A klímaváltozás miatt sűrűsödő hőhullámok, valamint a városi hőszigethatás miatt városaink egyre többször válnak forró katlanná. A betondzsungel nemcsak eltárolja a hőt, de a lebetonozott környezetben könnyebben okoznak villámárvizet az egyre gyakoribb felhőszakadások is. Villámárvizek akkor alakulnak ki, amikor pár óra alatt több tíz milliméter csapadék hullik, és ezt ilyen gyors ütemben a felszín nem képes megfelelően elvezetni. A rossz levegő, a zaj, a stressz és a mozgáshiányos, gyakran elszigetelt életmód is krónikus városi problémáknak számítanak, és egyes kutatások szerint nagyban hozzájárulnak számos légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedés, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá a szorongás és a depresszió kialakulásához.
De nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Egyre több tanulmány igazolja, hogy a természetalapú megoldások – parkok, városi fák, esőkertek (a csapadékvíz helyben tartására szolgáló, enyhén lesüllyesztett, elöntéstűrő évelőkkel beültetett területek), méhlegelők, zöld tetők – és az okosabb várostervezés enyhíthetik ezeket a problémákat, és javíthatják a lakók életminőségét.
A város nem kell, hogy forró katlan legyen!
A városi zöldfelületek hűsítik a beépített környezetet, és tompítják a szélsőséges csapadékesemények hatását, ugyanis segítik a csapadékvíz tározását és lassú beszivárgását a talajba, így hozzájárulnak a villámárvizek megelőzéséhez is. Emellett életteret nyújtanak a vadvilágnak, és javítják a levegő minőségét. Bécsben például egyre több „hűsölő utcát” hoznak létre, ahol a forró napokon akár öt fokkal is alacsonyabb lehet a hőmérséklet. Ezeket az autóforgalom elől elzárt helyeket a nagyobb növényborítású utcákon vagy tereken jelölték ki, ahol több az árnyék, világosabb az aszfalt, és van elég ülőhely, emellett ivókutakat is telepítettek.
