Sokakat. Reneszánszát éli a Margit körúti Bem mozi, a járvány után is nagy az igény a nosztalgiázásra. Pedig több mint százéves történetének visszatérő eleme a bizonytalanság, sőt a valódi moziélményt nyújtó filmszalagos vetítésekről is szinte teljesen le kellett mondaniuk a digitális trendek közepette. Bár erről kiderült, hogy helyesen tették.
Halloween éjszaka. Már fél órája rizsszemeket takarítanak az alig százfős terem kárpitjáról. Tele volt a helyiség, úgy kellett kirugdosni a dorbézoló vendégsereget. Mindig ez megy itt – legalábbis amikor az 1975-ös Rocky Horror Picture Show-t vetítik az ikonikus Margit körúti moziban, a Bemben. Sőt, szerte a világon bevett hagyomány a kultikus film esküvői jelenetének násznépével együtt ünnepelni és szórni a rizst.
Na, nem mintha gyakori lenne itt az ilyesmi. Mégis, a Bem azon kevés mozik egyike, ahol veszik a poént. Elvégre repertoár-, más néven reprízmoziról van szó. Elfér itt egymás mellett az agyonjátszott klasszikus, a meg nem értett független film és a kisujjeltartós művészkedés is. Pár hónapos rendszerrel hozzák vissza a műsorra ismétlődő kínálatukat, friss premierekre csatlakoznak rá korábbi filmekkel, jubileumi vetítéseket tartanak, vagy csak vászonra tesznek legendás mozgóképeket, hogy az is láthassa, akinek anno nem volt rá lehetősége.
A Bem mozi csak 2016 óta, akkor is sokéves szünet után kezdett el reprízmoziként működni. A feltámadáskor egyfilmes eseménymozinak indult, A Jó, a Rossz és a Csúf című örök érvényű western épp akkor lett ötvenéves. „Kérdés volt, hogy érdekel-e bárkit is egy régi film egy nem túl csúcs moziban. Igaz, filmszalagról” – emlékszik vissza Szomszéd Gergő, a Bem mozi üzemeltetője. Celluloid egy újranyíló teremben, ráadásul Budán, ahol a multiplexeken túl moziügyileg nem volt nagy mozgás. Mondani sem kell, pikkpakk megtelt tucatnyi vetítés, így tért vissza a Bem.
Figuratív, finom vonalú, színes és légies. Ilyenek Fábri Zsuzsanna illusztrációi és művészi tetoválásai. Ruhatervezőnek tanult, aztán hamar rájött, hogy maga a rajzolás jobban érdekli, mint a divatvilág. Főállásban egy menő fővárosi tetoválószalonban alkot, mellette a Forbesnak illusztrál.
„Általában addig keresgélek a neten, míg nem találok fotókat az adott hely belső tereiről. És néha elmegyek lefényképezni, mert sokszor izgalmasabb egy kávézó vagy egy üzlet belső atmoszférája, mint az épületkülső. Aztán elképzelem, kik járnak oda, és rajzolok néhány odaillő karaktert is” – meséli Fábri Zsuzsa, hogyan készülnek a Kedvenc utca sorozat illusztrációi. A legutóbbi, Rákóczi térről szólóhoz például így rajzolta le a Vaj bisztró teraszára Melis Dóra kollégánkat, aki éppen szülési szabadságra indult. A mostani számban megjelenő, Brnót bemutató íráshoz persze inkább fotókat használt, meg a Google-féle Utcaképet.
Az első, a vízivárosi Fő utca vendéglátóhelyeit és üzleteit soroló részhez még papírra rajzolt, aztán átállt ipades illusztrálásra. A Forbeshoz Bethlen Júlia művészeti vezetőn keresztül került, mindketten tagjai voltak a The Mínk nevű művészi társaságnak, akik szerdánként rendszeresen összeültek rajzolni. Graffitisek, kalligráfusok, grafikusok találkoztak, mutatták egymásnak a technikáikat, és cseréltek eszmét egy sör mellett, közben pedig lényegében baráti körré alakultak.
Már évek óta dolgozott mint tetoválóművész, amikor rászánta magát, hogy ő is varrasson magára valamit.
Zsuzsa azóta rajzolt már nekünk cirkuszt, Szedd magad! térképet, tojás-csirke folyamatábrát és SUP-használati útmutatót – és munkájával sosem késik. Ahogy az interjúról sem: kerékpárral fut be a Duna-parti bisztróba, előre elnézést kér, hogy pár percet csúszni fog, aztán mégis időre megjön. A beszélgetés alatt végig mosolyog, zárkózott, de közben vagány – és egy picit túl szerény. Már évek óta dolgozott mint tetoválóművész, amikor rászánta magát, hogy ő is varrasson magára valamit. Nemrég került a karjára egy szarkát ábrázoló látványos tetoválás.
Már kisiskolás korában is rendszeresen rajzolt, szülei hagyták is, hogy különféle foglalkozásokra járjon. Azt azonban már nem támogatták, hogy művészeti szakközépbe menjen. Tinilányként persze, hogy izgatta a divatrajz, ráadásul éppen abban az időben jelentek meg Magyarországon az első igényes női magazinok, mint például az Elle, és ő imádta ezt a miliőt. „Ügyes voltam alakrajzból – mondja –, és ezek a divatlapok jó impulzust adtak ahhoz, hogy ruhatervező akarjak lenni.”
Elsőre felvették a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textilszakára. Ott már azt vette észre magán, hogy nincs erős motivációja arra, hogy ruhamárkát alapítson. „Önmagában a tervezés érdekelt, de nem láttam magam előtt a nevemet a kifutókon, nem is volt igazán egységes stílusuk a ruháknak, amiket terveztem – mosolyog. – Én inkább abban vagyok jó, hogy feladatokhoz, igényekhez alkalmazkodjak.” Márpedig ez a készség nagyon jól jött a tetoválásban, ott tipikusan harmonizálnia kell a stílusát mások elképzeléseivel.
Három Fábri Zsuzsa-illusztráció: Szedd magad! térkép a Gazda mellékletből, SUP-használati útmutató a Life különszámból és részlet a legutóbbi Kedvenc utca összeállításból, Melis Dórával a Vaj teraszán.
Mindenesetre az egyetemen igyekezett a körülötte látottakból mind többet beépíteni a rajzstílusába, feszegette a határait, nemcsak divattervező tanáraitól, de például a grafika szakosoktól is szívesen inspirálódott. Pár évvel a diplomaszerzés után azt látta, hogy radikális változás indult meg a tetoválás világában, egyre jobb technológiák terjedtek el, és egyre több művész fedezte fel magának a területet – köztük Zsuzsa is. Hat évig egy újlipótvárosi szalonban tanult és alkotott, tavaly óta a Kodály körönd közelében lévő Fine Heart Custom Inkben dolgozik. „Régen kitettek a tetoválószalonokban egy mappát. Aki bejött, az rábökött valamelyik rajzra, amit előtte sokan mások is megcsináltattak. Nekünk is vannak elérhető mintáink, nagy öröm, ha ezekből a szívünk vágyaiból választanak. De általában egyedi kéréssel jönnek, amire vázlatot készítek, és sokszor külön konzultáción beszéljük át, mit szeretnének” – mondja.
A tetoválásra vágyók ma már ugranak arra, ha egy művész minél egyedibb színfolt a szcénában. Ha még van figurális rajzi tapasztalata és anatómiai tudása is, az maga a főnyeremény. Zsuzsa ráadásul élvezi munkája pszichológiai aspektusát is, hiszen egy-egy megrendelő órákat tölt a szalonban, sőt nagyobb tetováláshoz többször is jönnie kell. (A díjakat órabérben szabják meg, ez jelenleg 15–20 ezer forint.) És sokszor azért intim történet bújik meg a tetoválás mögött. „A végére általában jó ismerősök leszünk.”
Nemet akkor mond, ha ízléstelennek vagy rossz témának találja, amit az ügyfél kér, vagy ha ugyan jó lehetőségeket rejtő ötletnek gondolja, mégis tudja, hogy nem ő hozzá a megfelelő ember. Ha valaki ragaszkodik például ahhoz, hogy realisztikus legyen a tetkója, esetleg mandalákat szeretne, akkor javasol neki valaki mást. Zsuzsa tetoválásai is épp olyanok, mint forbesos illusztrációi: figuratívak, finom vonalúak, színesek, légiesek. „Óhatatlanul is önazonos maradsz, ha többéves művészi gyakorlat van mögötted.”
Újult erővel rángatják a forintot a legújabb világpiaci események, június közepén az euróárfolyam átlépte a 400 forintos (rém)álomhatárt. Pedig 2008-ban még a 250 forintos szint meghaladása késztette pánikra a piacokat és a hazai közvéleményt. Változnak az idők.
A bankárságot kovásznevelésre, a budapesti életet vidéki idillre – no, meg kemény hajnali munkára – cserélte Török András, aki feleségével, a Skool-alapító Major Zsófival tavalyelőtt nyáron nyitotta meg a Balaton-felvidék legmenőbb reggeliző-pékségét. Az Andriska Pékbisztró kertjében egy nyüzsgő hétvégén ezren is megfordulnak, a napi kínálat legalább harmincféle péksüteményből és szendvicsből áll. És András, vagyis Andriska alig várja, hogy főzhessen is a vendégeiknek reggelire – akár töltött káposztát.
Hogyan találkoztál nem szigetesként a Szigettel?1995-ben voltam kint először. Azt hiszem, mint Pestiest-környéki haver pultoztam a VIP-jükben. Aztán fel is léptem a Pestiest Színpadon az Est FM-es rádióműsorunk tagjaival, olyan délután fél négy körül. Akkor dedikáltam először és utoljára személyi igazolványt. Mit hiányolsz, ami akár a te szervezésed alatt morzsolódott le?Van pár zenei műfaj, ami kevésbé erős. A metál-hard rock […]
Piacvezető pozícióba nőtt a Webshippy, a kiszervezett logisztika digitális megoldásainak hazai úttörője, miközben a fogyasztók egyre több kényelmi szolgáltatást várnak el. Az alapítók víziója most az országhatárokon túlra szólítja őket: régiós terjeszkedésbe kezdenek, amihez újabb befektetők szállítják a finanszírozást. A robotizált fóti raktárból már az európai hálózat kiépítése sem tűnik elérhetetlennek.
