Régi filmek egy nem túl csúcs moziban. Kit érdekelnek?

Halloween éjszaka. Már fél órája rizsszemeket takarítanak az alig százfős terem kárpitjáról. Tele volt a helyiség, úgy kellett kirugdosni a dorbézoló vendégsereget. Mindig ez megy itt – legalábbis amikor az 1975-ös Rocky Horror Picture Show-t vetítik az ikonikus Margit körúti moziban, a Bemben. Sőt, szerte a világon bevett hagyomány a kultikus film esküvői jelenetének násznépével együtt ünnepelni és szórni a rizst.


Na, nem mintha gyakori lenne itt az ilyesmi. Mégis, a Bem azon kevés mozik egyike, ahol veszik a poént. Elvégre repertoár-, más néven reprízmoziról van szó. Elfér itt egymás mellett az agyonjátszott klasszikus, a meg nem értett független film és a kisujjeltartós művészkedés is. Pár hónapos rendszerrel hozzák vissza a műsorra ismétlődő kínálatukat, friss premierekre csatlakoznak rá korábbi filmekkel, jubileumi vetítéseket tartanak, vagy csak vászonra tesznek legendás mozgóképeket, hogy az is láthassa, akinek anno nem volt rá lehetősége.


A Bem mozi csak 2016 óta, akkor is sokéves szünet után kezdett el reprízmoziként működni. A feltámadáskor egyfilmes eseménymozinak indult, A Jó, a Rossz és a Csúf című örök érvényű western épp akkor lett ötvenéves. „Kérdés volt, hogy érdekel-e bárkit is egy régi film egy nem túl csúcs moziban. Igaz, filmszalagról” – emlékszik vissza Szomszéd Gergő, a Bem mozi üzemeltetője. Celluloid egy újranyíló teremben, ráadásul Budán, ahol a multiplexeken túl moziügyileg nem volt nagy mozgás. Mondani sem kell, pikkpakk megtelt tucatnyi vetítés, így tért vissza a Bem.