Bangkoktól Kecskemétig és a Balaton-partig egyre több helyen találkozni a Kuube okospadjaival, amelyek még annál is okosabbak, mint amennyire elsőre tűnnek. A budakalászi fejlesztő és gyártó cég nagy ugrás előtt áll, idén elérhetik az egymilliárd forint árbevételt. Eddig ellenálltak a sok befektetői megkeresésnek, de a külföldi összeszerelés képbe kerülésével valószínűleg nem sokáig lesz így.
„Ha minden megkeresést bejelölnénk, nem nagyon lenne szabad hely.” Egy falra függesztett világtérkép előtt állok a budakalászi irodában, mellettem Gallai Máté. Máté nemcsak grafikai stúdióját vezeti innen, hanem mint tulajdonos-ügyvezető a Kuube Hungary utcaibútor-gyártót is. A térképen több tucat rajzszög: ezekben az országokban komoly tárgyalásokat folytatnak a Kuube padok kihelyezéséről. Néhány hónapon belül szállítanak padokat Izraelbe, Vietnámba, Marokkóba, Ausztriába, Svájcba, Németországba és Malajziába is.
A térkép mellett balra, bekeretezve lóg egy thai napilap, a Bangkok Post három (!) nappal korábbi számának címoldala: a Kuube okospadját méltatják. Máté nemrég tért haza Bangkokból, kollégáival az üzleti negyedben, a magyar nagykövetség közelében telepítettek három Kuube okospadot. Elmosolyodom, amikor az interjú után két héttel telefonom ismét Bangkokban éri. Akkora sikert aratott a Kuube, hogy az egyik neves irodafejlesztő, a Park Ventures irodaházaihoz újabb padok kihelyezéséről tárgyaltak. Ezután még Thaiföldön „turnéznak” kisebb padjaikkal. Ha bebizonyosodik, hogy a régióban nagyobb a kereslet, keresnek technológiai partnert a helyi gyártáshoz, mondja Máté a fejleményekről.
Bangkoktól Celldömölkig Az április végi, budakalászi interjút rögtön a közepébe vágva, a Kuube raktárában kezdjük. Előtte gyorsan bemutatnak Mátray Gábor fejlesztő-designernek, aztán Máté olyan lelkesen kezd mesélni a padoknál, hogy csak öt perc múlva jut eszembe, hogy elfelejtettem felvenni, amit mond. Hamar rájövök, hogy a padok még annál is okosabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. A tetejükbe vagy ülőfelületükbe (típustól függően) napelemet építettek, és az így termelt energiával vezeték nélküli töltőkön vagy a padba épített USB-portokon lehet telefont tölteni, és a pad egyben wifi-hotspot is lehet.
A klímaváltozás miatt sűrűsödő hőhullámok, valamint a városi hőszigethatás miatt városaink egyre többször válnak forró katlanná. A betondzsungel nemcsak eltárolja a hőt, de a lebetonozott környezetben könnyebben okoznak villámárvizet az egyre gyakoribb felhőszakadások is. Villámárvizek akkor alakulnak ki, amikor pár óra alatt több tíz milliméter csapadék hullik, és ezt ilyen gyors ütemben a felszín nem képes megfelelően elvezetni. A rossz levegő, a zaj, […]
A klímaváltozás miatt sűrűsödő hőhullámok, valamint a városi hőszigethatás miatt városaink egyre többször válnak forró katlanná. A betondzsungel nemcsak eltárolja a hőt, de a lebetonozott környezetben könnyebben okoznak villámárvizet az egyre gyakoribb felhőszakadások is. Villámárvizek akkor alakulnak ki, amikor pár óra alatt több tíz milliméter csapadék hullik, és ezt ilyen gyors ütemben a felszín nem képes megfelelően elvezetni. A rossz levegő, a zaj, a stressz és a mozgáshiányos, gyakran elszigetelt életmód is krónikus városi problémáknak számítanak, és egyes kutatások szerint nagyban hozzájárulnak számos légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedés, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá a szorongás és a depresszió kialakulásához. De nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Egyre több tanulmány igazolja, hogy a természetalapú megoldások – parkok, városi fák, esőkertek (a csapadékvíz helyben tartására szolgáló, enyhén lesüllyesztett, elöntéstűrő évelőkkel beültetett területek), méhlegelők, zöld tetők – és az okosabb várostervezés enyhíthetik ezeket a problémákat, és javíthatják a lakók életminőségét.
A város nem kell, hogy forró katlan legyen!
A városi zöldfelületek hűsítik a beépített környezetet, és tompítják a szélsőséges csapadékesemények hatását, ugyanis segítik a csapadékvíz tározását és lassú beszivárgását a talajba, így hozzájárulnak a villámárvizek megelőzéséhez is. Emellett életteret nyújtanak a vadvilágnak, és javítják a levegő minőségét. Bécsben például egyre több „hűsölő utcát” hoznak létre, ahol a forró napokon akár öt fokkal is alacsonyabb lehet a hőmérséklet. Ezeket az autóforgalom elől elzárt helyeket a nagyobb növényborítású utcákon vagy tereken jelölték ki, ahol több az árnyék, világosabb az aszfalt, és van elég ülőhely, emellett ivókutakat is telepítettek.
A városi növényzet fontos szerepet játszik a lakosság mentális és fizikai egészségének javításában: csökkenti a stresszt, a hőség okozta elhalálozást, rekreációs lehetőségeket biztosít, és így közvetetten az egészségügyi költségek csökkentéséhez is hozzájárul. Tokióban például azok az idős lakosok, akik a nagyvárosban sétálásra alkalmas parkok közelében laknak, tovább élnek, életkortól, nemtől, családi állapottól, és társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül.
Bár a városi zöldet gyakran csak dekorációnak tartjuk, gazdasági tényező is. Lisszabonban például a városi fák fenntartásába fektetett minden dollár a számos jótékony hatásnak köszönhetően négy és félszeresen térül meg. A hazai városokban is újra kell gondolnunk a térhasználatot ahhoz, hogy településeinket egészségesebbé és élhetőbbé tegyük. A lakók igényeit, jóllétét kellene előtérbe helyezni. Az autókra szabott városi környezet, az utcákat uraló átmenő autóforgalom helyett olyan ember- és klímabarát tervezésre van szükség, aminek szerves része a természet. Ez már az infrastruktúra egészen minimális átalakításával megoldható lenne.
A forgalomcsillapítást Barcelonában például a néhány háztömböt magába foglaló „szuperblokkokkal” oldották meg. Az ilyen blokkokban gyalogosokra és biciklisekre optimalizálják a közlekedést, és csak az ott lakók és a közszolgáltatók hajthatnak be. A kellemesebb klíma érdekében, amit csak lehetett, kizöldítettek, és különböző árnyékolási megoldásokat is alkalmaztak. Az állandó forgalmi zajt és a rossz levegőt élettel teli közterek váltották fel. Budapesten az Újlipótvárosban 2016 óta dolgoznak szuperblokk létrehozásán a helyi civilek, és már van erre szándék a Nagy- és Kiskörút közötti területen is.
Vannak a listán régi ismerősök, akiket már bemutattunk a Forbesban vagy a Forbes.hu-n. Mások tevékenysége még sosem kapott ekkora figyelmet. Mindegy, hogy vegyszermentes mezőgazdasági megoldással, újrahasználható ételesdobozokkal, használt mobiltelefonok begyűjtésével vagy akár egy egész városrész környezetbarátabbá tételével neveztek: az első Forbes Levegő összeállításba olyanok kerültek be, akik területükön példát mutatnak. Ha követjük őket, zöldebb világban élhetünk.
Több mint tíz éve készítik Budapest egyik legdrágább fagylaltját, legújabban pedig kulturális mecenatúrát is felvállaltak. A Fragola alapítói, Tihanyi Eszter és Török Balázs százmillió forintos beruházással színházi előadásokat, koncerteket és kiállításokat is befogadó bisztrót nyitottak Újlipótvárosban, miután négy évvel ezelőtt már elkezdték a szezonális fagylaltbizniszt kiegészíteni pizzériákkal. Idén meglesz az egymilliárdos forgalom – már bőven nem csak gombócból.
Öt vállalkozása volt eddig. Az első kettő csúfos kudarc, a harmadik nagyjából túlélt, az egészen jól működő negyedikből pedig kinőtt egy ötödik, amiből világsiker lett. A negyvenöt éves angyalbefektető ma már nyugdíjasnak tekinti magát, minden idejét a portfóliójában lévő startupoknak szenteli, a következő évek pedig arról szólnak majd, tőzsdeérett-e a befektetőcége, a Baconsult. Empatikus kocka? Sztoikus angyal? A tekintélyét romboló tudatos énmárkaépítő? Sokféle jelzőt és nevet lehet ráaggatni, de amire biztosan nem hallgat: Balogh Péter úr.
A Daktela egy kis cseh digitális családi vállalkozásból nőtte ki magát európai szinten piacvezető céggé. A tavalyi évben 10 millió eurós árbevételt realizáltak, ami már most közel 40 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és ez még csak a kezdet!
