Senki sem nyit úgy ajtót, mint Nagy Ervin. Beront, de közben csak megérkezik. Egy robbanás a mozdulat és a jelenléte is. Most már azt is tudom, hogy ezt a rengeteg energiát gyerekkorában mivel kötötte le. Versenysportoló volt, akkor még követte az apai mintát, idősebb Nagy Ervin az MTK profi focistája volt. De Ervin szülei valamit nagyon tudtak, vagy […]
Senki sem nyit úgy ajtót, mint Nagy Ervin. Beront, de közben csak megérkezik. Egy robbanás a mozdulat és a jelenléte is. Most már azt is tudom, hogy ezt a rengeteg energiát gyerekkorában mivel kötötte le. Versenysportoló volt, akkor még követte az apai mintát, idősebb Nagy Ervin az MTK profi focistája volt. De Ervin szülei valamit nagyon tudtak, vagy talán még inkább éreztek. Hagyták, hogy gyerekük maga intézze a dolgait, bíztak benne. Ervin irányt váltott, és szokatlan egyértelműséggel lett színművészetis diák, majd a Katona József Színház színésze, amit aztán nemrég otthagyott, hogy most már tényleg és teljesen a maga ura legyen. Akkor még maga sem tudta: ennek fontos része lesz, hogy hosszú napokon át Zámbó Jimmynek öltözik. De szereti a kihívásokat, és ez most tényleg az. Ahogy mondja, csúszós részén van a karrierjének.
Ervin szülei valamit nagyon tudtak. Vagy talán még inkább éreztek.
A gyerekkor nem csak a címlapsztoriban kerül elő. Rövid részletet hozunk a forbes.hu-n megjelent felnövéstörténetből, amit Gólya Ági írt Neogrády-Kiss Barnabásról. Egy nem mindennapi gyerekkor, nem mindennapi gondossággal megírva rejtőzik az oldalon lévő QR kód mögött. Marton Kati szintén döbbenetes gyerekkoráért nem kell kattintani, elég az 56. oldalra lapozni. Az Amerikában élő, de Magyarországon született újságíró nemrég Angela Merkelről írt könyvet, de csak azután, hogy hosszú évekkel korábban már elmesélte egy műben szülei, az utolsó külföldre tudósító magyar újságírók 50-es évekbeli történetét.
Ebben a nyári Forbesban hozunk még pár oldalt a 400 forint körüli euróárfolyamról és arról, mi a teendő ilyenkor, ha külföldre indulsz nyaralni. De itt van Nyíri József portréja is, akiről először 2014-ben írtunk. Azóta megváltozott körülötte a csapat és a cégnév is párszor, de a lényeg nem: továbbra is a magyar fintech piac élvonalában van, és azon dolgozik, hogy a bankok a rendelkezésükre álló adatokat még okosabban tudják használni. Nem kevésbé Forbes-sztori az Andriska Pékbisztró sem, a menedzservilágból kiugrott házaspárral, akik budapesti egzisztenciájukat tették fel (szó szerint) egy minden szegletében minőségi Balaton-felvidéki pékség kedvéért. Bejött.
Ahol a legmagasabb luxusszint és a mediterrán szívélyesség páratlan panorámával párosul, ott a The Maybourne Riviera.
Írta: Jókuti András
Pascal, a taxisofőr nem túlzott, miközben a nizzai reptérről kanyarogtunk a hegyi szerpentineken a Maybourne Riviera felé: ez bizony azur, azaz kék. De még mennyire kék, sőt, égszínkék! Beszélgetésünk nem csak nyelvismereti hiányosságok miatt maradt meg az esszenciális jelzőknél, az ötven–hatvan éves sofőr ugyanis végig a feleségével – aki eleve Mon Amour néven volt eltárolva a telefonjában – folytatott meglehetősen élénk, és még annál is szerelmesebb diskurzust. De hát mivel is töltené az idejét egy taxisofőr (vagy bárki más) a Côte d’Azurön, mint azzal, hogy szerelmes?
Roquebrune-Cap-Martin talán nem eléggé népszerű úticél a hazai utazók körében, pedig a kiejtése egyszerűbb, mint gondolnánk: rokbrün-kapmartan! És ha már ezzel megbirkóztunk, tényleg érdemes alaposan körülnézni ebben a kisvárosban, ahol a legendás modernista építész, Le Corbusier töltötte idejét egy – mára már a világörökség részét képező – maga tervezte vityillóban a tengerparton. De itt van talán egész Franciaország legrégebbi erődítménye is, kiváló kilátás nyílik róla a nagy kékségre is, útban lefelé pedig egy kétezer éves olajfa hozza termését ma is.
Aztán befutunk a hotelbe, és hamar elfelejtődik minden, amit addig láttunk. Kicsit még mintha Pascal, a sofőr szája is tátva maradna, pedig láthatott ő már egyet s mást a Monaco–Menton-tengelyen, de azért az ötszáz méter magas függőleges sziklafalon álló impozáns hoteltől neki is felszalad a szemöldöke, talán még egy oh là là is kicsúszik.
De erre sajnos nem tudok figyelni, mert én is alaposan elámulok, majd hamar beszippant a modern művészeti alkotásokkal, például Louise Bourgeois szobrával és Le Corbusier hatalmas, mozgatható üvegfalával dekorált hatalmas, világos lounge. A fogadtatás természetesen a legmagasabb luxusszintnek megfelelően udvarias, de ehhez mediterrán szívélyesség is társul. Aztán hiába a gyönyörű enteriőr a fantasztikus bútorokkal, a panoráma ellopja a show-t.
Nem véletlenül van szinte minden falfelület üvegből, itt a fő attrakció a tenger tengerkékje, ez tölti be a látóteret, ez nyugtatja meg a szemet, ez a legszebb dekoráció. Az amúgy is hihetetlenül tágas lakosztály ezáltal infinity lakosztállyá alakul át – persze, nagyon szép a fürdő, a gardróbszoba, az elegáns, modern vonalvezetésű fehér bőrkanapékkal és étkező asztallal berendezett nappali, de a terasz mindent visz.
Háromszoros panoráma Nem sok hasonló helye van a világnak, ahol egyszerre három országra nyílik lenyűgöző panoráma: jobbra Monte Carlo, egy jó távcsővel akár a Grand Prix vagy a Monte Carlo Masters tenisztorna is követhető lenne, de nézzünk inkább előre, és máris újra Franciaországban vagyunk, szemben a Cap Martin földnyelve, balra Menton (mintha még a három Michelin-csillagos Mirazur étterem ablakai is látszanának), majd pár méter, és már Olaszország következik. És tenger mindenfelé, amerre a szem ellát.
Mélyvíz – csak úszóknak! A luxushotelhez luxusétterem dukál, az üzemeltetők nem fukarkodtak a nagy nevek felvonultatásával sem. Mauro Colagreco felügyeli a gasztronómiai koncepciót, de az infinity pool környékének lazább kínálatát a nem kevésbé híres Jean-Georges Vongerichten állította össze. A zászlóshajó, a Ceto étterem a legfelső szinten, megnyitása után mindössze pár hónappal már egy Michelin-csillagot is magáénak mondhat. (Izgalmas adalék, hogy épp a Michelin Bibendum figurája ihlette az egyik étterem székeit tervező Eileen Gray-t.) Itt is a tenger ural mindent, a teljes „A tenger mélye felé” menü a tenger gyümölcseire épül, de a megszokottnál ez sokkal szélesebb választékot jelent. A halak, rákok, kagylók mellett itt jelentős szerephez jutnak a tenger zöldségei is: plankton és algák is. Kombualga-kéregben érlelődött például a tonhal, vakaméval van dúsítva a kumkvatos articsókasaláta, de a legmeglepőbb, és egyben legfinomabb talán a ropogós algalapokból készülő mille-feuille (krémes), vaníliakrémmel és karamellszósszal, az alga enyhe sóssága kiváló adalék a süteményhez, roppanósságával pedig tökéletes helyettesítője a leveles tésztának.
A csillogó-villogó borhűtők tökéletes rendjében meglepő látvány egy sor olyan borospalack, ami alapos tisztogatásra szorulna. Mintha a Titanic borkészletét hozták volna a felszínre, mindenféle apró kagyló és tengeri élőlény fedi az üvegeket. Persze nem a takarítónő gondatlansága az ok, hanem gondos tervezés, a borospincét esetükben lecserélték a tenger mélyére: adott a sötét, állandó hűvöst biztosító, oxigénben szegény környezet. Tapasztalatok szerint az így tárolt borokra nagyobb összetettség jellemző mind aromákban, mind ízekben. Erősebb ásványosságuk és sósságuk kiválóan alkalmassá teszi őket az édeskésebb tengeri alapanyagokkal, például a rákfajtákkal való párosításra. Andrea Moscardino, a konyhafőnök tudja, hogy azért a víz az úr…
Mint már hat éve (szinte) minden hónapban, a júniusi magazint is saját szeánszon, Kilövés nevű rendezvényünkön prezentáltuk a nagyérdeműnek. Így vagy úgy, de meghívott vendégeinkkel most gasztrósabbra vettük a figurát. Meghintettük az estét színházzal, mesterséges intelligenciával és… csempebolttal is.
Egy futballklub károsanyag-kibocsátása is visszafogható, de sokkal többet lehet elérni azzal, ha szurkolóik lesznek környezettudatosabbak, mondja James Atkins, és Planet Super League nevű kezdeményezésével fenntarthatósági cselekvésekre épít bajnokságot angol szurkolóknak. Hamarosan talán a műanyagszemét miatt aggódó fradistáknak is lesz mit játszaniuk.
„Brúnó. Anyósom mindig így hívja. De nem tudom miért” – néz rám kérdőn cseh barátom, Jiřka. Tény, a cseh nevekben finoman szólva sem optimális az egy magánhangzóra eső mássalhangzók száma. Brno – németül Brünn, magyarul valaha Berén – Csehország második legnagyobb városa a szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, halastavakkal tarkított morva táj központjában.
Több hónapnyi online ötletelés és számtalan virtuális üzenetváltás után a koronavírus-járvány alatt találkoztak először személyesen, és mára barátság fűzi össze A család, az család kampány mögött álló apákat.
