Mauro Colagreco az első nem francia, aki megszerezte a Michelin Guide legmagasabb értékelését. Aztán gyorsan a világ legjobb étterme díjat is megnyerte,
és mégsem megy nyugdíjba.
Írta: Jókuti András
Amikor a világ egyik legjobb séfje üzenetet küld, hogy hamarosan kész a felújítás, ki kellene próbálnom az éttermet újra, nem kell sokat mérlegelni, hogy igent mondjak-e. Aztán akad némi bonyodalom: a megnyitás kicsit csúszik, így az időközben betervezett utazás még előtte véget érne. Már egészen beletörődöm, aztán kiderül, hogy mégis csinálnak egy megnyitó előtti ebédet, ráadásul a VIP közönségnél is sokkal fontosabb vendégek lesznek: termelők, beszállítók, borászok, azaz azok, akik a séf szerint megtöltik értelemmel az éttermét. Így ők is megtapasztalhatják, milyen szerepkörben bukkan fel, amit hoznak.
Itt keresd! Mirazur Mirazur.fr 30 Avenue Aristide Briand, Menton, Franciaország
Hogyan találkoztál nem szigetesként a Szigettel?1995-ben voltam kint először. Azt hiszem, mint Pestiest-környéki haver pultoztam a VIP-jükben. Aztán fel is léptem a Pestiest Színpadon az Est FM-es rádióműsorunk tagjaival, olyan délután fél négy körül. Akkor dedikáltam először és utoljára személyi igazolványt. Mit hiányolsz, ami akár a te szervezésed alatt morzsolódott le?Van pár zenei műfaj, ami kevésbé erős. A metál-hard rock […]
Hogyan találkoztál nem szigetesként a Szigettel? 1995-ben voltam kint először. Azt hiszem, mint Pestiest-környéki haver pultoztam a VIP-jükben. Aztán fel is léptem a Pestiest Színpadon az Est FM-es rádióműsorunk tagjaival, olyan délután fél négy körül. Akkor dedikáltam először és utoljára személyi igazolványt.
Mit hiányolsz, ami akár a te szervezésed alatt morzsolódott le? Van pár zenei műfaj, ami kevésbé erős. A metál-hard rock vonal szerintem gyengült. Azt gondolom, volna rá közönség, csak nehéz jó minőségű és mennyiségű fellépőt találni a műfajból. De benne lehet, hogy már nem ezt diktálják a trendek. Idén különösen figyelnünk kell rá, hogy csökkentsük a rizikót, hogy ne kössünk le olyan neveket, akikkel nagyon mellélőhetünk.
Két veszteséges év után idén mennyire elnézők az amerikai befektetők? Nyilván tudják, hogy nem mi tehetünk a két évről. Kerülik a kockázatot, költségvetésben nem engedhetünk meg most olyan luxusokat, amiket szívesen megtennénk, akár kockázatos fellépőkkel vagy új színpadokkal. Ettől még lesz új műfaji helyszínünk, a Dropyard, ahol rap, hiphop és trap megy majd. Minden fellépő a maga nyelvén fog előadni, amolyan hiphop Bábel tornya lesz.
Mint fesztiválszervező, hogyan ébredtél az orosz–ukrán háború első napjára? Van ugye a vicc, amikor Józsi bácsit felviszik vadászrepülővel, a feje tetejére áll a repülő, a végén pedig maga alá csinál, és az is a nyakába kerül. Ilyen érzés volt. Borzasztó nehéz évek voltak. Már láttuk a kiutat ebből a morális, gazdasági nehézségekkel teli időszakból. Aztán a háború teljesen elképzelhetetlen sokk volt, és nem csak nekünk. Tényleg úgy ébredtünk, hogy bassza meg, most mi lesz. Nem mindenki tudott sérülésmentesen átpréselődni ezen a három éven.
Miben nehezebb idén fesztivált szervezni, mint három éve? Minden más lett. Nemzetközileg is megváltoztak a jegyvásárlási szokások, a nyugat-európai piacon olyan jól ki van dolgozva a vócserrendszer, hogy több millió fesztiválozó zsebében már több mint két éve ott van az a jegy, amit idén fog elsütni, így viszont már nem fognak másik fesztiválra is jegyet venni. Szerencsére csak sikerült átütni az ingerküszöböt, külföldi bérleteladásaink szinte jobban állnak, mint valaha. Viszont a magyar piacon az utolsó pillanatra hagyják a jegyvásárlást. Hiába hirdetünk meg egy-egy óriáskoncertet hónapokkal hamarabb, az utolsó két hét dönt.
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában […]
Piacvezető pozícióba nőtt a Webshippy, a kiszervezett logisztika digitális megoldásainak hazai úttörője, miközben a fogyasztók egyre több kényelmi szolgáltatást várnak el. Az alapítók víziója most az országhatárokon túlra szólítja őket: régiós terjeszkedésbe kezdenek, amihez újabb befektetők szállítják a finanszírozást. A robotizált fóti raktárból már az európai hálózat kiépítése sem tűnik elérhetetlennek.
Újult erővel rángatják a forintot a legújabb világpiaci események, június közepén az euróárfolyam átlépte a 400 forintos (rém)álomhatárt. Pedig 2008-ban még a 250 forintos szint meghaladása késztette pánikra a piacokat és a hazai közvéleményt. Változnak az idők.
Több mint negyven évvel ezelőtt egy fiatal orvos, Mező Róbert elkezdett műlábakat faragni a rehabilitációs intézetben, majd egy szerencsés véletlen és néhány – mai szóval – angyalbefektető segítségével vállalkozássá szervezte a tevékenységet. Az LBT Kft. lúdtalpbetétekkel indult, mára ennél sokkal több. Időközben váltak családi céggé, és már nemcsak forgalmazzák, hanem dr. Orto márkanév alatt gyártják is a rehabilitációs eszközöket.
Nem a nyugalomról híresek mostanában a pénzpiacok, a pandémiás helyzet után szinte egyből jött a háború és az infláció. Pánikhelyzetben sokan hoznak hirtelen döntéseket befektetéseiket illetően,de egy jó privátbanki tanácsadó nem csak ilyenkor segít kiutat találni, hanem a hosszú távú stratégiákat tekintve is partner.