„Drága Jogtanácsos Asszony, édes nénénk, hidd el, nem a te hibád.
Tudjuk, mit érzel, ismerünk téged. Az organikus fair trade kávét választod. Ha lehet, gyalog jársz. Vagy biciklivel. Bepipálod a kis ikszet, ráfizetsz a repülőjegyre néhány eurót, hogy hátha tényleg ki tudod valamennyire egyensúlyozni az utazásod karbonlábnyomát. Műanyag palackot soha nem vennél a kezedbe, komolyan gondolkozol azon, hogy áttérsz a vegánságra, és így tovább, sorolhatnánk napestig.

Nem a te hibád, nem te tehetsz róla, te csak éltél, ahogy mások, de attól még furdal a lelkiismeret, attól még felébredsz éjszaka, és arra a szegény-szegény csupa csont és bőr jegesmedvére gondolsz, akit azon a videón láttál. Ismerünk téged. Tudjuk, mit érzel.

Nem a te hibád. Néha muszáj kocsival menni. Késő volt, és siettél, úgyhogy kocsival indultál, de azért most is óvatosan vezetsz, nem nyomod fölöslegesen a gázt, amennyire csak lehet, spórolsz az energiával. Még most is, amikor az életed félted.

Nem a te hibád, te mindent jól csináltál, szabályszerűen szépen megálltál a piros lámpánál, ahol mi már olyan régen várunk, azóta, hogy jelzett nekünk a telefonod, hogy erre jössz, hogy idejössz. Ismerünk és szeretünk téged, veled érzünk, osztjuk fájdalmad.

Eltelt örömmel a szívünk, ahogy megláttuk, hogy idegördülsz, azonnal elindultunk feléd. A nővérkém ér oda először, rád mosolyog a szélvédőn keresztül, azt hiszed, rosszul látsz, mit keres a kocsid előtt egy talpig fehér ruhás, zöld koszorús sudár ifjú lány, mért kapja le a fejéről a koszorút, mért tapasztja a szélvédődre, nem tudod, csak azt tudod, hogy a repkényből és fagyöngyből és fűzfalevélből és babérból és szőlőkacsokból font ékesség eltakarja előled a látványt, az ablaktörlő nem segít, a szőlőkacsok a lapátra tekerednek, a lány már nincs is ott, nem látod, hova tűnt, nem tudod, hogy ott kuporog az ajtód mellett, azt várja csak, hogy lehúzd az ablakot.

Akkor már ott vagyok én is, a kocsi másik oldalán, a kategóriájában verhetetlen, lenyűgöző utazásnyugalmat biztosító szigetelés ellenére hallom, hogy káromkodsz, igazad van persze, ha nem tudnál elindulni, feltorlódna mögötted a fogalom, rád dudálnának, jó ember vagy, nem akarsz rosszat, senkinek se szeretnél kellemetlenséget okozni, megnyomod hát a gombot, az ablak zizegve elindul lefelé, a nővérkém akkor benyúl, deaktiválja a központi zárat, visszateszi a fejére a koszorút, kinyitja a hátsó ajtót, beül mögéd, én is kinyitom az ajtót, aztán már ott is ülök melletted, rád szólok, ne félj, néném, nem bántalak, de most már indulás, a lámpa zöldre vált, csodálatos a lélekjelenléted, nem kezdesz dulakodni, nem kell elmagyaráznom, hogy a rózsatüskés indaág, amit a karod köré kerítettem, kígyóméreggel van bekenve.

Még mindig nem tudod, mi történik, de jó ember vagy, nem bántasz minket, mi sem bántunk téged, nagyon örülünk, hogy itt lehetünk veled, én és a nővérkém, a Zöldág két ifjú hajtása, egy darabig együtt gurulhatunk veled a fényes jövő felé, három szép lány egy szép autóban, élvezzük ki egy percig, hogy a csodálatosan hatékony és sok fejlesztésnek köszönhetően akár környezetkímélőnek is mondható hajtáslánc milyen hatásfokkal dolgozik alattunk.

Igen, mi a Zöldág aktivistái vagyunk, sok-sok-sok hazugságot hallhattál és olvashattál rólunk, hidd el, nem akarunk rosszat, nem terroristák vagyunk. Nem, nem fogunk elrabolni, nem fogunk megkínozni, egyáltalán nem fogunk bántani, azért jöttünk, hogy megvigasztaljunk.

De előbb el kell mondjuk neked az igazat. Az a helyzet, drága nénénk, hogy későn kaptál észbe, későn kezdtél komposztálni és szelektíven hulladékot gyűjteni. Ismerjük az összes energiafogyasztásod, tudjuk, mit, mikor és hol vásároltál, és mit dobtál a szemétbe, tudjuk köbcentiliterre, hogy tizennyolc és huszonkét éves korod között, amikor az útkeresés éveit élve négyszer is körberepülted a bolygót, mennyi kerozin égett el temiattad. Tudjuk, és tudjuk, hogy te is tudod, bűnös vagy, szorongsz, vezekelni próbálsz, és tudjuk azt is, hogy nem vagy ostoba, kiszámoltad, hogyha életed végéig betartod valahogy nagy nehezen a zéróvésztet, akkor se fogod tudni jóvá tenni. Ha akarod, megmondjuk pontosan, hogy mennyi permafroszt olvadt fel egyedül temiattad, és azt is, hogy a nagy antarktiszi selfjég hány tonnáját omlasztottad egyedül csak az el nem használt, ki nem bontott rúzsgyűjteményeddel a tengerbe.

Hidd el, nővérkénk, ezek a számok nagyon pontosak, a Zöldág mindent behálóz, mindent tudunk, ahogy rólad is, úgy másokról is. Sokan vagyunk, azt érezzük, amit te érzel, fájdalmat, szégyent, lelkiismeret-furdalást.
Azért jöttünk, hogy megkérjünk, csatlakozz hozzánk. Ne félj, egyelőre nem tettekkel, nem mindenki termett harcra. Nekünk is eltartott, amíg megtaláltuk a tehetetlenség mögött a dühöt, a düh mögött az akaratot, az akarat mögött az erőt. Talán egyszer te is megtalálod. Nem is pénzt kérünk, nem is adományt. Persze, ha akarsz, adhatsz. Járj nyitott szemmel, keresd a koszorúinkat, ott vannak mindegyik temetőben, a szalagjukon QR-kód, arra utalhatsz.

Azért jöttünk, hogy megértessük veled, nem te vagy a hibás, nem tehetsz róla. Mások sokkal többet pazaroltak, nálad ezerszer bűnösebbek. Jobb későn, mint soha, már a megbánás is sokkal több a semminél. Egyelőre gyűjtsd az erőt, élj tovább is úgy, de ne szégyelld magad, és ne rettegj tovább, a harag nélkül nincsen értelme. Mi majd haragszunk helyetted is, cselekszünk helyetted is, ezért jöttünk, nem kérünk mást, csak azt, hogy kimondd, velünk vagy. Nagyon-nagyon sokat jelent a támogatásod. Lehet, egyszer majd újra eljövünk, és többet is kérünk. De addig csak annyit, zárj a szívedbe, ahogy mi is a szívünkbe zártunk.
A következő lámpa újra piros lesz, akkor, ahogy beszálltunk, éppen úgy kiszállunk. Hogy mire készülünk, azt ne kérdezd. Nem mondhatjuk el. Valami szépre, valami nagyra, aminek már te is része vagy.

Ülsz a kocsiban, nem indulsz el rögtön, amint zöldre vált a lámpa, nézed a zöld fényt, nem tudod eldönteni, hogy csak képzelted az egészet, aztán lenézel az ülésre magad mellé, meglátod a koszorúnkat, és mégiscsak, mégiscsak azt érzed, van remény.”

Tisztelt Ügyfelünk, korábbi levelezésünkre hivatkozva mellékeltük fentiekben átélő betekintésre kiemelt termékünket, a Zöldág-csomagot.
Miután kérésére és beleegyezésével annak minden részletére kiterjedően elemeztük felesége digitális tevékenységét, arra a következtetésre jutottunk, hogy aggodalma nem megalapozatlan, felesége azonban nem hűtlen, a tünetek, amelyeket rajta érzékel, a krónikus szorongás következményei. Amennyiben él a lehetőséggel, és kedvezményesen megvásárolja csomagunkat, ügynökeink a legnagyobb körültekintéssel eljárva implementálják. A fenti forgatókönyv természetesen személyre szabott, egyéni termék, speciálisan az ön felesége érzékenységeit és vágyait igénybe véve készült, hatékonyságát több mint kilencvenhét százalékosra becsüljük. Tapasztalataink szerint a szorongás huszonnégy órán belül érzékelhetően csökkenni fog. Erre természetesen pénzvisszafizetési garanciát vállalunk.

Illusztráció: Kiss Annamária