Az Electrolux – a vállalat nyíregyházi beruházásával – a jövő gyárát építi Magyarországon. A globális vállalat büszke svéd gyökereire és skandináv értékeken alapuló működésére. A cégcsoport stockholmi központjában dolgozó Safrankó Edittel a mérnökképzésről, a multikulturális mindennapok előnyeiről és arról beszélgettünk, hogy egy magyar szakember számára milyen lehetőségeket kínál a svéd vállalat Magyarországon és világszerte.
Az Electrolux három helyszínen van jelen Magyarországon. Nyíregyházán és Jászberényben egy-egy kiemelt gyáregység üzemel (Jászberény logisztikai központ is, ahol a külföldön gyártott termékek disztribúciója zajlik), míg Budapesten a belföldi értékesítési és a marketing szervezet, az Electrolux Ügyfélszolgálat központja, valamint az Electrolux Csoporthoz tartozó helyi támogató szervezetek (termékminőség, logisztika, kontrolling) működnek.
Safrankó Edit 2017-ben csatlakozott a vállalathoz, jelenleg Stockholmban dolgozik, az Electrolux Group Operations HR és Kommunikáció alelnöke. Férjével és két gyermekével költözött Svédországba. „Ahhoz, hogy külföldön építsd a karrieredet, rugalmasnak kell lenned: a szakmai képzettségen és a személyes motiváción túl a családod támogatása is elengedhetetlen hozzá, hiszen új kultúrába csöppensz. Mivel egyetemistaként is éltem külföldön, és ezt megelőzően is dolgoztam más országban, mi talán könnyebben tudtuk azt mondani, hogy Svédországba költözünk. A stockholmi irodában 67 ország képviselői dolgoznak együtt, és ez a kulturális sokszínűség rengeteget ad az embernek a mindennapokban – engem személy szerint inspirál a multikulturális közeg, ami az Electroluxnál nem üres szólam” – mondja Safrankó Edit.
A fagyi, a lángos, a szállás… idén minden még drágább lesz itthon – ömlik mindenhonnan a turistaszezon kezdetén. Mi most mégis olyan magyarországi úti célokat ajánlunk, ahol nagyon is érdemes lábat lógatni, és ahol a csodás természeti környezet a hozzáadott érték, nem feltétlenül (na jó, vagy nem csak) a hambi vagy a pisztráng. Barlangfürdő, vadregényes szabadstrand, nógrádi focimeccs, eldugott fogadó – mutatjuk a szerkesztőség kedvenc itthoni ”töltőpontjait”.
A szerkesztőséget végigkérdezte: Kis Judit Illusztráció: Fábri zsuzsanna
Bánáti Anna: Vindornyalak és környéke
március közepén ebben a Zala megyei kis faluban értek a lezárások, így Vindornyalakról elsőre a tavaszra asszociálok, de nyáron sem lehet unatkozni a környéken. A hetvenhét lakosú falutól néhány kilométerre vezet a Kéktúra, de fürdőzésre is akad lehetőség bőven, Hévíz és a Balaton is húsz percre van autóval. A sümegi vár is megér egy kanyart, a rezi várat viszont nekem egyelőre nem sikerült bevennem, először egy sérülés állított meg, másodszor a tükörjég. Vindornyalaktól sétatávra van Európa egyik legnagyobb sztúpája, a zalaszántói Béke-sztúpa, a faluban a barokk stílusban épült Hertelendy-kúriát és a mellette lévő templomot érdemes mindenképp megnézni. A falu szélén az ország egyik legöregebb nyárfáját rejti a Vindornya-láp: a mocsár fölé méltóságteljesen tornyosuló fekete nyár törzskerülete több mint tíz méter, és télen-nyáron gyönyörű.
Somogyi Szonja: Csend, Balaton Csend, Balaton, nem túl megerőltető kerékpárutak, cuki helyek, falusi nyugalom. Ilyenkor ezt keresem és találom meg Alsóörsön és környékén. A legzsúfoltabb nyári napokon is el lehet menekülni az emberáradat elől. Nyilván nem a strandon: jobb egy séta a Török-házhoz vagy a református templomhoz. Ha le akarjuk dolgozni a Bitang Burgerben magunkba tömött kalóriákat, biciklivel könnyen megjárható távolságra van a talán még Alsóörsnél is nyugisabb Lovas. Mindennapi stresszben megfáradt idegsejtjeimet legtökéletesebben viszont az simítja ki, amikor vízre teszem a SUP-ot és pár evezőcsapás után már csak a kacsák, néhány búbos vöcsök és a naplementében a vízből kiugrálva vadászó halak (balinok) maradnak körülöttem.
G. Tóth Ilda: Panyola Tavaly úgy alakult, hogy a lányunkat egy néhány napos szamoskéri táborba vittük, és mivel viszonylag hosszú volt az út, úgy döntöttünk, inkább megvárjuk, hogy ne kelljen újra odaautóznunk. Panyolán fesztiválidőben talán tömeg van, de a sima nyári hétköznapokon csak mi voltunk idegenek az egész településen. A melegebb órákban az árnyékos teraszon dolgoztunk – a Fogadó a Két Kecskéhez egyedüli vendégeiként –, aztán este nagyokat bicajoztunk a közeli Tisza-töltésen. Életemben ennyi őzet és nyulat nem láttam szabadon! Csak akkor lett volna még kerekebb az élmény, ha szeretném a pálinkát – a helyi állítólag kiváló. Bármikor megismételném azt a pár napot.
Fekete Emese: A Bakony bugyrai Szurdokok, fenyvesek, vízesések, várromok, kilátók, kápolna az erdő mélyén – ez mind van a Bakonyban. Bejárásába épphogy csak belekezdtem az ikszedik covidhullámban, és a bakonyi Gyilkos-tó (hivatalosan Hubertlaki-tó) után családilag megfogadtuk, hogy folytatjuk. Van valami misztikum és mágia a környékben, ahol már a dinoszauruszok és egyéb őshüllők is remekül érezték magukat – ha nem tükröznék az ingatlanárak is a hely varázsát, szívesen vennék ott egy visszatérő elvonulásokra alkalmas bungalót.
Knittel Martin: Miskolctapolca, Lillafüred Gyerekkorom nyaralóhelye Miskolctapolca és Lillafüred. Egy kellemesen kimerítő barlangfürdőzés után előbbi parkjaiban rengeteg mókust csalogattam dióhéjakkal kopácsolva az eleséghez, a Garadna-völgyben pedig én voltam a rohangáló lelkes kis mókus. Most is szívesen pattannék kisvasútra a diósgyőri várnál, a cseppkőbarlangok és a Hámori-tó meglátogatása után pedig jöhetne egy pisztráng a telepen. Több napra is érdemes ellátogatni, program bőven akad – főleg, ha összekötjük a kirándulást Szilvásvárad meglátogatásával.
Debre Zsuzsi: Zebegény, Tata Zebegényben a kedvencem a Nomád bár, amit csak biciklivel vagy kajakkal lehet megközelíteni, hatalmas ősfák vannak a Duna-parton, vadregényes szabadstrand bárral, ingyenkoncertekkel, sátorhellyel. Tatán, a Fényes Ösvény forrásvidékén egy láperdőn át jutsz el a cölöpsétányra, aranyos kis fahidak, interaktív tanösvény – minden évszakban nagyon szép.
Galavits Patrik: Nógrádi félidő Tapasztalataimra alapozott tippem természetkedvelő sportbarátoknak: még véletlenül se keress látványos nevezetességeket. Nem is nagyon vannak – bocs minden nógráditól! Ellenben egy délelőtti erdei túrát tökéletesen le lehet zárni egy megyei rangadón ücsörgéssel, nézve, ahogy mondjuk a szuhai fiatalok a nemti szomszédvárnak feszülnek a göröngyös pályán. Eddig nekem csak utóbbi jött össze, de legközelebb talán már túrázni is elmegyek. A táj kellően szép hozzá.
Kőszegi Dániel egy kis debreceni pinceboltból indulva építette fel az ország legnagyobb erősáramú nagykereskedőcégét. A céget ma már gyerekei irányítják, de ő a nyugdíjas évek felé közeledve új ötletbe vágott bele, és egy maroknyi mérnökkel olyan elektromos meghajtást fejlesztett ki és gyártott le, amire az iparág nagyágyúi is elismerően csettintenek. Teherautóikat az Audi és az Aldi, kukásautóikat több magyar város is használja. Hamarosan bővítik az üzemet, és az a céljuk, hogy rövid idő alatt nyélbe üssék az első külföldi üzleteket is.
Vannak a listán régi ismerősök, akiket már bemutattunk a Forbesban vagy a Forbes.hu-n. Mások tevékenysége még sosem kapott ekkora figyelmet. Mindegy, hogy vegyszermentes mezőgazdasági megoldással, újrahasználható ételesdobozokkal, használt mobiltelefonok begyűjtésével vagy akár egy egész városrész környezetbarátabbá tételével neveztek: az első Forbes Levegő összeállításba olyanok kerültek be, akik területükön példát mutatnak. Ha követjük őket, zöldebb világban élhetünk.
Több mint tíz éve készítik Budapest egyik legdrágább fagylaltját, legújabban pedig kulturális mecenatúrát is felvállaltak. A Fragola alapítói, Tihanyi Eszter és Török Balázs százmillió forintos beruházással színházi előadásokat, koncerteket és kiállításokat is befogadó bisztrót nyitottak Újlipótvárosban, miután négy évvel ezelőtt már elkezdték a szezonális fagylaltbizniszt kiegészíteni pizzériákkal. Idén meglesz az egymilliárdos forgalom – már bőven nem csak gombócból.
Öt vállalkozása volt eddig. Az első kettő csúfos kudarc, a harmadik nagyjából túlélt, az egészen jól működő negyedikből pedig kinőtt egy ötödik, amiből világsiker lett. A negyvenöt éves angyalbefektető ma már nyugdíjasnak tekinti magát, minden idejét a portfóliójában lévő startupoknak szenteli, a következő évek pedig arról szólnak majd, tőzsdeérett-e a befektetőcége, a Baconsult. Empatikus kocka? Sztoikus angyal? A tekintélyét romboló tudatos énmárkaépítő? Sokféle jelzőt és nevet lehet ráaggatni, de amire biztosan nem hallgat: Balogh Péter úr.
