az unikornisok valószerűtlenek, és rendkívül ritkák. Az annál agilisabb, nem túl harsány zebrák viszont nagyon is léteznek. Társadalmilag és pénzügyileg is hasznosak. Nem áldozza fel egyik a másikat, csordába verődve segítik egymást. Páratlan állóképességgel és tőkehatékonysággal rendelkeznek, amíg a körülmények lehetővé teszik túlélésüket. A felgyorsult változások következtében ma egyre több a zebra, mégsem éljük meg úgy, hogy valamiféle normaformáló, felszabadító erővel hatnának.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban más jön!
Gigantikus még a siker másik oldalának reprezentációja. Irigylésre méltó vagyon, presztízs, kiemelkedő láthatóság. A siker velejárói és fokmérői. Gyakran volumenalapú kísértések, kirívó kivételek. Miért válik a siker ráadásul egyesek börtönévé? Több, komoly sikereket felmutatni képes üzleti szereplő nyílt meg depresszióról, kritikus kiégésről az utóbbi időben. Évtizedeken át küzdöttek a még komolyabb teljesítményért és elismerésért, hajtottak minden áron. Aztán egyszer csak nem értik, mi volt az a siker, amire vágytak, és ami egy ponton mégis atomjaira hullott. A sikeres üzlet felépítése nem jár párban a sikeres élet felépítésével.
Az elmúlt fél évben negyven mélyinterjút készítettünk felsővezetőkkel. Mindenkitől megkérdeztük, mikor meghal, mit szeretne, ha mondanának róla. Többségük egybehangzóan azt válaszolta, reméli, annyit, hogy jó ember volt. Senki sem sorolta a sikereit, a vagyonát, a teljesítményeit. Ez lenne a siker? Hogy legalább nem ártottam? Hogy segítettem, ha megtehettem?
Feloldás lehetne a siker személyre szabottabb definíciója, és nem a növekedés, az előrelépés, a haladás egyértelmű elvárása. Ehhez kellene többségi felhatalmazás, hogy ér nem mennyiségi alapon feltételezni a sikert. Hogy ne számítson kudarcnak összerakosgatni a siker szertehullott atomjait, és nem építeni belőle újra (vagy soha) akkorát, mint azt elvárják. Siker lehet a célvonal átszakítása helyett az odavezető út egyensúlya. Egy díj, egy lista, egy mérőszám elérése helyett annak megélése, hogy a hétköznapok élhetők és akár élvezhetők. Lehet eredmény, ami nem kerül a nyilvánosság tizenöt percnyi figyelme elé. Hogy siker a bizalom és a hitelesség, és a szakmai tudáson túl megjelenő humanista értékek a vezetésben, a vállalható működés. Vagy siker a ma kihívásai közepette mentálisan egyben maradni. A növekedési számok mellett elővenni annak kérdését, vajon hány ember életére gyakorol pozitív hatást a tevékenységünk. Jó lenne a kivételek helyett új mércéket alkotnunk, hogy a megélhetés és érvényesülés terhe az élet esélyeit kevésbé árnyékolja be.
Gyanús, hogy ameddig a csillogó sikertörténetek mellett nem lesz kis keretes írásokban, szinte elvárhatóan feltüntetve, mi volt az adott siker ára, addig ezek a sikerek sokaknak nem inspirációt, hanem frusztrációt jelentenek. Pedig zebrából lényegesen többet láttak már, mint unikornisból.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika.
Több mint negyven évvel ezelőtt egy fiatal orvos, Mező Róbert elkezdett műlábakat faragni a rehabilitációs intézetben, majd egy szerencsés véletlen és néhány – mai szóval – angyalbefektető segítségével vállalkozássá szervezte a tevékenységet. Az LBT Kft. lúdtalpbetétekkel indult, mára ennél sokkal több. Időközben váltak családi céggé, és már nemcsak forgalmazzák, hanem dr. Orto márkanév alatt gyártják is a rehabilitációs eszközöket.
Piacvezető pozícióba nőtt a Webshippy, a kiszervezett logisztika digitális megoldásainak hazai úttörője, miközben a fogyasztók egyre több kényelmi szolgáltatást várnak el. Az alapítók víziója most az országhatárokon túlra szólítja őket: régiós terjeszkedésbe kezdenek, amihez újabb befektetők szállítják a finanszírozást. A robotizált fóti raktárból már az európai hálózat kiépítése sem tűnik elérhetetlennek.
Akkora mérföldkőhöz érkeztek, mint még soha. Túl vannak egy fúzión, mögéjük állt egy tőkeerős partner, benne vannak egy nagy átalakulásban, és már Európát is kicsinek érzik. Nyíri József szereti a kockázatot, most (újra) vállalja is.