Több mint két hónapja lát el állandó orvosi ügyeletet egy csapat elszánt orvos, pszichológus és ápoló a magyar–ukrán határon. A Medspot addig marad, amíg kell.
„Van egy egészen különleges hangulat, ami körülveszi a menekültellátást. Amikor a jegyző asszony azt mondja, jöjjön, doktor úr, főzök egy kávét. Vagy a plébános, aki két kézzel süti a palacsintát. De közben az ember felfogja néha, hogy az orra előtt zajlik a valóság. Látja, ahogy hajnali kettő–három körül két copfos kislány ül a földön a mínusz tizenkét fokban, kezükben papírdoboz a hörcsögükkel. Látja a frissen műtött kisgyerekeket, akiknek a háború miatt el kellett hagyni a kórházat, és most át kell kötözni a sebeiket. A beteg embereket, akiknek nincs gyógyszerük. Számtalan ilyen történet van.”
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Spányik András és a Medspot önkéntes orvosai és pszichológusai február 24-én azonnal működésbe lendültek. A háború kitörése után mindössze néhány nappal megjelentek a határ menti Beregsurányban, hogy huszonnégy órás orvosi ellátást nyújtsanak a háború elől menekülőknek – bár a valóságban gyakran ennél jóval összetettebb a munkájuk. „Jött például egy család, ahol a nagymama és néhány unoka covidos volt – meséli az alapító orvos. – Nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell, az idős néni elég beteg, kórházi ellátásra szorul, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy egy traumatizált család semmi áron nem fog szétválni. Ilyenkor jön a kreativitás.”
Nem is kávézó, inkább közösségi hely – időnként mindenki beszélget mindenkivel, és a Forbes több munkatársának is kedvelt találkozóhelye lett az Ó utcai
Coffee Cat. Törzsvendégből avanzsált főnökké Domokos Gábor is.
Tizenkét éve volt már a Malév utaskísérője Domokos Gábor, és éppen belefáradt a hektikus munkabeosztásba, amikor 2010-ben, egy tavaszi napon régi barátja, Bodolai Zsuzsa, a Coffee Cat tulajdonosa felvetette neki: miért nem viszi tovább ő a kávézót? Gábor és Zsuzsa az ezredforduló környékéről, egy berlini baráti társaságból ismerték egymást, Zsuzsa ott volt építész, Gábor pedig akkoriban, még mint közgázos egyetemista, sok időt töltött a német fővárosban.
A Coffee Catet (a név ellenére nincsenek macskák) Berlinből hazatérve, 2004 márciusában nyitotta meg Zsuzsa, eredetileg egy sarokkal beljebb, egy régi bérház aljában, amit aztán lebontottak, és a helyén épült fel a Hard Rock Hotel. A kávézó 2010. szeptember 1-jén a Nagymező utca túloldalára költözött. Gábor már a régi helyen, szinte kezdettől törzsvendég volt, és gyakran beugrott a pult mögé kávét főzni, ha a tulajdonosnak akadt egy kis elintéznivalója. Nem csoda, hogy Zsuzsa – aki éppen akkor fáradt bele a kávézózásba, amikor ő a repülésbe – egyszerre rá gondolt. Az ajánlat után Gábor kért egy kis gondolkodási időt, ám mindössze pár órával később már igent is mondott. „Mivel szakszervezetis is voltam a Malévnál, kellett azért néhány hónap, hogy kilépjek. Emlékszem, az utolsó utam Athénba vezetett 2010 novemberében.”
Az első nagyjából két évben egyedül vitte a körülbelül harminc négyzetméteres kis üzletet. Ma már hárman dolgoznak nála, napi váltásban. Az alkalmazottak a covid alatt is megtarthatták a munkájukat, a kisebb kényszerű bércsökkentést munkaadójuk azzal igyekezett kompenzálni, hogy alkalmanként ebédet főzött nekik.
Hetente párszor besegít Gábor nyugdíjas édesapja is, beszerez, pakol, beszélget az ott ücsörgőkkel – egyébként ő is hosszú éven át malévos volt, csakúgy, mint a nagymama, aki alapítója is volt az egykori nemzeti légitársaságnak. Bár Gábor a legtöbb napon ma is tíz–tizenkét órát dolgozik – a nyolcórai nyitás előtt beszerez és szendvicseket készít, a délután négyes zárás után árut rendel, és takarít –, már megteheti, hogy néha csak beszélget a vendégekkel, míg kollégái kiszolgálnak. A törzsközönség tagjai pedig annyira ismerik egymást, hogy gyakran látni, amint átülnek a másik asztalához, mindenki mindenkivel szóba elegyedik. Sokan járnak ide az Operaházból (amíg zajlott a felújítás, a Jókai utcai próbateremből), meg a környékbeli színházakból is. A vendégeknek csak a fele turista, de 2020-ban így is veszteségbe sodorta a céget, hogy kevesebb külföldi érkezett.
A kávé egy bécsi pörkölőből jön, a sütemények több kisebb beszállítótól. „Hogy ne legyen teljesen sztenderd a kínálat, mint az összes budapesti specialty kávézóban” – mondja Gábor. Napi húsz szendvics, harminc–negyven sütemény biztosan elmegy, kávéból két kiló, még szombaton is, amikor csak délelőtt vannak nyitva. „Ilyenkor egyrészt több külföldi jön, másrészt a környékbeliek, illetve azok, akik hétvégén is beszaladnak ügyet intézni a belvárosba, és beugranak hozzánk egy kávé-süti kombóra. És akad, aki Budáról autózik át mindennap, hogy a szokásos risztrettóját elfogyassza.”
Doma Coffee Kft. Alapítás: 2010 Árbevétel (millió forint): 2020 18,8 2021 26,1 Adózott eredmény (millió forint): 2020 −1,9 2021 4,3 Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A 103. Small & sweet. Ez az utolsó, jövő hónapban valami új jön.
A Xiaomi évről évre óriás léptekkel halad előre a mobilpiacon Magyarországon, tavaly év végén már a második legnagyobb szereplő volt 22 százalékos piaci részesedéssel, 57 százalékos éves növekedést követően. Wagner Tibort, a Xiaomi magyarországi country menedzserét arról kérdeztük, mi a Xiaomi titka, és a cég legújabb csúcskategóriás sorozata, a Xiaomi 12 hogyan illeszkedik az aktuális piaci trendekbe.
A legfrissebb és legszerethetőbb Forbes-lista, megfér rajta egymás mellett az eltökélt jogvédő, a profi kockázatitőke-befektető, a sztárokkal streamelő játékfejlesztő lány, a szemtelenül fiatal kriptoarc, a mentális egészség fontosságára üzletet építő pszichológuscsapat és a zabolázatlan fiúzenekar. Ha innen nézzük Magyarországot, van okunk bizakodni.
Fónagy Péter tizenöt évesen, menekültként érkezett Londonba, és nem túloz, amikor azt mondja, a pszichoterápia mentette meg az életét. A nehéz indulás után Peter Fonagy néven generációjának egyik legelismertebb gyermekpszichológusa, a mentalizáció fogalmának megalkotásával pedig a kötődéselmélet úttörője lett. Életének a hála lett a vezérelve, és ma is név szerint sorolja osztálytársait a budapesti Trefort Gimnáziumból.
