Új, mégis ismerős területekre merészkedett az Épduferr a tavalyi évben. Az új üzletágak hatalmas sikernek bizonyultak, a cég mégis inkább lassan, fokozatosan építkezik tovább, a legfontosabbnak ugyanis a hosszú távú stabilitást tartják. Palkovics Milán Dániellel, az Épduferr igazgatóságának elnökével ültünk le beszélgetni.
Az Épduferr immár 18 éve működik megbízható partnerként az építőiparban. A céget elsősorban generálkivitelezőként ismerik, de ennél már jóval szélesebb körben tevékenykedik. Palkovics Milán Dániel, a cég igazgatóságának elnöke szerint az új profilok még nagyobb stabilitást adnak a vállalat számára. „Szüleim 1972 óta vállalkozók voltak, én ebben szocializálódtam, és mindig azt láttam, hogy az a jó megoldás, ha egy cég nem egy dologgal foglalkozik, hanem próbál jó szinergiát alkotó tevékenységekkel foglalkozni, amelyek önállóan is képesek megállni, de mégis jól ki tudják egészíteni egymást – fejti ki. – Óhatatlanul előfordulnak egyes területeken könnyebb és nehezebb időszakok, utóbbiakat is könnyebb átvészelni, ha több lábon állunk.”
ÖNÁLLÓ, MÉGIS JÓL ILLESZKEDŐ PROFILOK
Ezek a lábak az Épduferr esetében az építőanyagkereskedelem, az acélkereskedelem, illetve az acélfeldolgozás. „Azok a cégek tudnak hosszú távon prosperálni, amelyek egy hosszabb értékláncot teremtenek. Az acélkereskedelem mellett korábban félkész, kész alkatrészek gyártására alkalmas berendezéseket szereztünk be nagyjából 400 millió forintos értékben (részben pályázati forrásokból), ezek az üzletágak önállóan is megállnak a piacon, de saját működésünkbe is jól illeszkednek.
Az utóbbi tíz évben megjelent az órák piacán egy különleges, az óragyűjtők, órakedvelők vagy az iparban otthonosan mozgó, a fejnehéz multikat megelégelő szakemberek által életre hívott szegmens. A mikromárkák a megszokott dizájnoktól némileg eltérőt adnak közvetlen online értékesítéssel és különösen jó ár-érték aránnyal. Egyik erős versenyzőjük a használt piacon millió forintokért forgó Ming.
Írta: Schwarz Gábor
Evolvens – az eddig legsikeresebb magyar mikromárka Több tucat cég versenyez a mikromárkák másfél ezer euró alatti árazású részpiacán. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége: ez lehet a tok vonalvezetése, a számlap stílusa vagy az anyaghasználat. Ennyi pénzért nem várhatjuk el a különlegességeket, az úgynevezett in-house megoldásokat a dizájnon kívül, de az egyediséget és a nagy márkák tömeggyártott darabjainak versenyképes alternatíváit igen. Egyes gyártók minden szériájukat meghatározott darabszámban limitálják, és ügyesen ráéreztek, hogyan ragadják meg az órakedvelők figyelmét, és hogyan érjék el, hogy ne csak szeressék, de vágyják és akarják a termékeiket.
Zelos – magasan az árkategória fölötti kidolgozás A mikromárkák többnyire az alapító ízlését tükrözik, a siker egyebek mellett azon múlik, hogy az új formavilág mekkora űrt tölt be. Erre a piacra lépett be 2017-ben Ming Thein és öt órafanatikus barátja, ők alapították a Ming márkát. Ming dizájner, 2012 óta foglalkozik profi szinten órafotózással, híres svájci gyártóknak készít képeket, talán a legjobb a szakmában. Rövid ideig a neves Hasselblad fényképezőgép-gyártó cégben is vezető pozíciót töltött be, és nem utolsósorban klasszikus értelemben vett óragyűjtő.
Az első modell, még 900 frankért Egy gyűjtőben idővel megfogalmazódik a gondolat, hogy mi az, ami még nincs, miben lehetne jobbat, mást, érdekesebbet, szebbet készíteni. A Ming legjobb tulajdonsága, hogy termékfókuszú, mindegyik tulajdonos valódi órakedvelő, aktívan részt vesz a cég életében, és együtt hozzák létre az új modelleket. Noha a cég maláj, az órák Svájcban készülnek, és csak a végső minőségellenőrzésre szállítják őket Kuala Lumpurba.
Eddig szinte példátlan siker kíséri a márka kifejezetten rövid történetét. 2017-ben mutatták be az első modellt (Ming 17.01), a 900 svájci frankra árazott óra két színváltozatának 150-150 darabját pillanatok alatt elkapkodták. Hasonló sikere lett a nem sokkal utána kiadott 19.01-nek, az már 6800 svájci frankba került. Ezek az órák most a listaáruk sokszorosát érik a szürkepiacon.
A felsőbb kategóriás 19.01 Ennél a modellnél már látni lehetett, mekkora ereje van, ha részben szakmabeli, valódi órakedvelők készítenek órát, és úgy használják az internetes szakmai fórumokat, közösségi médiát és szaklapokat, hogy az leginkább az előnyükre váljon. Az első Ming órák óta nem volt olyan modell, amelyik ne kelt volna el pillanatok alatt. A néhány száz darabos kollekciók iránti érdeklődést a webes felület sem tudta mindig kiszolgálni.
Szimpatikus, hogy értékelik a vásárlói hűséget: előre közzéteszik, hogy melyik nap, hány órától adhatnak le előrendelést a korábbi tulajdonosok az új kollekcióra, egy nappal később jöhetnek azok, akik most vennék meg első Ming órájukat.
Több mint szép Az elmúlt öt évben az órák piaca és főleg az órák szürke- (használt) piaca nagyot változott. A keresettebb modellek ára akár három–négyszeresére is nőtt: míg ugyanaz a tizenöt–húsz éves óra öt évvel ezelőtt 350–400 ezer forintért elérhető volt, ma 1–1,2 millió forint, ilyen a Pierce Brosnan féle James Bond Omega Seamaster 2531.80-as karórája is. Az újabb kollekciókból is kiemelkedett néhány különösen keresett modellcsalád, mint a Patek Philippe acél sportórái, a Nautilus és az Aquanaut, előbbi a listaárának (harmincezer euró) ötszöröséért kapható azonnal a szürkepiacon. De a Rolex legtöbb férfimodellje, például a GMT-Master II, valamint a Daytona is az újkori 10–14 ezer eurós áruk kétszereséért, háromszorosáért forognak. Listaáron ugyanezekért éveket kell várni.
Egy 2022. áprilisi modell: a várólisták újabb királya Nehéz megmondani, mekkora buborékról beszélünk, vagy tényleg olyan kiemelkedő a minőség, hogy a túlkereslet által felpumpált ár az órák valódi értékét tükrözi, mindenesetre a gyártók nem véletlenül találták ki a listaáraikat. Azokon ők már egyébként is igen látványos hasznot húznak. A másodpiacon látható összegek – szerintem – egy egész elképesztő hájpot tükröznek, amit három dolog is táplál: az órakedvelők táborának jelentős növekedése, a karóra befektetési szerepének erősödése, és különböző online szaklapok véleményformáló és trendmutató ereje. Ebbe a hájpba pedig könnyedén belecsúszhat egy olyan márka is, ami mögött van érték és tartalom, friss dizájn és jó médialefedettség.
Egy különlegesség: a 20.11 Mosaic 43 elkészült modellváltozat és öt év után már láthatók a Ming sikerének főbb pontjai. Elsőre felismerhetővé teszik a típusokat az egyedi dizájnelemek: a kifelé ívelt masszív tokfülek, a kerek tokforma, a markáns felhúzókorona, az egyedi, gömbölyített kardmutatók, a számlap külső peremén jellegzetes dizájnelemekkel építkező, futurisztikus perc-skála.
Minőségi gyártókkal dolgoznak. Olcsóbb óráikhoz Sellita vagy ETA szerkezeteket használnak minimális módosításokkal, a prémium modelleknél a svájci Schwarz-Etienne dolgozik nekik meglévő szerkezetek teljesen egyedi átalakításával. A tok-, számlap- és mutatógyártó alvállalkozókkal is a legjobb minőséget célozzák. Bár a jó ár-érték arány szempont, spórolásnak nyoma sincs. Az órák többségéhez a párizsi Jean Rousseau szállítja a bőrszíjakat. Klasszikus stílus modern, már-már futurisztikus vonalvezetéssel. Nem ültek fel a tíz–tizenöt évvel ezelőtti oversizing divatra, óráik többsége 40 milliméter alatti átmérővel készül.
Az első komolyabb balhé Néhány leszállított modellnek nem voltak szinkronban a mutatói – ezen a példányon épp igen. Egyébként öt év alatt 43 modell egy olyan gyártótól, amelyik a semmiből nőtt ki, hatalmas teljesítmény, még úgy is, hogy a tokforma legfeljebb részleteiben változik, és a márka képzeletbeli arculati kézikönyve elég konkrét határokat szab meg.
A fő kérdés, hogy ennyire széles ársávban – 900-tól 50 000 svájci frankig készítenek órákat –, a klasszikus stílust futurisztikus vonalvezetéssel ötvözve meddig lesz a mai szinten vágyott márka a Ming. Az ötlet remek, a megvalósítás jó, de még túl fiatalok ahhoz, hogy hosszú távú következtetéseket vonhassunk le.
Egyre inkább státusz- és bankszámla-szimbólumok. Egyre nagyobbak, egyre nehezebbek. Nem szeretem a mai modern órákat. Egy 70-es évekbeli visszafogott, finom, valóban férfias óra… az igen. (Ezek machóskodnak… az meg olyan átlátszó.) Ok, vannak kivételek, persze, de akkor is.
Több mint tíz éve készítik Budapest egyik legdrágább fagylaltját, legújabban pedig kulturális mecenatúrát is felvállaltak. A Fragola alapítói, Tihanyi Eszter és Török Balázs százmillió forintos beruházással színházi előadásokat, koncerteket és kiállításokat is befogadó bisztrót nyitottak Újlipótvárosban, miután négy évvel ezelőtt már elkezdték a szezonális fagylaltbizniszt kiegészíteni pizzériákkal. Idén meglesz az egymilliárdos forgalom – már bőven nem csak gombócból.
Ez a Forbes más, mint a többi. És nemhogy nehezebb, még könnyebb is lesz forgatni, mint valaha. Elbüszkélkedünk vele, hogy miért. Extra alkatrész nem szükségeltetik hozzá.
Vannak a listán régi ismerősök, akiket már bemutattunk a Forbesban vagy a Forbes.hu-n. Mások tevékenysége még sosem kapott ekkora figyelmet. Mindegy, hogy vegyszermentes mezőgazdasági megoldással, újrahasználható ételesdobozokkal, használt mobiltelefonok begyűjtésével vagy akár egy egész városrész környezetbarátabbá tételével neveztek: az első Forbes Levegő összeállításba olyanok kerültek be, akik területükön példát mutatnak. Ha követjük őket, zöldebb világban élhetünk.
