Egy szakértő évente tízezer városi fa állapotát képes ellenőrizni, a Greehill mesterséges intelligencián alapuló technológiája naponta ötvenezret. Először Szingapúr zöld okosvárossá fejlesztésében kaptak fontos feladatot, és befektetőik annyira hisznek bennük, hogy ha kell, egy hét alatt teremtenek elő többmillió eurót. A világ városaiban a zöldterületek digitális feltérképezését tűzték ki célul, már Budapesttel is tárgyalnak.
Miközben a Greehill Andrássy úti irodaházában a lift végállomása után kaptatok fel még egy emeletet, azon gondolkozom, hogy az angolul zajló mailváltások után milyen nyelven beszélünk majd Goertz Gáborral. A Greehill CEO-ja és társalapítója Linkedin-profilja szerint angolul, franciául, németül és magyarul is beszél. A reggeli meetingek idején érek az irodába, a mellettem sürgölődő Greehill-munkatársak biztatnak, csináljak magamnak egy kávét, amíg interjúalanyom megjön.
Már kezemben a presszóm, amikor Gábor, nyakában franciásan kötött sállal lendületesen hozzám lép. A német ajkúak összetéveszthetetlen raccsolásával és mondatképzésével, magyarul mutatkozik be. Nevetve közli, hogy már túl van négy kávén, a napi adagja tíz. Később kiderül, mire kell neki ennyi koffein.
A vasmacska és a pörgés A Greehill a városok fáit két centiméter pontossággal digitalizálja, adatbázisba rendezi, és ezzel lehetővé teszi a városi zöldterületek hatékony menedzselését, fejlesztését. A városok most először jutnak hozzá olyan információkhoz, amikkel egészségesebbé, biztonságosabbá tehetik a zöldterületeket, maximalizálhatják a fák jótékony környezeti hatását, ami kulcsfontosságú a klímaváltozás időszakában, hiszen a fák jelentősen mérséklik a hőmérsékletet és a légszennyezést is. A Greehill technológiája így végső soron a városokban élők jólétéről szól. A város vezetése a digitalizált adatbázisból tudhatja, hol vannak beteg fák, hol van szükség újak telepítésére, melyik fog a klímaváltozás miatt hamar tönkremenni, és milyen fajtára kell kicserélni, válaszol Gábor, amikor arra kérem, foglalja össze a tevékenységüket úgy, hogy a nagymamám is értse.
„Megyek Dániába gasztrotúrára!” Erre a bejelentésre tizenöt éve még értetlenkedő fejcsóválás lett volna a reakció, ma már irigykedés. És ez a Noma miatt van így.
Írta: Jókuti András
Nem könnyű a világ legjobb étterméről írni, hiszen ez a legjobb a világon. De az biztos, hogy nagyon kellemes az „anyaggyűjtés”, még ha nem is mindig egyszerű. Én például éveken keresztül hiába próbáltam bejutni az albániai macedón René Redzepi éttermébe, ami alapvetően feltette Dániát a gasztrotérképre. Erre – a Noma 2004-es megnyitása előtt – egyszerűen esély sem volt, a helyiek sertéssültet ettek főtt burgonyával és petrezselyemszósszal, esetleg a legnagyobb addigi találmányukat. A smørrebrød még Sandwich grófját is lenyűgözte volna, aki – legalábbis Woody Allen szerint – hosszas kísérletezés után jutott el a tökéletes formulához: két szelet kenyér között a töltelék. De a dánok nem torpantak meg itt, megszabadultak a felső szelet kenyértől, és azóta is óriási büszkeséggel tekintenek erre a kreációra.
De vissza a Strandgade 93. szám alá, ahol a helyi Mautner–Molnárbé–Gerendai ötvözete, Claus Meyer ötletéből elindult egy étterem, ami alig hat évvel később máris a csúcsra ért a világ legjobb étterme (World’s 50 Best Restaurants) szavazásán, letaszítva a trónról az addig szinte egyeduralkodó El Bullit, Ferran Adriá legendás éttermét.
A szenzációs vacsora alatt a kertben előbb egy vadkacsa család, majd egy róka is átvonul. Ők talán az őszi menüben jutnak szóhoz…
Hogy lesz sertéssültből a világ legjobb menüje? A trükk egyszerű. A hagyományok felfrissítése helyett egyszerűen kihajítottak minden addigit, és nem is kellett nagyon aggódniuk, hogy ezzel sok érték kárba vész. Helyette elkezdtek északon alaposan körülnézni, hogy mit találnak erdőn-mezőn, tengerben, amit meg lehetne enni. És ehhez olyan konyhatechnológiai módszereket is bevetnek és tökélyre fejlesztenek, amiket a világ nagymamái is örömmel használnak évszázadok óta: a savanyítás és a fermentáció összes trükkjét.
A munka lényege tehát, hogy a régióból nagyjából mindent összeszednek, majd elkezdik rohasztani, és figyelik, mi lesz belőle. Így nyerik a szószaikat és ízesítőiket, amik különleges mélységet és umamigazdagságot adnak az ételeknek. Az évet három szezonra bontják, nyáron a növények birodalma, ősszel a vadak, télen-tavasszal pedig a tenger kincsei kerülnek elő.
Egy látogatás a Nomában sohasem hasonlítható össze egy vacsorázással. Már a hely megközelítése is különleges, nem véletlen, hogy még távolabb húzódtak a belvárostól, egészen a kétes hírű, részleges autonómiát élvező hippinegyed, a Christiania határáig. A Nomára is a maga szabályai érvényesek, egyfajta hippik ők is, a kis hableány romantikája helyett kellően vadregényesre alakított saját kert és a Christianiával közös tavacskán túl egy technokrata szemétégető uralja a panorámát. Az étterem középpontját pedig a konyha. A vendégélménynek itt legalább olyan fontos része a konyhai csapat munkájának audiovizuális élménye, mint maguk az ételek.
Pedig azok is igazán szemrevalók ebben a szezonban is, a tálalásuknál is kiemelt cél az egyediség. De messze nem csak a külső a fontos, a fésűkagyló például olyan friss, hogy megmozdul(!) a tányéron (tengeri algás vajjal és tormakrémmel), a tengeri nyúlhal kaviárját hallal együtt is prezentálják (pirított élesztőszósszal és medvehagymával), a kódzsiban érlelt halikrás fogás kilenc különböző fermentációs terméket tartalmaz, de van rajta napraforgómag (bizony, szotyi!) is. A norvég languszta értékes, édeskés húsának egy morzsája se megy veszendőbe, a népes konyhai csapat szorgos kezei még a legvékonyabb lábak páncélját is lepucolják (kagylószósz és vadbirs jár hozzá). A tengeri csiga a házából készült impozáns nyárson érkezik, vénuszkagyló- és szarvasgombaszeletekkel ritmikusan felszúrva, sáfrányos vaj hozza harmóniába a különböző ízeket. És tengeri még a desszert is, például a fenomenálisan finom krémes, a ropogós tésztalapokat karamellizált tengerialga-lapok helyettesítik benne.
Mint első helyezett, jövőre már nem lehet rájuk szavazni, örökre bekerülnek a best of the best kategóriába. A legtöbb séf boldog lenne, hogy végre enyhül a nyomás az éttermen, Redzepi nem. „Mi azt szeretjük, ha mindent bele kell adni mindig, ha véletlenül nem mi leszünk az elsők, akkor addig melózunk, amíg nem sikerül visszaverekedni magunkat a csúcsra.”
Burján Safirát megviselte a közösségi média, volt férjét, Zsombort pedig az ügyvezetés, ezért úgy döntöttek, közös vállalkozásuk, a Szafi Products nagyobb részétől megválnak. A mindenmentes termékekben itthon úttörőnek számító cég vezetését az Ipsits házaspár veszi át tőlük – ők korábban a Schobert Norbi féle Update-franchise építésében edződtek.
→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis […]
„Drága Jogtanácsos Asszony, édes nénénk, hidd el, nem a te hibád.Tudjuk, mit érzel, ismerünk téged. Az organikus fair trade kávét választod. Ha lehet, gyalog jársz. Vagy biciklivel. Bepipálod a kis ikszet, ráfizetsz a repülőjegyre néhány eurót, hogy hátha tényleg ki tudod valamennyire egyensúlyozni az utazásod karbonlábnyomát. Műanyag palackot soha nem vennél a kezedbe, komolyan gondolkozol azon, hogy áttérsz a vegánságra, és […]
