A Beckhoff Automation megoldásait világszerte számos területen alkalmazzák, míg Magyarországon az autóiparban kiemelkedő a jelenléte. Az 1980-ban alapított német vállalat ma már több mint 75 országában van jelen, és határozza meg fejlesztéseivel az ipari automatizálás irányait. Hogyan tud a folyamatosan növekvő cég több mint 40 éve rugalmasan működni, és mindig versenytársai előtt járni? Kell-e tartanunk a gépek fokozódó térnyerésétől, és hogyan menthetik meg a világot a mérnökök? Hans Beckhoff-fal, a vállalat alapító-tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával, valamint Perecz Tamással, az idén 10 éves magyar leányvállalat ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
NÉMET KISÜZLETBŐL GLOBÁLIS SIKERTÖRTÉNET
A Beckhoff Automation egy villanyszereléssel és elektronikai kiskereskedelemmel foglalkozó üzletként indult 1980-ban Németországban, mára pedig a globális ipari automatizálási piac meghatározó szereplőjévé vált. PC-alapú megoldásait az épületgépészettől az autóiparon át a gyógyszeriparig számos területen alkalmazzák. Vezérlőrendszerei lelkét a TwinCAT automatizálási szoftver adja, amelynek telepítésével bármely számítógép alkalmassá válhat a valós idejű ipari automatizálásra. A vállalat „New Automation Technology” filozófiája is a széleskörű alkalmazhatóságra utal, aminek köszönhetően a világon bárhol a legegyedibb ügyféligényeket is ki tudják szolgálni. A cégcsoport több mint 75 országban van jelen disztribútorokon és saját értékesítési hálózatán keresztül, és 40 országban – köztük Magyarországon – rendelkezik saját leányvállalattal. „Azért hozunk létre helyi érdekeltségeket és támaszkodunk helyi szakértőkre, akik ismerik a műszaki igényeket, a nyelvet és a kultúrát, hogy közel legyünk az ügyfeleinkhez, és jó partnereik legyünk. Erre a fajta szoros együttműködésre különös hangsúlyt fektetünk: ügyfeleink mérnökei közvetlen kapcsolatban állnak a mi mérnökeinkkel, és ebből gyakran új termékötletek is születnek. Magas minőségű technológiát szállítunk globális szinten, de több szempontból ma is úgy működünk, mint egy rugalmas középvállalat, és az a célom, hogy ez a jövőben is így maradjon” – mondja Hans Beckhoff, hangsúlyozva, hogy számos ügyfelük a céggel együtt gyarapodott az elmúlt évtizedekben, miután a biztos út helyett az új irány felé nyitottak, amelyet a Beckhoff megoldásai támogattak.
Erős kijelentéssel indít a vagyonról Nyúl Sándor: „A vagyonnak jelentős hozama van, ha jól kezelik; ez nem csak forintot, dollárt, eurót jelent, hanem erőt, hatalmat is. Sok álmot, tervet meg lehet valósítani, a legkiválóbb szolgáltatásokat megvenni, jó esetben lehet a családi harmónia segítője is. De mi ez az unokák öleléséhez képest?”
A családi vagyon kezelésének fontos része a gyermekek, utódok időben történő bevonása. Sándor az ingatlanfejlesztéssel, üzemeltetéssel, vagyonkezeléssel foglalkozó családi portfólióban tudatosan megosztotta a tudását, tapasztalatát, kapcsolatrendszerét a gyerekeivel. András – a család által is elfogadott, kijelölt utód – a cég közvetlen vezetésében vesz részt, s már a Westend építésekor segített a kanadai kollégáknak. Adrienn, aki a kontrolling területen működik közre, már kiskorában excelben könyvelte a családi kártyapartik eredményét. Dani digitális marketing munkái mellett Montenegróban fejleszt ingatlant. Dóra most végzett orvosként.
Gyermekeinek is egyértelmű, hogy a vagyon együtt kell maradjon. A második generáció felelőssége összetett: elérni, hogy a szokásos, harmadik generációs „elolvadás” ne következzen be. A hazai vagyonosok között ritka tudatossággal olyan formát építettek ehhez, melyben Sándor tulajdonos maradt a cégcsoportban, de csak egy aranyrészvénnyel, és igyekszik már csak megfigyelői státuszban lenni. Saját családi alkotmányt fogadtak el, ráadásul nem minták alapján, hanem mindenki részvételével, közös gondolkodással beszélték azt végig. „Családi bank”-ot működtetnek, Dani például montenegrói ingatlanfejlesztésére a családi vagyonkezelőtől kapott hitelt, amelyre a vagyon átlagos hozamát fizeti kamatként. A családi tanács évente május végén – Sándor születésnapjának környékén – együtt vonul el egy teljes hétvégére. András és Adrienn összegzik az évet, majd a család döntést hoz az osztalékról és a mecenatúráról. Rengeteg közös programot szerveznek, például Sándor a vejekkel és Andrással hetente teniszezik. Erre az összetartásra különösen büszkék: családjuk energiája a házastársakat is befelé húzza, és nem azok húzzák a családtagokat kifelé, ami sajnos sokkal gyakoribb minta…
S hogy honnan ez a tudatosság? Sándor realisztikusan tervez előre. Az ő korosztályának a várható életkora 64 év, de aki azt eléri, annak még átlagosan 12 éve van, ebből 9 élvezhető jó minőségben. Tervezni pedig nem csak hasznos, de igenis szükséges. Baráti körében ugyanis keserűen tapasztalta, hogy az alapító halálával szétpattant a családi harmónia, majd a vagyon is sok kihívásnak lett kitéve. Régi társaitól: Andrew Sarlóstól, Munk Pétertől pedig ahhoz kapott életviteli munícióit, hogy hogyan kell figyelni a családi élet, karrier és az egészség egyensúlyára s hogyan válassza szét a mecenatúrát és a kemény gazdasági döntéseket.
Sándor hitvallása a megfelelő megfontoltság melletti nyitottság az újra. „Van élet az ingatlanon túl is, frissen tart, ha beszállunk érdekes vállalkozásokba, mint a Cyberg és Budapest School.” Az ismertségből eredő sok megkeresés rostálásában András a jobbkeze. Sándor a tőkepiacokon is otthon van, a likvid vagyont professzionális magyar vagyonkezelő és nemzetközi szolgáltató között osztják meg.
A vagyonnak van még egy számukra kiemelkedően fontos aspektusa: lehetőséget nyújt az arra fogékonyaknak a társadalmi célok szolgálatába állni. Sándor már gyermekkorában ösztönösen érzékeny volt szociálisan, nehezen értette a közte és barátai életvitele közötti különbségek miértjét. Feleségével – akire a legbiztosabb támaszaként tekint, s mély kapcsolatukat élete nagy ajándékának tartja – a kulturális turizmus szervezésén keresztül támogatják a magyar kultúrát, a covidos időkben is. Sándor alapítója a BOM-nak, évente több mint 20 olimpikont támogatnak tanulmányaikban, többeket mentorál, segítve a fiatalokat életútjuk felépítésében.
Roszik Linda Kaliforniából hozta a Mamakör ötletét: a pár hetes-hónapos babákkal magányosan otthon lévő édesanyáknak tartanak kiscsoportos foglalkozásokat, és az őket érintő fontos témákról beszélgetnek. Mert sokan már attól is megijednek, hogy nem érzik magukat nonstop boldognak a babájukkal kettesben – és az ilyen gondokat hasznos sorstársakkal és pszichológus csoportvezetőkkel kitárgyalni.
Nem is kávézó, inkább közösségi hely – időnként mindenki beszélget mindenkivel, és a Forbes több munkatársának is kedvelt találkozóhelye lett az Ó utcai
Coffee Cat. Törzsvendégből avanzsált főnökké Domokos Gábor is.
