Gál Dániel hét évvel ezelőtt hívta életre a Budai Dobiskolát, és azóta több száz autista, mozgássérült és vak tanítványt vezetett be a ritmus világába. A dobolás terápiás hatással bír, a pedagógusok javuló magatartásról és tanulmányi eredményekről számolnak be, a leglelkesebb gyerekek még szüleiket is magukkal viszik a dobórákra. Megnéztem, meghallgattam, kipróbáltam.
Ha felül van a hangjegy, a pergőt üssem, ha x-et mutat, a cintányért, ha alul, akkor meg a lábdob jön. Egyszerűnek hangzik, közben meg olyan, mintha egy tízismeretlenes egyenletet próbálnék megoldani. Egy perc alatt rövidzárlatot kap az agyam, nem tudom összehangolni a végtagjaimat, aztán eltelik még egy perc, és valami elindul. Lassan, akadozva, de elhangzik a Billie Jean első pár taktusa.
Gál Dani, a Budai Dobiskola megálmodója higgadtan magyaráz, látszik, hogy nehéz kihozni a sodrából. Meg is jegyzem neki, hogy nem egy ideges típus. Azt mondja, ez az, amire legelőször megtanította ez a hivatás. Tanítványainál, akik nagy része figyelemzavaros, hiperaktív, vagy az autizmus spektrumzavaron áll valahol, elkel a türelem. Vannak itt mozgáskorlátozottak, szellemi fogyatékkal élők és vakok is, akiknél sajátos tanítási formát kell választania. Ez persze nem szegi Dani kedvét, a többletfeladat csak még jobban motiválja. A befektetett energia kifizetődik, a gyerekek szülei egyre jobb iskolai eredményekről, a szociális képességek javulásáról, nyugodtabb hétköznapokról számolnak be.
A gospel és a metál találkozása Dani körülbelül a hatodik évében járt, amikor megkapta első dobját. Elmondása szerint azért döntöttek így a szülei, mert hiperaktív kisgyerek volt, folyton járt a keze és a lába, mindenen dobolt. A hangszer életre szóló szerelmet ígért. Dani gyerekkorában rocksztárnak készült, később inkább csak profi zenésznek, így a magántanároknak, a szüleivel látogatott egyházi koncerteknek és a metálzenének köszönhetően tökéletesre fejlesztette játékát. Ha valaki esetleg meglepődne az egyházi koncertek és a metálzene látszólagos ellentmondásán, Dani példája alátámasztja, milyen szépen megférnek egymással.
Ahol a legmagasabb luxusszint és a mediterrán szívélyesség páratlan panorámával párosul, ott a The Maybourne Riviera.
Írta: Jókuti András
Pascal, a taxisofőr nem túlzott, miközben a nizzai reptérről kanyarogtunk a hegyi szerpentineken a Maybourne Riviera felé: ez bizony azur, azaz kék. De még mennyire kék, sőt, égszínkék! Beszélgetésünk nem csak nyelvismereti hiányosságok miatt maradt meg az esszenciális jelzőknél, az ötven–hatvan éves sofőr ugyanis végig a feleségével – aki eleve Mon Amour néven volt eltárolva a telefonjában – folytatott meglehetősen élénk, és még annál is szerelmesebb diskurzust. De hát mivel is töltené az idejét egy taxisofőr (vagy bárki más) a Côte d’Azurön, mint azzal, hogy szerelmes?
Roquebrune-Cap-Martin talán nem eléggé népszerű úticél a hazai utazók körében, pedig a kiejtése egyszerűbb, mint gondolnánk: rokbrün-kapmartan! És ha már ezzel megbirkóztunk, tényleg érdemes alaposan körülnézni ebben a kisvárosban, ahol a legendás modernista építész, Le Corbusier töltötte idejét egy – mára már a világörökség részét képező – maga tervezte vityillóban a tengerparton. De itt van talán egész Franciaország legrégebbi erődítménye is, kiváló kilátás nyílik róla a nagy kékségre is, útban lefelé pedig egy kétezer éves olajfa hozza termését ma is.
Aztán befutunk a hotelbe, és hamar elfelejtődik minden, amit addig láttunk. Kicsit még mintha Pascal, a sofőr szája is tátva maradna, pedig láthatott ő már egyet s mást a Monaco–Menton-tengelyen, de azért az ötszáz méter magas függőleges sziklafalon álló impozáns hoteltől neki is felszalad a szemöldöke, talán még egy oh là là is kicsúszik.
De erre sajnos nem tudok figyelni, mert én is alaposan elámulok, majd hamar beszippant a modern művészeti alkotásokkal, például Louise Bourgeois szobrával és Le Corbusier hatalmas, mozgatható üvegfalával dekorált hatalmas, világos lounge. A fogadtatás természetesen a legmagasabb luxusszintnek megfelelően udvarias, de ehhez mediterrán szívélyesség is társul. Aztán hiába a gyönyörű enteriőr a fantasztikus bútorokkal, a panoráma ellopja a show-t.
Nem véletlenül van szinte minden falfelület üvegből, itt a fő attrakció a tenger tengerkékje, ez tölti be a látóteret, ez nyugtatja meg a szemet, ez a legszebb dekoráció. Az amúgy is hihetetlenül tágas lakosztály ezáltal infinity lakosztállyá alakul át – persze, nagyon szép a fürdő, a gardróbszoba, az elegáns, modern vonalvezetésű fehér bőrkanapékkal és étkező asztallal berendezett nappali, de a terasz mindent visz.
Háromszoros panoráma Nem sok hasonló helye van a világnak, ahol egyszerre három országra nyílik lenyűgöző panoráma: jobbra Monte Carlo, egy jó távcsővel akár a Grand Prix vagy a Monte Carlo Masters tenisztorna is követhető lenne, de nézzünk inkább előre, és máris újra Franciaországban vagyunk, szemben a Cap Martin földnyelve, balra Menton (mintha még a három Michelin-csillagos Mirazur étterem ablakai is látszanának), majd pár méter, és már Olaszország következik. És tenger mindenfelé, amerre a szem ellát.
Mélyvíz – csak úszóknak! A luxushotelhez luxusétterem dukál, az üzemeltetők nem fukarkodtak a nagy nevek felvonultatásával sem. Mauro Colagreco felügyeli a gasztronómiai koncepciót, de az infinity pool környékének lazább kínálatát a nem kevésbé híres Jean-Georges Vongerichten állította össze. A zászlóshajó, a Ceto étterem a legfelső szinten, megnyitása után mindössze pár hónappal már egy Michelin-csillagot is magáénak mondhat. (Izgalmas adalék, hogy épp a Michelin Bibendum figurája ihlette az egyik étterem székeit tervező Eileen Gray-t.) Itt is a tenger ural mindent, a teljes „A tenger mélye felé” menü a tenger gyümölcseire épül, de a megszokottnál ez sokkal szélesebb választékot jelent. A halak, rákok, kagylók mellett itt jelentős szerephez jutnak a tenger zöldségei is: plankton és algák is. Kombualga-kéregben érlelődött például a tonhal, vakaméval van dúsítva a kumkvatos articsókasaláta, de a legmeglepőbb, és egyben legfinomabb talán a ropogós algalapokból készülő mille-feuille (krémes), vaníliakrémmel és karamellszósszal, az alga enyhe sóssága kiváló adalék a süteményhez, roppanósságával pedig tökéletes helyettesítője a leveles tésztának.
A csillogó-villogó borhűtők tökéletes rendjében meglepő látvány egy sor olyan borospalack, ami alapos tisztogatásra szorulna. Mintha a Titanic borkészletét hozták volna a felszínre, mindenféle apró kagyló és tengeri élőlény fedi az üvegeket. Persze nem a takarítónő gondatlansága az ok, hanem gondos tervezés, a borospincét esetükben lecserélték a tenger mélyére: adott a sötét, állandó hűvöst biztosító, oxigénben szegény környezet. Tapasztalatok szerint az így tárolt borokra nagyobb összetettség jellemző mind aromákban, mind ízekben. Erősebb ásványosságuk és sósságuk kiválóan alkalmassá teszi őket az édeskésebb tengeri alapanyagokkal, például a rákfajtákkal való párosításra. Andrea Moscardino, a konyhafőnök tudja, hogy azért a víz az úr…
Nagy Ervinre mindig hallgattak a szülei. Engedték, hogy biciklin nyakába vegye Dunaújvárost, ha épp udvarolni támadt kedve, mehetett, amikor tizenhat évesen elszegődött Münchenbe kubikolni, de meghallották azt is, hogy színész szeretne lenni. Később SZFE-s tanárai sem próbálták megzabolázni szépfiús vidéki nyerseségét, hagyták, hogy ösztönei úgy működjenek, ahogy kell. A szabadságérzet vezérelte, amikor 1999-ben társult a Katona József Színházhoz, és akkor is, amikor két évtizeddel később úgy döntött, eljön. Sohasem volt még annyira a maga ura, mint most, de függetlenségét hamarosan teljesen új szintre emeli – ezúttal azonban már nem színészként.
A világ egyik legjobban vágyott szigetcsoportja sokaknak a földi paradicsom érzetét adja, a helyiek mindent meg is tesznek az utazók kiszolgálásáért. És közben maguk is azt érzik, nincs menőbb, mint reszortszigeten dolgozni.
Három éve ilyenkor 325 forintért vettünk eurót, most 400-ért. Nem elég, hogy önmagában a forint gyengülése jócskán megdrágította a magyar utazó külföldi nyaralását, más költségek is csúnyán elszálltak, mire a covid után tömegével távolabbi tájakra is kiszabadulnak az emberek. Most aztán főleg érdemes odafigyelni a további pénzügyi csapdákra is, összegyűjtöttük, hogy a saját szervezésű nyaralásokon mire érdemes leginkább odafigyelni, nehogy egy következő kiruccanás költségét hagyjuk ott önként és dalolva a szolgáltatóknál.
Sokakat. Reneszánszát éli a Margit körúti Bem mozi, a járvány után is nagy az igény a nosztalgiázásra. Pedig több mint százéves történetének visszatérő eleme a bizonytalanság, sőt a valódi moziélményt nyújtó filmszalagos vetítésekről is szinte teljesen le kellett mondaniuk a digitális trendek közepette. Bár erről kiderült, hogy helyesen tették.
