Ránézésre mintha kakukktojásként került volna az ikonikus kalauz által ajánlott budapesti éttermek közé a Hoppá! Ez az érzésünk egészen közelről megnézve sem múlt el.
A tavalyi Michelin-kalauzban a csillag nélkül ugyan, de jegyzett éttermek sorába bekerült az Andrássy úti Hoppá is. Ez a fajta sima említés is sokat jelent szakmailag, és legalább ugyanennyit ér üzletileg. Olyan budapesti helyek tartoznak ebbe a ligába, mint a Mák, a Nobu, az Arany Kaviár vagy a Stand25. Ehhez képest a Hoppá első és sokadik ránézésre is olyan étteremnek tűnik, ami egy turistáknak minden értelemben megközelíthető opció akar lenni, hangsúlyosan magyar étlappal.
A külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
Ami egy teljesen valid műfaj, rövid külföldi úton, ha kötött program miatt nem lehet túljutni a belvároson, akár keresném is az ilyet, csak a Michelin esetében nem az ilyeneken szokott megakadni az ellenőrök szeme, különben teljesen más közönség forgatná a kalauzt. Úgyhogy jó ideje halogattuk ezt a vizitet, hátha a sűrűn változó séfajánlatba bepörög egy olyasfajta tűzijáték, ami feloldja a talányt, hogy végül beüljünk egy sima keddi estén, extra várakozások nélkül. Mi a képen látható boltív alatt ültünk, de a letekert vacsorafényekben érdemben sötétebb atmoszférában. A sűrűn elhelyezett asztalok mind betelnek hétre, de az elejétől készséges szerviz flott marad. Az előételek alapján még bármi lehetne: jó ízű és dekoratív a hagymaleves, és ragyogó a marinált lazac avokádópürével és narancskaprival. Hagymalevesért és avokádós lazacért, mondjuk, kevés európai országból kell Magyarországra látogatni, de a külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
Írta: Simó György Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon.Júliusban más jön! Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok […]
Írta: Simó György
A színpadon: „Elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.” — Simó György
Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júliusban más jön!
Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok és a viharok főistenének, Perunnak örök ellenfele volt. A kereskedelemmel is összenőtt sötét isten a 10. század, a kereszténység drámai változásokat hozó felvétele óta leginkább csak szláv településnevekben élt tovább. Közülük is a legismertebb a valaha szebb napokat látott macedón iparváros, Velesz. A kisváros nevét a világ 2016-ban ismerte meg, és mindjárt leesett állal: néhány helyi tinédzser Délkelet-Európának ebben az isten háta mögötti sarkában hozott létre – az amerikai elnökválasztást meglovagolva – több száz angol nyelvű, klikkvadász, kamu politikai weboldalt, és ezek amellett, hogy szép pénzt hoztak a tini minivállalkozóknak, járulékos mellékhatásként jelentősen hozzájárultak Donald Trump elnökké választásához is.
Más szavakkal: egy macedón falu ügyeskedő kisvállalkozói eldönthetik az amerikai elnökválasztást, és hozzájárulhatnak a nyugati demokráciák vezető hatalmának drámai elhiteltelenedéséhez. A fake news néhány hónap alatt az év szava lett.
Bendiksen könyve a két Velesz történetét kombinálja. Egyrészt jellegzetes, erőteljes, a helyszínen készített dokumentarista képekben mutatja be a negyvenezres iparváros alakjait és díszleteit, melléjük idézi a trumpista hagymázsajtó szövegeit, másrészt összekeveri mindezt Velesznek, a káosz, az átverés és a szélhámosság istenének és a korai szlávok életének történetével. Utóbbi egy 1919-ben felfedezett szenzációs régészeti lelet, a Velesz könyvének ősi szláv írással írt fatábláinak szövegeire és fakszimileképeire támaszkodik. Ez a mű, bár nagyon népszerű a szláv nacionalisták körében, számos tudós szerint maga is hamisítvány.
Híres és elismert fotós, érdekes történet, eredeti anyag. Nem csoda, ha a Magnum fotósközössége imádta, a legrangosabb fotósfesztivál egész estés presztízsbemutatót szervezett az apropóján, komoly világlapok szerettek volna belőle részleteket megjelentetni. Nem mellesleg a könyv is szépen fogyott. Aztán Bendiksen néhány hónap elteltével előállt az igazsággal: habár mind a fake news gyár, mind az ál-őskrónikák története igaz, a könyvben levő képek és szövegek egytől egyig mesterségesen előállított hamisítványok.
Valóban járt kétszer a városban, alapos munkával készített is üres díszleteket ábrázoló képeket, de az ezeken látható emberek általa fabrikált digitális avatárok, ő maga egyetlen, a hamis hírgyárakkal kapcsolatban levő emberrel sem beszélt. A könyv szövegeit, a hamis hírekből vett idézeteket és saját, ötezer szavas tanulmányát is mesterséges intelligencia készítette. Azt hitte, hamar lebukik, de mivel ez sehogy sem akart megtörténni, önmaga lebuktatásához is potom pénzért vásárolt Facebook- és Twitter-trollprofilt, majd ezeken vádolta meg magát a hamisítással, míg végül nagy nehezen, de sikerrel járt. Nem volt könnyű elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.
A káosz és a megtévesztés különféle szintjei ellenállhatatlanul és különös módon keveredtek össze ebben a történetben. Bendiksen meglátta benne a lehetőséget, hogy mint szakmája etikus hekkere szembenézzen a nyilvánosság, a demokrácia és a 21. század talán legfontosabb kérdésével: merrefelé tart az a világ, ahol a tech forradalom újabb és újabb hullámai nyomán az újságírás felismerhetetlenül keveredik össze a valósághű hamisítványok előállításával és a manipulációval? Ahol a politikai hatalom és a kereskedelem a színfalak mögött birkózik a szintetikus média – és ezzel a társadalmi nyilvánosság – ellenőrzésének fel- és kihasználási jogáért?
„Végig az volt a hipotézisem, hogy ha egy átlagos számítógépes ismeretekkel rendelkező szabadúszó fotós össze tud egy ilyen projektet rakni a pincében, akkor nagyon rázós idők elé nézünk. Ha optimista akarnék lenni, azt mondanám, egy aknamező felé közeledünk. A legjobb, ha mindenfelé figyelmeztető táblákat teszünk ki, mielőtt belegyalogolunk” – mondta egy interjúban Bendiksen. Már benne is vagyunk. Aki csak teheti, tegye ki a maga tábláit.
A szerző a Day One Capital kockázatitőkealap-kezelő ügyvezető partnere.
Öt vállalkozása volt eddig. Az első kettő csúfos kudarc, a harmadik nagyjából túlélt, az egészen jól működő negyedikből pedig kinőtt egy ötödik, amiből világsiker lett. A negyvenöt éves angyalbefektető ma már nyugdíjasnak tekinti magát, minden idejét a portfóliójában lévő startupoknak szenteli, a következő évek pedig arról szólnak majd, tőzsdeérett-e a befektetőcége, a Baconsult. Empatikus kocka? Sztoikus angyal? A tekintélyét romboló tudatos énmárkaépítő? Sokféle jelzőt és nevet lehet ráaggatni, de amire biztosan nem hallgat: Balogh Péter úr.
A nagyvárosok mindig szélsőséges érzelmeket szültek. Ez az egyszerű megfigyelés adta az ötletet, hogy öt évvel ezelőtt, az első Forbes Urban különszámba megírjuk vállaltan szubjektív, ámde annál szórakoztatóbb budapesti listánkat. Bagi úr ismét elővette karcos ceruzáját.
Szerencsejáték Zrt.
2022 Június Támogatói tartalom Szerencsejáték Zrt.
A magyarországi sorsjegytörténelem számos ikonikus pillanatot tudhat magáénak. A játék több mint százéves hazai múltjában az osztálysorsjegyeket a borítékos játékok váltották fel, idén 30 éve pedig az első, mai értelemben vett kaparós sorsjegyek is megjelentek. A Gyors Lutri játék száguldása fenekestől forgatta fel a szerencsejátékpiacot, amely az egyik legdinamikusabb növekedést tudhatja magáénak az elmúlt 10 évben.
Értsd: a májusi Kilövésen ketten is ott voltak a nemrég leleplezett 30 sikeres magyar 30 alatt listánkról. Ne csak a magazint, Tiktokunkat is pörgesd ezerrel (hiszed vagy sem, semmi ciki nincs benne), telis-tele 30/30-as gondolatokkal, aranyköpésekkel.
→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis […]
