→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis […]
→ Több évtizedes rutinjuk dacára a Forbes globális vagyonvadászai még nem találkoztak az orosz nagyfőnök magánvagyonának mértékénél titokzatosabb számmal. Nehezebb megsaccolni, mint a rejtőzködő Dupont-örökösök vagy Erzsébet királynő vagyonát, vagy akár Joaquin „El Chapo” Guzmán drogpénzeit. Papíron Putyin szerény köztisztviselő. Hivatalos pénzügyi kimutatásai évi 140 ezer dollárnyi jövedelemről (50 millió forint), három gépkocsiról, két kis lakásról, egy lakókocsiról és néhány parkolóhelyről szólnak. De igen valószínű, hogy több milliárd dollárja van.
Az egy évtizeden át Oroszországban üzletelő amerikai Bill Browder – ő lobbizta ki azt a Magnyitszkij-törvényt, ami lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok vagyonzárolásokkal büntessen emberijog-sértéseket – biztos benne, hogy 2003-ban, Mihail Hodorkovszkij olajmilliárdos letartóztatása után Putyin alkut kötött az oligarchákkal. „Add nekem a vagyonod felét, és megengedem, hogy megtartsd a másik felét.” Browder azt állítja, Putyin azzal fenyegetőzött, hogy nem csupán a vagyonukat veszi el, de le is csukatja őket, ha nem állnak be a sorba. Ezek alapján Browder 2017-ben kétszázmilliárd dollárra becsülte Putyin vagyonát. Ezzel versenyben lett volna a világ leggazdagabbja címért.
Browdernek nincsenek bizonyítékai. Arra azonban van bizonyíték, hogy Putyin – hatalmát erősítendő – rábírta a Jelcin-korszak oligarcháit, hogy adjanak el vagyontárgyakat az orosz államnak. 2005-ben Roman Abramovics 13,1 milliárd dollár készpénzért eladta a Szibnyeft olajcégben még meglevő pakettjét egy állami konglomerátumnak, a Gazpromnak. A tranzakció megnövelte Putyin kontrollját az ország szénhidrogénvagyona felett. Aztán 2013-ban Mihail Fridman és German Han oligarchacsoportja 56 milliárd dollárért eladta olajvállalatát, a TNK-BP-t az állami kézben levő Rosznyeftnek. (Az üzletben a brit BP-t is kivásárolták.)
Az utóbbi tíz évben megjelent az órák piacán egy különleges, az óragyűjtők, órakedvelők vagy az iparban otthonosan mozgó, a fejnehéz multikat megelégelő szakemberek által életre hívott szegmens. A mikromárkák a megszokott dizájnoktól némileg eltérőt adnak közvetlen online értékesítéssel és különösen jó ár-érték aránnyal. Egyik erős versenyzőjük a használt piacon millió forintokért forgó Ming.
Írta: Schwarz Gábor
Evolvens – az eddig legsikeresebb magyar mikromárka Több tucat cég versenyez a mikromárkák másfél ezer euró alatti árazású részpiacán. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége: ez lehet a tok vonalvezetése, a számlap stílusa vagy az anyaghasználat. Ennyi pénzért nem várhatjuk el a különlegességeket, az úgynevezett in-house megoldásokat a dizájnon kívül, de az egyediséget és a nagy márkák tömeggyártott darabjainak versenyképes alternatíváit igen. Egyes gyártók minden szériájukat meghatározott darabszámban limitálják, és ügyesen ráéreztek, hogyan ragadják meg az órakedvelők figyelmét, és hogyan érjék el, hogy ne csak szeressék, de vágyják és akarják a termékeiket.
Zelos – magasan az árkategória fölötti kidolgozás A mikromárkák többnyire az alapító ízlését tükrözik, a siker egyebek mellett azon múlik, hogy az új formavilág mekkora űrt tölt be. Erre a piacra lépett be 2017-ben Ming Thein és öt órafanatikus barátja, ők alapították a Ming márkát. Ming dizájner, 2012 óta foglalkozik profi szinten órafotózással, híres svájci gyártóknak készít képeket, talán a legjobb a szakmában. Rövid ideig a neves Hasselblad fényképezőgép-gyártó cégben is vezető pozíciót töltött be, és nem utolsósorban klasszikus értelemben vett óragyűjtő.
Az első modell, még 900 frankért Egy gyűjtőben idővel megfogalmazódik a gondolat, hogy mi az, ami még nincs, miben lehetne jobbat, mást, érdekesebbet, szebbet készíteni. A Ming legjobb tulajdonsága, hogy termékfókuszú, mindegyik tulajdonos valódi órakedvelő, aktívan részt vesz a cég életében, és együtt hozzák létre az új modelleket. Noha a cég maláj, az órák Svájcban készülnek, és csak a végső minőségellenőrzésre szállítják őket Kuala Lumpurba.
Eddig szinte példátlan siker kíséri a márka kifejezetten rövid történetét. 2017-ben mutatták be az első modellt (Ming 17.01), a 900 svájci frankra árazott óra két színváltozatának 150-150 darabját pillanatok alatt elkapkodták. Hasonló sikere lett a nem sokkal utána kiadott 19.01-nek, az már 6800 svájci frankba került. Ezek az órák most a listaáruk sokszorosát érik a szürkepiacon.
A felsőbb kategóriás 19.01 Ennél a modellnél már látni lehetett, mekkora ereje van, ha részben szakmabeli, valódi órakedvelők készítenek órát, és úgy használják az internetes szakmai fórumokat, közösségi médiát és szaklapokat, hogy az leginkább az előnyükre váljon. Az első Ming órák óta nem volt olyan modell, amelyik ne kelt volna el pillanatok alatt. A néhány száz darabos kollekciók iránti érdeklődést a webes felület sem tudta mindig kiszolgálni.
Szimpatikus, hogy értékelik a vásárlói hűséget: előre közzéteszik, hogy melyik nap, hány órától adhatnak le előrendelést a korábbi tulajdonosok az új kollekcióra, egy nappal később jöhetnek azok, akik most vennék meg első Ming órájukat.
Több mint szép Az elmúlt öt évben az órák piaca és főleg az órák szürke- (használt) piaca nagyot változott. A keresettebb modellek ára akár három–négyszeresére is nőtt: míg ugyanaz a tizenöt–húsz éves óra öt évvel ezelőtt 350–400 ezer forintért elérhető volt, ma 1–1,2 millió forint, ilyen a Pierce Brosnan féle James Bond Omega Seamaster 2531.80-as karórája is. Az újabb kollekciókból is kiemelkedett néhány különösen keresett modellcsalád, mint a Patek Philippe acél sportórái, a Nautilus és az Aquanaut, előbbi a listaárának (harmincezer euró) ötszöröséért kapható azonnal a szürkepiacon. De a Rolex legtöbb férfimodellje, például a GMT-Master II, valamint a Daytona is az újkori 10–14 ezer eurós áruk kétszereséért, háromszorosáért forognak. Listaáron ugyanezekért éveket kell várni.
Egy 2022. áprilisi modell: a várólisták újabb királya Nehéz megmondani, mekkora buborékról beszélünk, vagy tényleg olyan kiemelkedő a minőség, hogy a túlkereslet által felpumpált ár az órák valódi értékét tükrözi, mindenesetre a gyártók nem véletlenül találták ki a listaáraikat. Azokon ők már egyébként is igen látványos hasznot húznak. A másodpiacon látható összegek – szerintem – egy egész elképesztő hájpot tükröznek, amit három dolog is táplál: az órakedvelők táborának jelentős növekedése, a karóra befektetési szerepének erősödése, és különböző online szaklapok véleményformáló és trendmutató ereje. Ebbe a hájpba pedig könnyedén belecsúszhat egy olyan márka is, ami mögött van érték és tartalom, friss dizájn és jó médialefedettség.
Egy különlegesség: a 20.11 Mosaic 43 elkészült modellváltozat és öt év után már láthatók a Ming sikerének főbb pontjai. Elsőre felismerhetővé teszik a típusokat az egyedi dizájnelemek: a kifelé ívelt masszív tokfülek, a kerek tokforma, a markáns felhúzókorona, az egyedi, gömbölyített kardmutatók, a számlap külső peremén jellegzetes dizájnelemekkel építkező, futurisztikus perc-skála.
Minőségi gyártókkal dolgoznak. Olcsóbb óráikhoz Sellita vagy ETA szerkezeteket használnak minimális módosításokkal, a prémium modelleknél a svájci Schwarz-Etienne dolgozik nekik meglévő szerkezetek teljesen egyedi átalakításával. A tok-, számlap- és mutatógyártó alvállalkozókkal is a legjobb minőséget célozzák. Bár a jó ár-érték arány szempont, spórolásnak nyoma sincs. Az órák többségéhez a párizsi Jean Rousseau szállítja a bőrszíjakat. Klasszikus stílus modern, már-már futurisztikus vonalvezetéssel. Nem ültek fel a tíz–tizenöt évvel ezelőtti oversizing divatra, óráik többsége 40 milliméter alatti átmérővel készül.
Az első komolyabb balhé Néhány leszállított modellnek nem voltak szinkronban a mutatói – ezen a példányon épp igen. Egyébként öt év alatt 43 modell egy olyan gyártótól, amelyik a semmiből nőtt ki, hatalmas teljesítmény, még úgy is, hogy a tokforma legfeljebb részleteiben változik, és a márka képzeletbeli arculati kézikönyve elég konkrét határokat szab meg.
A fő kérdés, hogy ennyire széles ársávban – 900-tól 50 000 svájci frankig készítenek órákat –, a klasszikus stílust futurisztikus vonalvezetéssel ötvözve meddig lesz a mai szinten vágyott márka a Ming. Az ötlet remek, a megvalósítás jó, de még túl fiatalok ahhoz, hogy hosszú távú következtetéseket vonhassunk le.
Egyre inkább státusz- és bankszámla-szimbólumok. Egyre nagyobbak, egyre nehezebbek. Nem szeretem a mai modern órákat. Egy 70-es évekbeli visszafogott, finom, valóban férfias óra… az igen. (Ezek machóskodnak… az meg olyan átlátszó.) Ok, vannak kivételek, persze, de akkor is.
Tavaly óta minden online pénztárgéppel rendelkező üzlet számára kötelező, hogy valamilyen digitális fizetőeszközt is elfogadjon. A törvény miatt rengeteg kkv szerzett be bankkártyaterminált, viszont a többségük még mindig nem igazán bízik benne – mutatott rá a PSC CEE Kft. vezérigazgatója.
Angliából hozott biokertészeti tudását lassan harminc éve Magyarországon kamatoztatja Matthew Hayes, a Zsámboki Biokert alapítója. Mintagazdaságában hetvenféle biozöldség terem.