Pain au pistache, la belle vie, égalité

„Pisztáciás van?” – kérdezem a serveuse-t a francia péksüteményekkel igényesen telezsúfolt pultot pásztázva. Az első pillanatban megkívánt éclair zöldjét természetesen igyekszem kerülni. Ártatlan félmosollyal pillantok fel, mint aki túl fiatal ahhoz, hogy ismerje Piedonét. Bejött, a hölgy inkább néz vaknak, mint kellemetlen humorú Bud Spencer-rajongónak.

Egy lattéval és az à table! boulangerie-pâtisserie egyik legkelendőbb termékével ülök le az Arany János utcai kisboltban. Tavasz van, de a nap még inkább csak világít, mint süt, ezért a francia trikolorra pingált kinti asztalok helyett belül, az ajtó mellett bújok meg, illedelmesen figyelve alkalmi reggelizőtársaimat. Egy fiatal pár angolul beszél, brit akcentusuk könnyű támpontot ad képzeletbeli térképem tájolásához. A két, magyarul társalgó úriembert öltönyük alapján az egy sarokra lévő Bank Centerre tippelem.