Bangkoktól Kecskemétig és a Balaton-partig egyre több helyen találkozni a Kuube okospadjaival, amelyek még annál is okosabbak, mint amennyire elsőre tűnnek. A budakalászi fejlesztő és gyártó cég nagy ugrás előtt áll, idén elérhetik az egymilliárd forint árbevételt. Eddig ellenálltak a sok befektetői megkeresésnek, de a külföldi összeszerelés képbe kerülésével valószínűleg nem sokáig lesz így.
„Ha minden megkeresést bejelölnénk, nem nagyon lenne szabad hely.” Egy falra függesztett világtérkép előtt állok a budakalászi irodában, mellettem Gallai Máté. Máté nemcsak grafikai stúdióját vezeti innen, hanem mint tulajdonos-ügyvezető a Kuube Hungary utcaibútor-gyártót is. A térképen több tucat rajzszög: ezekben az országokban komoly tárgyalásokat folytatnak a Kuube padok kihelyezéséről. Néhány hónapon belül szállítanak padokat Izraelbe, Vietnámba, Marokkóba, Ausztriába, Svájcba, Németországba és Malajziába is.
A térkép mellett balra, bekeretezve lóg egy thai napilap, a Bangkok Post három (!) nappal korábbi számának címoldala: a Kuube okospadját méltatják. Máté nemrég tért haza Bangkokból, kollégáival az üzleti negyedben, a magyar nagykövetség közelében telepítettek három Kuube okospadot. Elmosolyodom, amikor az interjú után két héttel telefonom ismét Bangkokban éri. Akkora sikert aratott a Kuube, hogy az egyik neves irodafejlesztő, a Park Ventures irodaházaihoz újabb padok kihelyezéséről tárgyaltak. Ezután még Thaiföldön „turnéznak” kisebb padjaikkal. Ha bebizonyosodik, hogy a régióban nagyobb a kereslet, keresnek technológiai partnert a helyi gyártáshoz, mondja Máté a fejleményekről.
Bangkoktól Celldömölkig Az április végi, budakalászi interjút rögtön a közepébe vágva, a Kuube raktárában kezdjük. Előtte gyorsan bemutatnak Mátray Gábor fejlesztő-designernek, aztán Máté olyan lelkesen kezd mesélni a padoknál, hogy csak öt perc múlva jut eszembe, hogy elfelejtettem felvenni, amit mond. Hamar rájövök, hogy a padok még annál is okosabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. A tetejükbe vagy ülőfelületükbe (típustól függően) napelemet építettek, és az így termelt energiával vezeték nélküli töltőkön vagy a padba épített USB-portokon lehet telefont tölteni, és a pad egyben wifi-hotspot is lehet.
Ránézésre mintha kakukktojásként került volna az ikonikus kalauz által ajánlott budapesti éttermek közé a Hoppá! Ez az érzésünk egészen közelről megnézve sem múlt el.
A tavalyi Michelin-kalauzban a csillag nélkül ugyan, de jegyzett éttermek sorába bekerült az Andrássy úti Hoppá is. Ez a fajta sima említés is sokat jelent szakmailag, és legalább ugyanennyit ér üzletileg. Olyan budapesti helyek tartoznak ebbe a ligába, mint a Mák, a Nobu, az Arany Kaviár vagy a Stand25. Ehhez képest a Hoppá első és sokadik ránézésre is olyan étteremnek tűnik, ami egy turistáknak minden értelemben megközelíthető opció akar lenni, hangsúlyosan magyar étlappal.
A külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
Ami egy teljesen valid műfaj, rövid külföldi úton, ha kötött program miatt nem lehet túljutni a belvároson, akár keresném is az ilyet, csak a Michelin esetében nem az ilyeneken szokott megakadni az ellenőrök szeme, különben teljesen más közönség forgatná a kalauzt. Úgyhogy jó ideje halogattuk ezt a vizitet, hátha a sűrűn változó séfajánlatba bepörög egy olyasfajta tűzijáték, ami feloldja a talányt, hogy végül beüljünk egy sima keddi estén, extra várakozások nélkül. Mi a képen látható boltív alatt ültünk, de a letekert vacsorafényekben érdemben sötétebb atmoszférában. A sűrűn elhelyezett asztalok mind betelnek hétre, de az elejétől készséges szerviz flott marad. Az előételek alapján még bármi lehetne: jó ízű és dekoratív a hagymaleves, és ragyogó a marinált lazac avokádópürével és narancskaprival. Hagymalevesért és avokádós lazacért, mondjuk, kevés európai országból kell Magyarországra látogatni, de a külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
A heti tábláról választott mangalicatarjához krumpli és lilakáposzta is jár, utóbbit szósz formájában álcázták. Ez a szósz a csavar, de ha inkább a szépen formázott, de száraz hatású hús marad kicsit szaftosabb, akkor nem is lenne rá szükség. A csirkepaprikás ügyében pincérünk már a rendeléskor sem kertel: azt ígéri, pont azt fogjuk kapni, amit a név ígér. A comb- és mellrészekből formázott roládokat pirult bőr fogja össze, és ügyesen teszi civilizáltan fogyaszthatóvá az ételt, a tejföltől krémes specli is remek, igazán remek pedig az volna, ha a kis roládokból lenne kétszer annyi és nokedliből fele mennyiség. Jut még klasszikus, cukros-ecetes szívsaláta is a tányérra, én ellettem volna nélküle, de ez már tízéves koromban is így volt, messziről jötteknek meg érdekes betekintés lehet a magyar nagymamák vasárnapi menüjébe.
Hoppá! Bisztró Budapest VI., Andrássy út 34. A teszt időpontja: április 26. Ezt ettük: Francia hagymaleves: 2490 Marinált lazac, citrusok: 3990 Tarja, káposzta, burgonya: 5900 Csirkepaprikás, specli: 4490 Túrógombóc: 2790 Egy nagy mentes víz: 1090 Szervizdíj: 2490 Összesen: 23 240 forint
A záró túrógombóc könnyű, a prézli alá kerül morzsa formájában. A tejfölhab a tetején és az áfonyaszósz a tányér kerületén együtt nekem már túlontúl édesek, de vacsoratársamnak nem. Nála a tarjához ajánlott fehérbor nem jön be (a rovásírás a címkén engem is meglep, amikor töltik), de ezt utólag nyugtázzák a pohár láttán, és nem is kerül a számlára. Mi meg azt nyugtázzuk, hogy a Hoppá egy becsületesen vitt Andrássy úti turistaétterem, de hogy a kalauz mit látott benne, talán sosem fogjuk megtudni. A „hova küldjük külföldi barátainkat magyarosat enni?” kérdésre nem ez az új válasz, itthoniaknak meg biztosan nem lesz elég izgalmas, miközben a lokáció és az infláció is ott van az árakban. Viszont az irodák körül megszokottnál eggyel érdekesebb, háromezres ebédmenü egy próbára érdemes lehet a környéken dolgozóknak.
Már nagyon régóta tervezem, hogy kéne csinálni egy egy hónapos túrát, hogy mindennap máshol ebédelni és vacsorázni. Végigjárni a budapesti éttermeket. Aztán jól megírni:) Nagyon szeretek enni:)
Mi volt a legrosszabb, amit valaha a Konyhafőnökben ettél?Nehéz választani, a verseny első részében elég érdekes dolgok kerülnek elénk. Volt egy ételköltemény, talán az volt a neve, hogy Kisvitorlás a szőke Tiszán. Ha minden igaz, egy hatalmas főtt pulykaszárny volt valami rizskásán. Undorító volt. Volt, hogy a minőség miatt balhéztál egy étteremben?Volt. Amikor még nem tudták azonnal, hogy megjött a seggfej a Konyhafőnökből. […]
Villámsebesen száguldunk a klímakatasztrófa felé, mégsem vesszük le a gázpedálról a lábunkat. Változtatnunk kell, egyéni és kollektív, vállalati és politikai szinten is, ha nem akarjuk a Földet kietlen pusztává égetni. Miért kerüljük a kényelmetlen kérdéseket, és hárítunk mindent a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra, miközben felelősségünk tulajdonképpen százszázalékos?
Budapest, Andrássy út 19. Az olyan belső tereket, mint amilyeneket új sorozatunkban bemutatunk, kevesen láthatják a maguk teljes valójában. Ezeket az enteriőröket luxus, elegancia és időnként némi titokzatosság lengi be.
„Megyek Dániába gasztrotúrára!” Erre a bejelentésre tizenöt éve még értetlenkedő fejcsóválás lett volna a reakció, ma már irigykedés. És ez a Noma miatt van így.
