A klímaváltozás miatt sűrűsödő hőhullámok, valamint a városi hőszigethatás miatt városaink egyre többször válnak forró katlanná. A betondzsungel nemcsak eltárolja a hőt, de a lebetonozott környezetben könnyebben okoznak villámárvizet az egyre gyakoribb felhőszakadások is. Villámárvizek akkor alakulnak ki, amikor pár óra alatt több tíz milliméter csapadék hullik, és ezt ilyen gyors ütemben a felszín nem képes megfelelően elvezetni. A rossz levegő, a zaj, a stressz és a mozgáshiányos, gyakran elszigetelt életmód is krónikus városi problémáknak számítanak, és egyes kutatások szerint nagyban hozzájárulnak számos légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedés, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá a szorongás és a depresszió kialakulásához.
De nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Egyre több tanulmány igazolja, hogy a természetalapú megoldások – parkok, városi fák, esőkertek (a csapadékvíz helyben tartására szolgáló, enyhén lesüllyesztett, elöntéstűrő évelőkkel beültetett területek), méhlegelők, zöld tetők – és az okosabb várostervezés enyhíthetik ezeket a problémákat, és javíthatják a lakók életminőségét.

A város nem kell, hogy forró katlan legyen!

A városi zöldfelületek hűsítik a beépített környezetet, és tompítják a szélsőséges csapadékesemények hatását, ugyanis segítik a csapadékvíz tározását és lassú beszivárgását a talajba, így hozzájárulnak a villámárvizek megelőzéséhez is. Emellett életteret nyújtanak a vadvilágnak, és javítják a levegő minőségét. Bécsben például egyre több „hűsölő utcát” hoznak létre, ahol a forró napokon akár öt fokkal is alacsonyabb lehet a hőmérséklet. Ezeket az autóforgalom elől elzárt helyeket a nagyobb növényborítású utcákon vagy tereken jelölték ki, ahol több az árnyék, világosabb az aszfalt, és van elég ülőhely, emellett ivókutakat is telepítettek.

A városi növényzet fontos szerepet játszik a lakosság mentális és fizikai egészségének javításában: csökkenti a stresszt, a hőség okozta elhalálozást, rekreációs lehetőségeket biztosít, és így közvetetten az egészségügyi költségek csökkentéséhez is hozzájárul. Tokióban például azok az idős lakosok, akik a nagyvárosban sétálásra alkalmas parkok közelében laknak, tovább élnek, életkortól, nemtől, családi állapottól, és társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül.

Bár a városi zöldet gyakran csak dekorációnak tartjuk, gazdasági tényező is. Lisszabonban például a városi fák fenntartásába fektetett minden dollár a számos jótékony hatásnak köszönhetően négy és félszeresen térül meg.
A hazai városokban is újra kell gondolnunk a térhasználatot ahhoz, hogy településeinket egészségesebbé és élhetőbbé tegyük. A lakók igényeit, jóllétét kellene előtérbe helyezni. Az autókra szabott városi környezet, az utcákat uraló átmenő autóforgalom helyett olyan ember- és klímabarát tervezésre van szükség, aminek szerves része a természet. Ez már az infrastruktúra egészen minimális átalakításával megoldható lenne.

A forgalomcsillapítást Barcelonában például a néhány háztömböt magába foglaló „szuperblokkokkal” oldották meg. Az ilyen blokkokban gyalogosokra és biciklisekre optimalizálják a közlekedést, és csak az ott lakók és a közszolgáltatók hajthatnak be. A kellemesebb klíma érdekében, amit csak lehetett, kizöldítettek, és különböző árnyékolási megoldásokat is alkalmaztak. Az állandó forgalmi zajt és a rossz levegőt élettel teli közterek váltották fel. Budapesten az Újlipótvárosban 2016 óta dolgoznak szuperblokk létrehozásán a helyi civilek, és már van erre szándék a Nagy- és Kiskörút közötti területen is.