Az Electrolux – a vállalat nyíregyházi beruházásával – a jövő gyárát építi Magyarországon. A globális vállalat büszke svéd gyökereire és skandináv értékeken alapuló működésére. A cégcsoport stockholmi központjában dolgozó Safrankó Edittel a mérnökképzésről, a multikulturális mindennapok előnyeiről és arról beszélgettünk, hogy egy magyar szakember számára milyen lehetőségeket kínál a svéd vállalat Magyarországon és világszerte.
Az Electrolux három helyszínen van jelen Magyarországon. Nyíregyházán és Jászberényben egy-egy kiemelt gyáregység üzemel (Jászberény logisztikai központ is, ahol a külföldön gyártott termékek disztribúciója zajlik), míg Budapesten a belföldi értékesítési és a marketing szervezet, az Electrolux Ügyfélszolgálat központja, valamint az Electrolux Csoporthoz tartozó helyi támogató szervezetek (termékminőség, logisztika, kontrolling) működnek.
Safrankó Edit 2017-ben csatlakozott a vállalathoz, jelenleg Stockholmban dolgozik, az Electrolux Group Operations HR és Kommunikáció alelnöke. Férjével és két gyermekével költözött Svédországba. „Ahhoz, hogy külföldön építsd a karrieredet, rugalmasnak kell lenned: a szakmai képzettségen és a személyes motiváción túl a családod támogatása is elengedhetetlen hozzá, hiszen új kultúrába csöppensz. Mivel egyetemistaként is éltem külföldön, és ezt megelőzően is dolgoztam más országban, mi talán könnyebben tudtuk azt mondani, hogy Svédországba költözünk. A stockholmi irodában 67 ország képviselői dolgoznak együtt, és ez a kulturális sokszínűség rengeteget ad az embernek a mindennapokban – engem személy szerint inspirál a multikulturális közeg, ami az Electroluxnál nem üres szólam” – mondja Safrankó Edit.
→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis […]
→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis lakásról, egy lakókocsiról és néhány parkolóhelyről szólnak. De igen valószínű, hogy több milliárd dollárja van.
Az egy évtizeden át Oroszországban üzletelő amerikai Bill Browder – ő lobbizta ki azt a Magnyitszkij-törvényt, ami lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok vagyonzárolásokkal büntessen emberijog-sértéseket – biztos benne, hogy 2003-ban, Mihail Hodorkovszkij olajmilliárdos letartóztatása után Putyin alkut kötött az oligarchákkal. „Add nekem a vagyonod felét, és megengedem, hogy megtartsd a másik felét.” Browder azt állítja, Putyin azzal fenyegetőzött, hogy nem csupán a vagyonukat veszi el, de le is csukatja őket, ha nem állnak be a sorba. Ezek alapján Browder 2017-ben kétszázmilliárd dollárra becsülte Putyin vagyonát. Ezzel versenyben lett volna a világ leggazdagabbja címért.
Browdernek nincsenek bizonyítékai. Arra azonban van bizonyíték, hogy Putyin – hatalmát erősítendő – rábírta a Jelcin-korszak oligarcháit, hogy adjanak el vagyontárgyakat az orosz államnak. 2005-ben Roman Abramovics 13,1 milliárd dollár készpénzért eladta a Szibnyeft olajcégben még meglevő pakettjét egy állami konglomerátumnak, a Gazpromnak. A tranzakció megnövelte Putyin kontrollját az ország szénhidrogénvagyona felett. Aztán 2013-ban Mihail Fridman és German Han oligarchacsoportja 56 milliárd dollárért eladta olajvállalatát, a TNK-BP-t az állami kézben levő Rosznyeftnek. (Az üzletben a brit BP-t is kivásárolták.)
Az orosz elnök vagyona valószínűleg abból származik, hogy közvetlen baráti körét állami megbízásokkal és cégtulajdonrészekkel látja el – részesedésért cserébe. 2004-ben a Gazprom jutányos áron sózott el értékes vagyonrészeket Putyin-barát cégeknek, a Szogaz nevű biztosítási óriáscég például Jurij Kovalcsukhoz került. Kovalcsuk régi szövetséges, ugyanabban az exkluzív dácsaszövetkezetben van háza, mint Putyinnak. Ő is, mint Gennagyij Timcsenko vagy Borisz Rotenberg, a Kremlhez fűződő kapcsolatain gazdagodott meg. Legalább hat ilyen orosz milliárdos van.
Putyinnak igencsak nyilvánvaló köze van ahhoz a hatalmas Fekete-tenger parti épületegyütteshez, amit a bebörtönzött orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij „Putyin palotájának” nevezett. Egy másik Putyin kreálta milliárdos, Alekszandr Ponomarenko állítólag 350 millió dollárt fizetett az ingatlanért tíz évvel ezelőtt. Aztán 2021-ben, miután megjelent Navalnij litvániai alapítványának oknyomozó dokumentumfilmje, Arkagyij Rotenberg, Putyin régi barátja közölte, hogy a ház az övé.
A főnöknek három szuperjachthoz is köze lehet. Ezek a 18 millió dolláros Csajka, a 120 millió dolláros Graceful és a 700 millió dolláros Seherazádé, az utóbbiról szóló Navalnij-anyagot márciusban hozták nyilvánosságra. Nem mintha ezek az apróságok sokat nyomnának a latban, mikor Putyin malacperselyét úgy hívják, Oroszország. Az amerikai pénzügyminisztérium februári megállapítása szerint még Oroszország tízmilliárd dolláros nemzeti vagyonalapja is az elnök vesztegetésekre félretett kiskasszája. De Putyint minden pénznél jobban érdekli a nyers hatalom. Végtére is, kontrollálatlan hatalom birtokában azt kaparint meg, amit akar.
A trezor Az (al)világ királya
1996-ban – jóval azelőtt, hogy 2013-ban a megbírált Putyin elől Londonba menekült, és egy véletlennek látszó balesetben meghalt – Borisz Berezovszkij lehetett Oroszország leghatalmasabb embere. Az orosz Forbes szerkesztője, Paul Klebnikov korszakos munkával tárta fel Berezovszkij korrupciós és bűnügyi kapcsolatait. Berezovszkij rágalmazás vádjával beperelte a Forbest Londonban. Az ügy hat évig húzódott, és megegyezéssel zárult. Erre a veszélyes világra Berezovszkij óriási árnya vetül. Nemrég azt állította, hogy hat üzletember társával ők ellenőrzik az orosz gazdaság ötven százalékát. Bázisa a Logovaz Oroszország legnagyobb autókereskedése, de ez csak az arany jéghegy leglátványosabb csúcsa. Nemrég egy interjúban azt mondta: „Oroszországban a tulajdonjogok történelmileg példátlan mértékű újraelosztása zajlik. Senki sem elégedett vele. Akik nem kaptak semmit, azért, akik kaptak valamit, azért, mert úgy érzik, nem kaptak eleget.” – amerikai Forbes 1996. december 30.
Kérnék egy ilyen listát a magyar oligarchákról is. Lehet? Tényleg lehetne?
Villámsebesen száguldunk a klímakatasztrófa felé, mégsem vesszük le a gázpedálról a lábunkat. Változtatnunk kell, egyéni és kollektív, vállalati és politikai szinten is, ha nem akarjuk a Földet kietlen pusztává égetni. Miért kerüljük a kényelmetlen kérdéseket, és hárítunk mindent a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra, miközben felelősségünk tulajdonképpen százszázalékos?
