Villámsebesen száguldunk a klímakatasztrófa felé, mégsem vesszük le a gázpedálról a lábunkat. Változtatnunk kell, egyéni és kollektív, vállalati és politikai szinten is, ha nem akarjuk a Földet kietlen pusztává égetni. Miért kerüljük a kényelmetlen kérdéseket, és hárítunk mindent a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra, miközben felelősségünk tulajdonképpen százszázalékos?
„Nem tudom, tetszik-e érteni, mekkora baj van?” – teszi fel a kérdést Szathmáry Eörs evolúcióbiológus a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában. Globális felmelegedés ide vagy oda, meghűlt a levegő a teremben. A tudós alig pár perce kezdte el klímavészhelyzeti összefoglalóját, tényekkel, adatokkal és láncreakciókkal fest vészjósló képet. Nem is, ahhoz már nem kell jósnak lenni, hogy lássuk a vészt: monumentális (és ember csinálta) a baj, mégsem valljuk be magunknak a gyökeres változtatás szükségességét.
De mit is tehetnénk mi, egyénileg, apró kis pontok a kollektív szennyezés óceánjában, ugye? Apatikus vállvonással hárítjuk a felelősséget a vállalati-politikai szereplőkre, a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra. Döntéseink, befolyásunk illúziónak, szelektív hulladékgyűjtésünk aranyos szélmalomharcnak hat a gyárkémények pöfögése mellett. „Ők” szorítják nyakunk körül a hurkot, és emiatt már olyan mindegy, megrendeljük-e nyolcvanhatodik fast fashion kiegészítőnket. Hárítunk, és nem veszünk tudomást róla, de valójában be kéne ismernünk: a vállalati termelés és a politikai hatalom megválasztói lévén a mi kezünkben van a jövő kulcsa. Tudatossággal befolyásolhatunk, kormányt ragadhatunk, cselekedve megváltoztathatjuk a szakadék felé száguldó emberiség útvonalát. Miért nem látjuk az erőnket, miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?
Szelektív hulladékgyűjtésünk aranyos szélmalomharcnak hat a gyárkémények pöfögése mellett.
A nagyvárosok mindig szélsőséges érzelmeket szültek. Ez az egyszerű megfigyelés adta az ötletet, hogy öt évvel ezelőtt, az első Forbes Urban különszámba megírjuk vállaltan szubjektív, ámde annál szórakoztatóbb budapesti listánkat. Bagi úr ismét elővette karcos ceruzáját.
Szabihíd A folyó fölött, a híd közepén ücsörögni, kézben fröccsel, nyilván naplementében. Már-már klisé, de nem rossz.
Bubi Jobb hajtani, mint valaha. És végre terjeszkedik is, többek között Józsefvárosban és Újbudán.
Operaház A budapesti – elfogultság nélkül mondom – a világ egyik legszebb operaháza. Mióta elkészült a felújítása, még teljesebb az élmény. Ki kell próbálni!
Magyar Zene Háza Mind a száz százalékban kortárs épület, mind a kiállítás világszínvonalú. Több modern épületet a városba!
Dunafok, Pesterzsébet, Csepel A város déli részén meglepően jó helyek működnek, közvetlenül a folyóparton. Halsütő, bbq, fröccs, na, és bicikliutak, edzőparkok.
Palatinus A strand felújítása jó példája, hogyan lehet megőrizni és ízléssel felújítani valamit, ami régi.
Parkok A Széllkapu a Millenárison, a Margitsziget, a Városliget elkészült részei: a főváros nem mindegyik szeglete egy zöld oázis, de vannak már parkok, amik a világon bárhol megállnák a helyüket.
Futás Tömegsport lett. Elnézve az általános egészségi szintet, ez nagyon jó hír.
Sorban állás Nem sok előnye van egy járványhelyzetnek, de talán mintha kicsit kulturáltabban képződnének a sorok. De lehet, hogy csak képzelődöm.
Öt évvel ezelőtti címlapszereplőnk: Budapest!
Robogós kamikázék Vagy a járvány alatt sokan elfelejtettek főzni, vagy rájöttek, hogy sose tudtak. Mindenesetre dübörög az ételkiszállítás, csak Laci bácsi kecsöpös-parizeres tésztáját pad thaira cserélték. Műanyag doboz, benzingőz és járdán, biciklisávban, sávok között szambázó, rendszám nélküli futárkamikazék.
Nyárfapihék Ahogy Fellini Amarcordjában is elhangzik: „A nyárfapihék! Ha táncol a nyárfapihe, a télnek nincs már sok ideje. Ha sok nyárfapihe száll, a tél már továbbáll. A mi városunkban találkozik össze a nyárfapihe és a tavasz. Ezek a nyárfapihék, amik mindenütt repkednek.” A kanadai nyárfa szép, de sajnos nem a városi létre lett kitalálva.
Bódéváros A Madách tér a főváros egyik központi tere. Hogy mit keres a karakteres, klinkertéglás ház árkádjai alatt egy krumplisütő bódé? És miért foglalja el a járdát egy nívótlan kocsma? Örök rejtély.
Hopon-hopoff buszok Nem tudom, a kohószökevény turistabuszok füstfelhője vagy a járdákat elbarikádozó leszólítóstandok zavarnak-e jobban.
Sziauram! A stílustalansággal sose tudtam mit kezdeni. Nem csak városi jelenség, de ettől még megmosolyogtató. Vagy szia, vagy uram. Ez olyan, mint a vegyes köret: vagy krumpli, vagy rizs. Könyörgöm, döntse már el!
Rollerek Óvodában jó játék.
Köztéri szobrászat Valahogy van egy mindent elborító emléktábla- és szoborállítási mánia. Több válfaja létezik, a turistafotókra optimalizált zsánerszobroknál (Sisi, Festő a Duna-parton, újságos fiú) nincs szánalmasabb.
Orosz metrókocsik Felújítottnak hazudják, de a homályos hátterű metrókocsik nem épp új technológiát képviselnek. A hazafelé úton szaunázásból új pesti népsport lehetne.
Parkolók A nagy parkolóként üzemelő belvárosi utcák évtizedek óta nem tudnak kiszabadulni a parkolómaffia és az opportunista döntéshozók fogságából.
Teljesen objektíven: Budapest a világ legjobb városa… Na jó, az egyik legjobb. De TÉNYLEG CSODÁLATOS!!! Mint ahogy ez a kicsike ország is. Milyen élet lehetne itt, ha… HA. LOVE LOVE BUDAPEST!
Öt vállalkozása volt eddig. Az első kettő csúfos kudarc, a harmadik nagyjából túlélt, az egészen jól működő negyedikből pedig kinőtt egy ötödik, amiből világsiker lett. A negyvenöt éves angyalbefektető ma már nyugdíjasnak tekinti magát, minden idejét a portfóliójában lévő startupoknak szenteli, a következő évek pedig arról szólnak majd, tőzsdeérett-e a befektetőcége, a Baconsult. Empatikus kocka? Sztoikus angyal? A tekintélyét romboló tudatos énmárkaépítő? Sokféle jelzőt és nevet lehet ráaggatni, de amire biztosan nem hallgat: Balogh Péter úr.
Tavaly óta minden online pénztárgéppel rendelkező üzlet számára kötelező, hogy valamilyen digitális fizetőeszközt is elfogadjon. A törvény miatt rengeteg kkv szerzett be bankkártyaterminált, viszont a többségük még mindig nem igazán bízik benne – mutatott rá a PSC CEE Kft. vezérigazgatója.
Egy nyíregyházi vegyész negyvenévesen besokallt a munkahelyén, és bár előtte sosem vállalkozott, belevágott a környezettudatos tisztítószerek fejlesztésébe és gyártásába. Kulcsár Ildikó cége, a Natur Cleaning termékek gyártója kerüli a szokványos megoldásokat, ami nemcsak azon látszik, hogy az irodában alapfelszerelés a járóka. A Natur Cleaning története a mosószertől a forraltbor-illatú mosogatószerig és a több százmilliós árbevételig.
