Angliából hozott biokertészeti tudását lassan harminc éve Magyarországon kamatoztatja Matthew Hayes, a Zsámboki Biokert alapítója. Mintagazdaságában hetvenféle biozöldség terem.
Matthew Hayes, a Zsámboki Biokert alapítója éppen füvet nyír érkezésemkor. „A fűnyíróra néha azért szükség van” – mondja. Kertjük arról is híres, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, amennyire lehet, emberi munkára támaszkodnak. „Nem vagyunk nagy húsevők. Néha levágunk a néhány fős birkaállományból egyet, de nem ez a lényege, nem ezért tartjuk, hanem inkább, hogy a trágyát kapjuk tőle.” Matthew nemcsak azért fogalmaz így, mert angol az anyanyelve, hanem mert valóban rengeteg, hulladéknak tekintett anyagot tart értékesnek. Röviddel a rendszerváltás után jött Magyarországra, akkorra már több mint tíz éve dolgozott környezetbiológusként Angliában, ahol fenntartható mezőgazdaságot és vidékfejlesztést is tanult.
Matthew szerint egyre többen választják majd a biozöldséget.
1998-ban mintakertet alapított Babatpusztán, Gödöllő külterületén. A Nyitott Kert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma: Agrár- és Élettudományi Egyetem – a szerk.) tangazdasága volt. Ezt tizenöt évig vezette, és az egyetemi kutatómunkába is belefolyt. Matthew azóta elköltözött Zsámbokra, de már az itteni biokert is tangazdaság, egy uniós pályázat keretében nagygazdáknak mutatják be a biotermesztés előnyeit.
Írta: Simó György Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon.Júliusban más jön! Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok […]
Írta: Simó György
A színpadon: „Elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.” — Simó György
Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júliusban más jön!
Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok és a viharok főistenének, Perunnak örök ellenfele volt. A kereskedelemmel is összenőtt sötét isten a 10. század, a kereszténység drámai változásokat hozó felvétele óta leginkább csak szláv településnevekben élt tovább. Közülük is a legismertebb a valaha szebb napokat látott macedón iparváros, Velesz. A kisváros nevét a világ 2016-ban ismerte meg, és mindjárt leesett állal: néhány helyi tinédzser Délkelet-Európának ebben az isten háta mögötti sarkában hozott létre – az amerikai elnökválasztást meglovagolva – több száz angol nyelvű, klikkvadász, kamu politikai weboldalt, és ezek amellett, hogy szép pénzt hoztak a tini minivállalkozóknak, járulékos mellékhatásként jelentősen hozzájárultak Donald Trump elnökké választásához is.
Más szavakkal: egy macedón falu ügyeskedő kisvállalkozói eldönthetik az amerikai elnökválasztást, és hozzájárulhatnak a nyugati demokráciák vezető hatalmának drámai elhiteltelenedéséhez. A fake news néhány hónap alatt az év szava lett.
Bendiksen könyve a két Velesz történetét kombinálja. Egyrészt jellegzetes, erőteljes, a helyszínen készített dokumentarista képekben mutatja be a negyvenezres iparváros alakjait és díszleteit, melléjük idézi a trumpista hagymázsajtó szövegeit, másrészt összekeveri mindezt Velesznek, a káosz, az átverés és a szélhámosság istenének és a korai szlávok életének történetével. Utóbbi egy 1919-ben felfedezett szenzációs régészeti lelet, a Velesz könyvének ősi szláv írással írt fatábláinak szövegeire és fakszimileképeire támaszkodik. Ez a mű, bár nagyon népszerű a szláv nacionalisták körében, számos tudós szerint maga is hamisítvány.
Híres és elismert fotós, érdekes történet, eredeti anyag. Nem csoda, ha a Magnum fotósközössége imádta, a legrangosabb fotósfesztivál egész estés presztízsbemutatót szervezett az apropóján, komoly világlapok szerettek volna belőle részleteket megjelentetni. Nem mellesleg a könyv is szépen fogyott. Aztán Bendiksen néhány hónap elteltével előállt az igazsággal: habár mind a fake news gyár, mind az ál-őskrónikák története igaz, a könyvben levő képek és szövegek egytől egyig mesterségesen előállított hamisítványok.
Valóban járt kétszer a városban, alapos munkával készített is üres díszleteket ábrázoló képeket, de az ezeken látható emberek általa fabrikált digitális avatárok, ő maga egyetlen, a hamis hírgyárakkal kapcsolatban levő emberrel sem beszélt. A könyv szövegeit, a hamis hírekből vett idézeteket és saját, ötezer szavas tanulmányát is mesterséges intelligencia készítette. Azt hitte, hamar lebukik, de mivel ez sehogy sem akart megtörténni, önmaga lebuktatásához is potom pénzért vásárolt Facebook- és Twitter-trollprofilt, majd ezeken vádolta meg magát a hamisítással, míg végül nagy nehezen, de sikerrel járt. Nem volt könnyű elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.
A káosz és a megtévesztés különféle szintjei ellenállhatatlanul és különös módon keveredtek össze ebben a történetben. Bendiksen meglátta benne a lehetőséget, hogy mint szakmája etikus hekkere szembenézzen a nyilvánosság, a demokrácia és a 21. század talán legfontosabb kérdésével: merrefelé tart az a világ, ahol a tech forradalom újabb és újabb hullámai nyomán az újságírás felismerhetetlenül keveredik össze a valósághű hamisítványok előállításával és a manipulációval? Ahol a politikai hatalom és a kereskedelem a színfalak mögött birkózik a szintetikus média – és ezzel a társadalmi nyilvánosság – ellenőrzésének fel- és kihasználási jogáért?
„Végig az volt a hipotézisem, hogy ha egy átlagos számítógépes ismeretekkel rendelkező szabadúszó fotós össze tud egy ilyen projektet rakni a pincében, akkor nagyon rázós idők elé nézünk. Ha optimista akarnék lenni, azt mondanám, egy aknamező felé közeledünk. A legjobb, ha mindenfelé figyelmeztető táblákat teszünk ki, mielőtt belegyalogolunk” – mondta egy interjúban Bendiksen. Már benne is vagyunk. Aki csak teheti, tegye ki a maga tábláit.
A szerző a Day One Capital kockázatitőkealap-kezelő ügyvezető partnere.
Nagy változások történnek a Hiventuresnél. Miután a startupfinanszírozás területén megvalósították terveiket, a hagyományos vállalatoknak is türelmes befektetőként segítenek megvalósítani másként elérhetetlennek látszó céljaikat.
Az Electrolux – a vállalat nyíregyházi beruházásával – a jövő gyárát építi Magyarországon. A globális vállalat büszke svéd gyökereire és skandináv értékeken alapuló működésére. A cégcsoport stockholmi központjában dolgozó Safrankó Edittel a mérnökképzésről, a multikulturális mindennapok előnyeiről és arról beszélgettünk, hogy egy magyar szakember számára milyen lehetőségeket kínál a svéd vállalat Magyarországon és világszerte.
Kőszegi Dániel egy kis debreceni pinceboltból indulva építette fel az ország legnagyobb erősáramú nagykereskedőcégét. A céget ma már gyerekei irányítják, de ő a nyugdíjas évek felé közeledve új ötletbe vágott bele, és egy maroknyi mérnökkel olyan elektromos meghajtást fejlesztett ki és gyártott le, amire az iparág nagyágyúi is elismerően csettintenek. Teherautóikat az Audi és az Aldi, kukásautóikat több magyar város is használja. Hamarosan bővítik az üzemet, és az a céljuk, hogy rövid idő alatt nyélbe üssék az első külföldi üzleteket is.
