A fagyi, a lángos, a szállás… idén minden még drágább lesz itthon – ömlik mindenhonnan a turistaszezon kezdetén. Mi most mégis olyan magyarországi úti célokat ajánlunk, ahol nagyon is érdemes lábat lógatni, és ahol a csodás természeti környezet a hozzáadott érték, nem feltétlenül (na jó, vagy nem csak) a hambi vagy a pisztráng. Barlangfürdő, vadregényes szabadstrand, nógrádi focimeccs, eldugott fogadó – mutatjuk a szerkesztőség kedvenc itthoni ”töltőpontjait”.
A szerkesztőséget végigkérdezte: Kis Judit Illusztráció: Fábri zsuzsanna
Bánáti Anna: Vindornyalak és környéke
március közepén ebben a Zala megyei kis faluban értek a lezárások, így Vindornyalakról elsőre a tavaszra asszociálok, de nyáron sem lehet unatkozni a környéken. A hetvenhét lakosú falutól néhány kilométerre vezet a Kéktúra, de fürdőzésre is akad lehetőség bőven, Hévíz és a Balaton is húsz percre van autóval. A sümegi vár is megér egy kanyart, a rezi várat viszont nekem egyelőre nem sikerült bevennem, először egy sérülés állított meg, másodszor a tükörjég. Vindornyalaktól sétatávra van Európa egyik legnagyobb sztúpája, a zalaszántói Béke-sztúpa, a faluban a barokk stílusban épült Hertelendy-kúriát és a mellette lévő templomot érdemes mindenképp megnézni. A falu szélén az ország egyik legöregebb nyárfáját rejti a Vindornya-láp: a mocsár fölé méltóságteljesen tornyosuló fekete nyár törzskerülete több mint tíz méter, és télen-nyáron gyönyörű.
Somogyi Szonja: Csend, Balaton Csend, Balaton, nem túl megerőltető kerékpárutak, cuki helyek, falusi nyugalom. Ilyenkor ezt keresem és találom meg Alsóörsön és környékén. A legzsúfoltabb nyári napokon is el lehet menekülni az emberáradat elől. Nyilván nem a strandon: jobb egy séta a Török-házhoz vagy a református templomhoz. Ha le akarjuk dolgozni a Bitang Burgerben magunkba tömött kalóriákat, biciklivel könnyen megjárható távolságra van a talán még Alsóörsnél is nyugisabb Lovas. Mindennapi stresszben megfáradt idegsejtjeimet legtökéletesebben viszont az simítja ki, amikor vízre teszem a SUP-ot és pár evezőcsapás után már csak a kacsák, néhány búbos vöcsök és a naplementében a vízből kiugrálva vadászó halak (balinok) maradnak körülöttem.
„Megyek Dániába gasztrotúrára!” Erre a bejelentésre tizenöt éve még értetlenkedő fejcsóválás lett volna a reakció, ma már irigykedés. És ez a Noma miatt van így.
Írta: Jókuti András
Nem könnyű a világ legjobb étterméről írni, hiszen ez a legjobb a világon. De az biztos, hogy nagyon kellemes az „anyaggyűjtés”, még ha nem is mindig egyszerű. Én például éveken keresztül hiába próbáltam bejutni az albániai macedón René Redzepi éttermébe, ami alapvetően feltette Dániát a gasztrotérképre. Erre – a Noma 2004-es megnyitása előtt – egyszerűen esély sem volt, a helyiek sertéssültet ettek főtt burgonyával és petrezselyemszósszal, esetleg a legnagyobb addigi találmányukat. A smørrebrød még Sandwich grófját is lenyűgözte volna, aki – legalábbis Woody Allen szerint – hosszas kísérletezés után jutott el a tökéletes formulához: két szelet kenyér között a töltelék. De a dánok nem torpantak meg itt, megszabadultak a felső szelet kenyértől, és azóta is óriási büszkeséggel tekintenek erre a kreációra.
De vissza a Strandgade 93. szám alá, ahol a helyi Mautner–Molnárbé–Gerendai ötvözete, Claus Meyer ötletéből elindult egy étterem, ami alig hat évvel később máris a csúcsra ért a világ legjobb étterme (World’s 50 Best Restaurants) szavazásán, letaszítva a trónról az addig szinte egyeduralkodó El Bullit, Ferran Adriá legendás éttermét.
A szenzációs vacsora alatt a kertben előbb egy vadkacsa család, majd egy róka is átvonul. Ők talán az őszi menüben jutnak szóhoz…
Hogy lesz sertéssültből a világ legjobb menüje? A trükk egyszerű. A hagyományok felfrissítése helyett egyszerűen kihajítottak minden addigit, és nem is kellett nagyon aggódniuk, hogy ezzel sok érték kárba vész. Helyette elkezdtek északon alaposan körülnézni, hogy mit találnak erdőn-mezőn, tengerben, amit meg lehetne enni. És ehhez olyan konyhatechnológiai módszereket is bevetnek és tökélyre fejlesztenek, amiket a világ nagymamái is örömmel használnak évszázadok óta: a savanyítás és a fermentáció összes trükkjét.
A munka lényege tehát, hogy a régióból nagyjából mindent összeszednek, majd elkezdik rohasztani, és figyelik, mi lesz belőle. Így nyerik a szószaikat és ízesítőiket, amik különleges mélységet és umamigazdagságot adnak az ételeknek. Az évet három szezonra bontják, nyáron a növények birodalma, ősszel a vadak, télen-tavasszal pedig a tenger kincsei kerülnek elő.
Egy látogatás a Nomában sohasem hasonlítható össze egy vacsorázással. Már a hely megközelítése is különleges, nem véletlen, hogy még távolabb húzódtak a belvárostól, egészen a kétes hírű, részleges autonómiát élvező hippinegyed, a Christiania határáig. A Nomára is a maga szabályai érvényesek, egyfajta hippik ők is, a kis hableány romantikája helyett kellően vadregényesre alakított saját kert és a Christianiával közös tavacskán túl egy technokrata szemétégető uralja a panorámát. Az étterem középpontját pedig a konyha. A vendégélménynek itt legalább olyan fontos része a konyhai csapat munkájának audiovizuális élménye, mint maguk az ételek.
Pedig azok is igazán szemrevalók ebben a szezonban is, a tálalásuknál is kiemelt cél az egyediség. De messze nem csak a külső a fontos, a fésűkagyló például olyan friss, hogy megmozdul(!) a tányéron (tengeri algás vajjal és tormakrémmel), a tengeri nyúlhal kaviárját hallal együtt is prezentálják (pirított élesztőszósszal és medvehagymával), a kódzsiban érlelt halikrás fogás kilenc különböző fermentációs terméket tartalmaz, de van rajta napraforgómag (bizony, szotyi!) is. A norvég languszta értékes, édeskés húsának egy morzsája se megy veszendőbe, a népes konyhai csapat szorgos kezei még a legvékonyabb lábak páncélját is lepucolják (kagylószósz és vadbirs jár hozzá). A tengeri csiga a házából készült impozáns nyárson érkezik, vénuszkagyló- és szarvasgombaszeletekkel ritmikusan felszúrva, sáfrányos vaj hozza harmóniába a különböző ízeket. És tengeri még a desszert is, például a fenomenálisan finom krémes, a ropogós tésztalapokat karamellizált tengerialga-lapok helyettesítik benne.
Mint első helyezett, jövőre már nem lehet rájuk szavazni, örökre bekerülnek a best of the best kategóriába. A legtöbb séf boldog lenne, hogy végre enyhül a nyomás az éttermen, Redzepi nem. „Mi azt szeretjük, ha mindent bele kell adni mindig, ha véletlenül nem mi leszünk az elsők, akkor addig melózunk, amíg nem sikerül visszaverekedni magunkat a csúcsra.”
A nagyvárosok mindig szélsőséges érzelmeket szültek. Ez az egyszerű megfigyelés adta az ötletet, hogy öt évvel ezelőtt, az első Forbes Urban különszámba megírjuk vállaltan szubjektív, ámde annál szórakoztatóbb budapesti listánkat. Bagi úr ismét elővette karcos ceruzáját.
Vannak a listán régi ismerősök, akiket már bemutattunk a Forbesban vagy a Forbes.hu-n. Mások tevékenysége még sosem kapott ekkora figyelmet. Mindegy, hogy vegyszermentes mezőgazdasági megoldással, újrahasználható ételesdobozokkal, használt mobiltelefonok begyűjtésével vagy akár egy egész városrész környezetbarátabbá tételével neveztek: az első Forbes Levegő összeállításba olyanok kerültek be, akik területükön példát mutatnak. Ha követjük őket, zöldebb világban élhetünk.
A klímaváltozás miatt sűrűsödő hőhullámok, valamint a városi hőszigethatás miatt városaink egyre többször válnak forró katlanná. A betondzsungel nemcsak eltárolja a hőt, de a lebetonozott környezetben könnyebben okoznak villámárvizet az egyre gyakoribb felhőszakadások is. Villámárvizek akkor alakulnak ki, amikor pár óra alatt több tíz milliméter csapadék hullik, és ezt ilyen gyors ütemben a felszín nem képes megfelelően elvezetni. A rossz levegő, a zaj, […]
Nincs olyan minta, rajz, grafika, festmény, amit ne tudnának rávarázsolni Kis Arnold Thinwood Szemüvegszabóságában a keretekre. Vibráló színek, merész vonalak, meglepő minták és váratlan anyagok. Illés Kati extravagáns, bátor, önmagukat százszázalékosan vállaló nőknek készíti cipőit. Reményi Éva ékszerei pedig szerencsét hoztak már Sipos Zsuzsanna díszletberendezőnek is, aki a Talisman kollekció robusztus, aranyozott réz fülbevalóját és karkötőjét viselte az Oscar-díjátadón. Három hazai dizájner, (legalább) három különböző stílus.
